Eszter hiába hívta az anyját. Haragosan morgott valamit a bajusza alatt, végül üzenetet hagyott neki. Hihetetlen, hogy még visszahívni se képes, pedig el akart menni vele bóklászni a városban. Az jutott eszébe, hogy mindenképpen látni szeretné Sofija munkáit, mielőtt anyja ráharap valami giccsre, amire hajlamos. Tudta róla, hogy hajlamos túllelkesedni, miközben nem törődik az árakkal. Mi van, ha az a lány csak megjátszotta, hogy szegény, csakhogy el tudja adni a portékáját? Réka nem osztotta a véleményét, de nem akart vitát, inkább hagyta, hogy húga csendben mérgelődjön. Zita ezalatt a pult mögött szervezte a találkozóját Ian-nel. Sejtette, hogy kézbe kell vennie a dolgot, ezért üzenetet hagyott neki a szállodában, és kérte, hogy munka után fussanak össze. Ian rögtön felhívta.
– Nagyon örülök neked, csak mondd, hová menjek! Anya pihenni akar, így szabad vagyok és bejárom veled a környéket, ha van kedved! – hadarta.
A lány elpirult. Még soha nem fordult elő vele, hogy ennyire nyilvánvalóan érezte, hogy bejön valakinek. Eddigi kapcsolataiban mindig ő szaladt a fiúk után, most meg szinte az ölébe hullott ez a szőke, szexi srác, aki nagyon emlékeztette valamelyik színészre, de nem jött rá, kire. Az se érdekelte volna, ha a fiatal Redford vagy Pitt jön el érte, nekik is nemet mondott volna. Egyedül Ian dobogtatta meg a szívét, pedig nem is olyan régen még Zoránról hitte, hogy az igazi lehetne. Bolond vagyok, töprengett hosszan, de nem mélyedt bele a kérdés taglalásába. Ha az is, akkor is most nagyon jó neki. Nem úgy a nővéreinek, akik képtelenek voltak feloldódni, és még hosszan ecsetelték anyjuk csapodárságát. Ő nem foglalkozott már vele, mert volt jobb dolga is. Meg is mondta nekik, mire felhúzták az orrukat, és azzal vádolták, hogy feleslegesen csábította őket Dubrovnikba.
– Feleslegesen? Ti nem vagytok komplettek! A város maga a csoda, de ha mást nem tudtok, napozzatok! – nevetett a telefonban, és közölte, hogy ne várják haza, valószínűleg a szőke herceggel tölti az éjszakát.
Nem úgy, tette hozzá sietve…Vagy de? Ez még nem volt eldöntött kérdés, de már előre örült neki, hogy találkoznak, hogy a szemébe nézhet és hallgathatja. Kétségtelenül szerelembe esett, pedig semmit nem tudott a fiúról. Még az is lehet, hogy sorozatgyilkos, futott át az agyán, de azzal hessentette el a kételyt, hogy azok bizonyára nem utaznak az anyjukkal. Inkább elteszik őket láb alól… Morbid fantáziálásából egy türelmetlen vevő zökkentette ki, aki közölte érces hangos, tört angolsággal, hogy nem szereti a kemény perecet, és friss kenyeret kér, nem háromnaposat. Azonnal rájött, hogy földivel van dolga.
– Ez friss, és kérem ne mondja, hogy otthon mindig az, mert tudjuk, hogy nem! – szólalt meg magyarul, mire a kötözködő asszonyságnak leesett az álla. Bele is pirult, majd fizetett és kisietett.
– Mit mondtál neki? – lépett mellé mosolyogva a főnök.
– Semmi különöset, csak tudtára adtam, hogy ismerem az otthoni viszonyokat, ne szórakozzon velem!
– De ugye ezt nem így mondtad?
– Nem, dehogy! Kulturáltan és kedvesen! – nevetett a lány, de megkönnyebbült, hogy nem faggatták tovább. Az órájára pillantott, és látta, hogy alig fél órája van összekapni magát mire megérkezik Ian.
– Nocsak, mennél? – kérdezte Marija. – A madarak azt csiripelik nekem, hogy udvarló van a közelben! – Ahogy végigmérte a lányt, azonnal megérezte, hogy szerelem van a levegőben. Egyért fohászkodott csak: ne Zoránt szemelje ki magának. Nem jönnének ki jól, Zita nem az esete. Sok lenne a srácnak.
– Udvarló? Ja, értem… Igen, várok valakit, akit alig ismerek!
– Idevalósi? – puhatolózott a másik.
Zita megrázta a fejét, és elvigyorodott. Nem, a királyfi messziről jött, és remélte, hogy magával is viszi. Nem akart nyári kalandot, meg semmilyen kalandot, amibe csak a szíve roppan bele az embernek. Igazi szerelemre vágyott. Filmbelire, valóságosra.
– Akkor jó, mert a dalmát srácok bár helyesek, túlságosan szeretnek kalandozni! – kacsintott Marija. – Élvezik, hogy bolondulnak értük, de a hűség nem erősségük.
– Ezt tapasztalatból tudod? – nézett rá mélyen a másik, és sejtette, hogy a válasz igen, de a beszélgetés nem folytatódott, mert egy diákcsoport esett be az üzletbe, akik azonnal felvásárolták a bolt szendvicskészletét, de a burekokat és a buktákat is.
Micsoda kiéhezett horda, gondolta Zita, de mosolyogva szolgálta ki őket, és közben nem vette észre, hogy Ian figyeli. A srác arca ragyogott, ahogy őt nézte az ajtóból. Egyre jobban tetszett neki az életrevaló lány, akinek minden tinihez volt egy kedves szava.
Mindeközben a nem is oly távoli galaxisban, Eszter nem adta fel, hogy elérje anyját, ezért nyakába vette a várost. Hihetetetlenül gyorsan elfáradt, ezért taxit hívott. Eközben testvére is rosszulléttel küzdött, és elátkozta az egész nyarat, a tengert, és anyját is, aki miatt egyedül hány egy kis kunyhó még kisebb vécéjében. A rohadt életbe, én is terhes vagyok, gondolta, és megpróbált üzenni a nővérének, hogy vegyen valahol egy tesztet. De ő nem vette fel, mert időközben lemerült, ami fel se tűnt neki egészen addig, amíg anyja újdonsült boltjához nem ért, amely előtt egy nő álldogált kis teherautója mellett.
– Jó napot! – mondta a nő. – Ön is Rozalit keresi? Nem érem el, és nem hív vissza.
Eszter összezavarodott. Azt még megértette volna, ha anyjának elege van belőlük, de az igazán furcsa volt, hogy egy idegent se keres meg, pedig nyilvánvaló, hogy nem ok nélkül parkolt a ház előtt elállva az utat a keskeny kis utcában. Valami baj van, villant be neki. Valami komoly, mert ilyen sose fordulhatna elő, kivéve, ha anyjukat baleset érte, vagy épp a házban fekszik a földön, mert rosszul lett. Szíve összeszorult, de hívni már nem tudta az említett okok miatt.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
