A férj
A feleségem hazudik. Hazudik és találkozgat azzal az öreg rocksztárral. Nevetséges és bosszantó. Utóbbi csak azért, mert amikor megemlítettem neki a válást, tiltakozott. Néztem az arcát, és őszinte rémületet láttam. Erre most hazajön úgy, hogy kificamodott a bokája, és amikor kérdem tőle, mi történt, legyint, és közli, rosszul lépett. Nem félre, rosszul. Világos, szórakozik velem. Nem hagyhatom magam, mert úgy látszik, ébredezni kezd, és ne legyek már világ csúfja a városban, ahol a pletyka száját könnyű betömni. Éreznie kell, hogy amit csinál rossz. Hogy miért? Mert még házasok vagyunk. Akció? Jöjjön akkor a reakció.
Bár ezt nem mondtam ki hangosan magamnak, de eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiban. A konditeremben van egy nő, majdnem lány, vagy tudja a fene, hogyan nevezik most magukat, aki mindig úgy mosolyog rám, mintha tegnap szakította volna le a Paradicsomban az almát a tudás fájáról. Néha azt gondolom, tudja, mit érzek. Mindig pontosan ugyanakkor edz, amikor én. Vagy fordítva. Érdemes lenne több figyelmet szentelnem neki. Nem mintha pár edzés után Terminátor lett volna belőlem, de még alakulhatok. És ha tetszem neki így, akkor meg elégedett lehetek. Így délután, amikor Laci bejelentette, hogy kihagyja az aznapi adagot, fellélegeztem. Az égiek is mellém álltak. Amikor beléptem a hosszúkás, nem túl nagy terembe, azonnal észrevettem, de ő is engem. Gondoltam, adok az érzésnek, és közvetlenül mellette kezdtem el a karedzéseket. Rám mosolygott, ahogy mindig, és meg se várta, hogy mondjak valamit, azonnal belevágott a közepébe.
– Szia! Adri vagyok! Sokszor látlak ám itt! – nevetett és mind a harminckét fogát rám villantotta.
Nem volt különösebben szép, de a teste! Olyan, amilyenről a legtöbb hozzám hasonló korú álmodik. Közepes mell, eszményi hátsó és izmos lábak. Haja barna, hosszú. A szeme kék, orra kissé karakteresebb a kelleténél…Viszont erre a mondatra nem tudtam válaszolni… Igen, tényleg itt vagyok, nemcsak az árnyékom sétál be? Ideges is lettem, mert elszoktam a flörttől.
– Aha…- morogtam, mint aki nagyon el van foglalva azzal, hogy kiválassza a súly méretét. – Régóta jársz ide?
– Eléggé… Ez nekem a kikapcsolódás. És nem mellesleg hasznos.
No, erre megint nem tudtam válaszolni. Hasznos? Így is lehet mondani, de ez nem viszi előre a beszélgetést.
– Nagyon csinos vagy! – mondtam végül, és erre zavarba is jöttem, mert hát mikor dicsértem én nőt kettesben utoljára.
– Köszönöm! Ha van kedved, igyunk meg edzés után valamit! Ne kávét, azt nem szabad, de egy jó teát a közelben? Mit szólsz hozzá?
Atyám, ki a mennyben lakozol! Egy nő fel akar szedni. No, nem volt ez új, a fodrászat nem az a hely, ahol nem hallottam ilyesmit. De ő nem tudott semmit rólam, és csak magamért akart inni egy teát. Pfuj, sose szerettem, de nem baj.
Bólintottam, és megbeszéltük, hogy egy óra múlva a bejárat előtt találkozunk. Hadd ne mondjam, milyen ideges voltam. Adri…Mire letelt a hatvan perc, már szépnek láttam. Főleg fiatalnak és szexinek. Huh, azt hiszem, kezdek megőrülni, ez járt a fejemben. Lehet, hogy az élet mégis ötven felett kezdődik? Olyan izgatott lettem, hogy kétszer is majdnem kiesett a kezemből a súly, nem beszélve a ritmusról, amelynek nyoma sem volt a munkámban. Úristen, miről fogok beszélgetni egy nálam hússzal fiatalabbal? Minek egyeztem bele? Jó, talán nem akar tőlem semmit, lehet, hogy csak ráér és csevegne, mert nem siet haza. Igen, ez lesz az igazi megoldás. De akkor se tudom, mi érdekli ezt a korosztályt. Én nem tudok semmit a szlengről, a biokajákról és különben se vagyok nagy társalgó. Ezek és még egymillió kérdés járt az eszemben, miközben úgy leizzadtam, mint a disznó, szerintem a stressztől, nem az erőlködéstől. Abba kellett hagynom előbb az edzést, hogy némiképp rendbe szedjem magam. Éreztem, hogy nevetséges vagyok, de ahogy felvillant előttem Adri mosolya, és mosolya mögött gömbölyű feneke, azonnal lázba jöttem. Tényleg vén kecske vagyok, de nem annyira, hogy ne nyalnám meg a sót. És ne feledjük, már ez előtt a teázás előtt is válni akartam. Jól van, jól van, mondogattam, talán nem én vagyok a legnagyobb szemét a városban…
Folytatjuk…
