Adél és Iza
Olyan kis semmitmondó volt a csapda, amibe belesétáltunk, hogy szinte szégyellem magam. Egy jelentéktelen férj, aki többnek hiszi magát, mint ami, és egy feleség és egy szerető. Klasszikus felállás, nincs új a nap alatt. A pasik nagy része önelégült bunkó, többet remél az élettől, és mindenféle álindokkal félrelép. Aztán ott van a vaksi feleség, aki nem akarja észrevenni a jeleket, pedig sorra jönnek, mert nem meri elhinni, hogy rosszul választott, már az anyja is megmondta, hogy rossz ízlése van és nem gondolkodik reálisan. A szerető szokás szerint a megmentő szerepében tetszeleg, mert neki a hülye férfiak életének tündére szerepe van szánva, amit el is hisz egy ideig. Kell ennél a katyvasznál több?
Most ketten vagyunk egy ellen. Nem akarunk többet, csak annyit, hogy megleckéztessük a drágalátost. Istenem, egy férj se tudja elképzelni, mire képes a felesége, amíg meg nem csalja. Nem haragszom én Adélra, miért tenném? Ugyanazokat a dolgokat tapasztalta, amiket jómagam, átverték, ki is gúnyolták a háta mögött. Egyikünk se jobb a másiknál, nem okosabb, és nem is ravaszabb.
Amikor találkoztunk, azonnal tudtuk, hogy remek szövetséget fogunk alkotni. Nem volt nehéz rábukkannom férjem mellékutcájára, a laptopja otthon volt, és még egy nyüves jelszót se tett rá, így könnyedén elolvastam mindent, amit írt vagy mondott Adélnak. Érdekes módon, rögvest megszületett bennünk a terv, nem kiabáltunk kígyót-békát egymásra. Az első lépések közé tartozott, hogy a bankszámláján lévő összes pénzt a magaméra utaltam, az adatok adva voltak, csak azon csodálkoztam, hogy kedves párom nem gondolt erre, és nem zárolt semmit. Hülyének nézett. Vagy úgy hitte, hogy nem vagyok képes ekkora gonoszságra? Dehogynem!
Adél javasolta, hogy keressek ügyvédet, majd elkezdtünk utánajárni annak, hogyan járassuk le a munkahelyén. Valami óriási hiba vezethetne a kirúgásához, jegyeztem meg, de ő nem így gondolta. Szerinte nem fogják azonnal kitenni, elég, ha olyasmikkel bombázzuk egy ideig, ami bosszúságot okoz neki. Nem értettem vele egyet, ebből is látszik, mennyivel jószívűbb, mint én. Annyira azért nem, mert vett egy jókora doboz festéket, de még sprayt is hozott, és szép csendben megkerestük, hol parkol, majd óvatosan, hogy egy kamera se vegyen fel bennünket, lefújtuk. Fehérrel az ablakokra mázoltuk nagy nyomtatott betűkkel a farok szinonimáit. Ahogy vigyorogva néztük a fekete Volvót, akkora elégedettséget éreztem, hogy felért fél orgazmussal.
Ezután beültünk a közeli cukrászdába és lenyomtunk egy-egy krémest habos kávéval.
– Szerinted, most mi lesz? – kérdezte Adél. – Tombolni fog?
– Azt meghiszem! De kit érdekel? Már lemosnia se lesz könnyű művelet!
– Iza, kérdezhetek valamit? De ne sértődj meg! – nézett rám, miközben lábát lóbálta, mint egy gyerek.
– Ne kímélj! Sejtem, mit akarsz!
– Na, mondd!
– Nem szeretem, ha ez érdekel. Talán régóta nem, és úgy érzem, ennyi nekem elég is a bosszúból! Most már csak a válást kell elindítanom. És akkor visszakérdezek: te odavagy érte? Bánod az egészet?
Felnevetett. Babrált egy kicsit a hajával és csak utána válaszolt:
– Inkább fáj a szívem magamért! Nem hittem, hogy ekkora hülye vagyok, bár tudhattam volna. Az is baj, hogy tényleg elhittem neki, hogy egy pár lehetünk.
– Miért ne hitted volna? Az ember nem úgy kezd bele egy kapcsolatba, hogy biztosan hazudnak majd neki.
Ahogy kimondtam, tudtam, hogy nemcsak vigasztalni akarom a nagyon erősnek látszó lányt, valóban ezt gondolom. Nem éreztem haragot vagy megvetést irányába, mert pontosan ugyanolyan balfácán volt, amilyen én. Csak még nem kapta be a horgot. A férjem veszte épp a túl nagy magabiztosság lett, amellyel nem védte a holmiját, és amikor megtaláltam egy cukrászda számláját a zakója zsebében, nem volt nehéz kiderítenem, mikor és kivel járt ott. Azon meg is lepődtem, hogy az egyik felszolgáló kifejezetten emlékezett rájuk, mert ahogy ő mondta, hasonlított egyik ismerősére a lány, ezért többször rájuk pillantott. Persze a nyelve csak akkor eredt meg, amikor sírást produkáltam. Szomorú, hogy ilyen módszerekkel kellett élnem, de nem fogom benyelni, hogy férjem más ágyában boldog, de azt hazudja, az enyémben. Egyes egyedül azt nem számítottam bele a tervekbe, hogy megismerem Adélt. Így az éjjeli fiókjában talált kotonok kiszurkálása már utólag durvának tűnik. Ezt még nem mertem bevallani neki. Talán megbocsát. Nem az exem, hanem Adél. Ha nem terhes…
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
