Gyerekként sokat gondolkoztam azon, miért idegeskednek annyit a felnőttek szó szerint semmiségeken. Rumlis lakás? Mit gondol a szomszéd? Elfelejtettem tejfölt venni a boltban?
Most, nagy-bölcs felnőttként (remélem, átment az irónia) valamelyest közelebb kerültem a megoldáshoz. A stresszhelyzetek gyakorlatilag végig kísérnek minket az egész napon, ott kopogtatnak a munkahelyen, a számlákon, a megfakult barátságokon. Nem tűnik logikusnak ezek után apróságokon is tépelődni, de hát a rossz szokás hamar belénk ivódik.
Már csak azért sem, mert nekem pl. nincs kedvem majd 40 évesen nyugtatókat szedni. A stresszfaktorok hada viszont kikerülhetetlen, hacsak nem költözöl el egy lakatlan szigetre (bár ha elér odáig a wifi, a család akkor is zaklatni fog). Nincs mese, ha nem akarsz idő előtt megkattanni, szükséged lesz pár életmentő módszerre.
Törődj a magad bajával! Itt nyilván nem arra célzok, hogy egy szabad délutánodon nem menj el vért adni vagy ne add le a használd ruháid. Nagyon sok nő viszont azért kattan meg, mert egyfajta mártír-szerepkörben a világ összes baját képes a vállára venni – majd természetesen összeroskadni alatta. Sok „rendes” családtag ezt ki is használja – ismerek olyan lányt, akinek a család lepasszolta a beteg anyóst, úgy, hogy mellette dolgozik és tanul is. Ha nem húzod meg a határokat, visszaélnek vele – épp a „de hát egy család vagyunk” indokra hivatkozva.
Ne terheld túl magad. Megteszi helyetted a főnököd. Ha te is az a mindent előre megtervező típus vagy, könnyen abba a hibába eshetsz, hogy a jövőbeli énedre afféle Csodanőként gondolsz. Különben is a napirendet általában mindig keresztülhúzza valami gonosz, láthatatlan erő: egy nem várt hívás, egy áramkimaradás, ne adj” isten a párod szülei váratlanul beállítanak a hétvégén. Vasárnap este meg gondolom otthon ülsz csalódottan, hogy nem sikerült „csak” ezt a pár dolgot összehozni. Nem vagy robot. Számolnod kell a véletlennel és a saját sebezhetőségeddel.
Csökkentsd le minimumra a stresszlehetőségek számát. Szinte biztos, hogy jobban tudod irányítani az életedet, mint ahogyan azt hiszed. A párom családjánál például minden vasárnap közös ebéd volt a nagyszülőkkel – hozzáteszem, hogy a legcukibb nagymama-nagypapa páros, akiket valaha láttam. A 2-3 találkozó után viszont úgy gondoltam, ez azért kicsit sok – hát direkt úgy kértem a beosztásom, hogy vasárnap is dolgozzak. Apróság, de abban a pár hónapban még az arcom is kisimultabb maradt, mert nem vittem bele magamat olyanba, amibe nem akartam. Lehet, hogy munka előtt minden reggel ülsz egy fél órát dugóban, de tényleg szükség van erre? Indulj el egy órával előbb, és legalább az esti edzést is korán letudod. De a nagybevásárlást sem feltétlenül muszáj szombat délután intézni, csak azért mert mindenki akkor teszi. Sorban állni a legnagyobb időpocsékolás.
Takarítsd ki az e-mail fiókod. Nem erre számítottál, igaz? Ha jól sejtem, te is napi tíz teljesen felesleges reklámot, hírlevelet, agyatlan hülyeséget kapsz – mostanra már kihívást jelent kihalászni közülük a fontos üzenetet. Ülj le egyszer egy fél órára, és iratkozz le mindenről, amiről csak tudsz. Semmi szükséged az állásportálok hirdetéseire, csak mert két éve még munkát kerestél. Egyszerű lépés, de annál hatásosabb.
Ne rohanj (a vesztedbe). Mi, nők szeretünk versengeni egymással, pedig a francnak sincs szüksége erre, ráadásul teljesen értelmetlen is. A volt osztálytársaid felének már van gyereke meg háza, itt egy profilkép Spanyolországból, ott egy új kocsi. Hagyjuk már. Ha hasonlítgatsz, ha rohansz, túl azon, hogy kicsinálod magad, még boldogtalan is leszel. Nem vagy előrébb vagy lemaradva, mert nincs is verseny, ha nem veszel részt benne. Állj meg egy kicsit, élvezd azt, amid van. Az esti összebújós filmnézést a pároddal, a hétvégi kirándulásokat, bármit, ami instant örömet okoz. Meglepődnél, mennyi apróság képes pillanatok alatt jobb kedvre deríteni.
