„Anya az az ember, aki felöltözteti a napot. Felkel és élni kezd benne, és számunkra, akik ismerjük őt, egyszerűen elképzelhetetlen lenne az élet nélküle. És mit szólnánk, ha eltűnne? Akkor mi lenne? Hová tűnt a levegő, amit beszívunk? Hová mosta el a víz az utat, amin járunk? Hová rejtőzött a föld a lábaink alól?”
(Tore Renberg)
Az anyaság mindig is mélyen személyes és társadalmilag erősen meghatározott szerep volt. A nőket sokáig csak akkor vették emberszámba, ha képesek voltak szülni. Rajtuk állt vagy bukott egy család felemelkedése. Manapság már tudjuk, hogy anyának lenni sosem egyszerű. Fogalma erősen átalakulóban van, nehezebben körülírható, mint valaha.
A mai anyák élete nemcsak a gondoskodásról szól, mert dolgoznak, vállalkoznak, önkénteskednek, és mindezt megpróbálják egyensúlyban tartani. A szülői szerepnek el kell férnie az ambíciókkal teli polcokon. Régen ez önfeláldozással járt, ma már sok nőnél mindez az identitás része. A „jó anya” képe azonban ma is erősen jelen van. Megítélése sokrétű és gyakran irreális. A közösségi média világában sokan úgy érzik, tökéletesnek kell lenniük, mert a nyomás óriási. Jelen kell lenniük a gyerekeik minden pillanatában, figyelniük kell a testi-lelki egészségükre, de közben karriert szeretnének építeni, és még mosolyt is várnak tőlük. Fáradtak, kimerültek csak ritkán lehetnek, mert ezek negatív visszacsatolást kapnak.
Egy anya ritkán lehet hibátlan, pedig testét, vérét, erejét adja a gyerekeiért. Kilenc hónap örömét és kínját egyetlen férfi se értheti meg, mert át nem élte. Ugyanez vonatkozik a szülésre, amely egyformán nehéz, legyen az hagyományos vagy császárral történő. Ez nem egy vetélkedő, amelynek skáláján fel kell kúszni és bizonygatni, hogy jobban csinálunk valamit, mint mások. Mégis sokan ezt teszik.
Az anyaság ma már nem kizárólag a heteroszexuális házasságok keretein belül valósul meg, és ez új kérdéseket vet fel a jogi, társadalmi elfogadás és támogatás terén.
A digitális eszközök egyszerre segítik és nehezítik az anyaságot, mert könnyebb információhoz jutni, de ezek az információk sokszor tévesek. Azt sem könnyű elfogadni, hogy folyamatos összehasonlításra késztetnek. A szorongás kialakulásában jelentős szerepük van, hiszen egy anya azt látja, hogy bezzeg mások türelmesek, sose kiabálnak, mosolyognak és egyszer se kialvatlanok. Felvetődhet benne millió kérdés: jól csinálja? miért türelmetlen, nála miért szakad el a cérna, miért nem tud órákon át játszani, az ő gyereke miért nem tud verseket, miért nem alussza át az éjszakát három hónaposan. A miértek sora végtelen. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy megértsük, minden gyerek és minden anya más, még a családon belül is. És ezen a máson van a hangsúly. Ami egyiknél bevált, a másiknál nem biztos, hogy fog. A TikTok anyák meg kétmilliószor nekifutnak tökéletes posztjaiknak, és amikor befejezik, nem tudjuk, mi történik a négy fal között.
Anyának lenni a 21. században már nemcsak természetes adottság, mert orvosi segítséggel is azok lehetünk vagy örökbefogadás által, nem beszélve a nevelőszülőségről, amelyről oly keveset tudunk. Az anyaság jövője talán abban áll, hogy elfogadjuk a sokféle lehetőséget, és megérjük azt a pillanatot, amelyben egy érett társadalom elismeri a munkát és az érzelmeket, amelyeket belefektetünk. Anyának lenni ideális esetben gondoskodást, törődést és feltétel nélküli szeretetet is jelent. Semmiképp nem tökéleteset, csak éppen jót, amelyben mindannyian, akik anyák vagyunk, vagy anyalelkű apák, nevelőszülők elfáradunk, hibázunk, és nem egyszer sírunk, de még többet nevetünk.
Legyünk „csak” jók, és szeressünk, amennyire képesek vagyunk. Ez a legtöbb, amit megtehetünk gyerekeinkért.
Dsida Jenő versének soraival köszöntjük a MyMirror Magazin olvasóit, azokat, akik anyák, nagymamák, nevelőmamik, és akik nem vér, hanem szív szerinti anyák:
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Kép forrása: Pinterest
