Lexi
Nem vagyok kövér, sovány se. Hiába jön mindenki ezzel. Apa az egyetlen, aki békén hagy, de ebben az is benne van, hogy őt nem érdeklik a lelki dolgok. Mennyivel könnyebb neki! Róla lepereg minden, és ha úgy jön haza a munkából, hogy felbosszantották, fél óra múlva már nevet vagy elmerül a vízilabdában. Laza, könnyed vagy nemtörődöm, magam sem tudom.
Anya az ellenkezője. Tiszta ideg, görcsösen sorolja semmit nem érő mondatait, én meg bemenekülök a szobába, ahol zenét hallgatok, vagy eljátszom, hogy tanulok. Nem tagadom, utálom a testem, a pufi gyereket, akit mindenki tapperolt, mert olyan kis jó húsban van, hogy muszáj szeretgetni. Rég nem vagyok se ovis, se kisiskolás, de ha tükörbe nézek, még látom a régi arcom, és ez rettenetes. Hatodikban a tesitanár, a Gyula bá, aki maga az ördög, megjegyezte, hogy rúdra csak az erős és vékony lányok tudnak mászni, nem véletlen, hogy az osztály fele képtelen rá. Később a fiúk közül Tomi úgy ment fel, mint egy artista, pedig ő se nádszál, erre csak azt felelte, kivétel mindig akad. Hetedikben mindannyian változni kezdtünk, és is megnyúltam, de még mindig elég alacsony maradtam a többiekhez képest, így minden nadrág úgy áll rajtam, mint a mesebeli török császáron a bugyogó.
Ha jó a fenekemen, akkor a földet sepri, ha nem, akkor buggyanta hájam jobb és bal oldalt a derekamon. Egyik nap hallottam, ahogy Dani Baluval beszélget a folyosón, az oszlop takarásában. Mindkettő helyes, de nekem évek óta Balu a titkos szerelmem, bár ránézni is alig merek, nemhogy abban reménykedjek, hogy észrevesz.
Arra a mondatra értem oda, hogy szerintük a vékony lányok azért jók, mert, ha megmarkolják őket, nem folyik ki a zsír a markukból. Ezen hangosan röhögtek, és említettek két lányt, akik náluk szóba se jöhetnek. Az egyik a Pataki Petra, a másik pedig a Balogh Léna volt. Mindkettő nálam soványabb, talán a fenekük kerekebb, de lényegesebben szebbek, mint én, sőt a suliban is cool mindkettő. Ha ők nem, akkor én ugyan hogy kerülhetnék a képbe?
Sehogy. Ez is segített abban, hogy eldöntsem, nem fogok enni. Pontosabban csak annyit, ami megment az ájulástól. Napi egy alma vagy főtt tojás, esetleg mások előtt látványosan legyűrt pár szem mogyoró vagy fehérjeszelet. Ennyi, amennyit beterveztem magamnak. Sokkal, de sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Csak a tükör és a két fiú hangja kellett hozzá. Hetekig tökéletesen működött. Az éhséggel megküzdöttem és győztem. Anya viszont nála is rosszabb. Jön utánam, magyaráz, és ha nem hagyom faképnél, akkor erőszakos, közben meg olyan képet vág, mint aki a vállán viszi az élet összes fájdalmát.
Nagyon dühös voltam rá, amikor megtalálta a félretett pénzem, amit nem voltam hajlandó elkölteni szendvicsbombára vagy energiaitalra. Azokban annyi kalória van, ami egy hétre elegendő lenne, nem egy napra. Ki engedte meg neki, hogy kutakodjon nálam? Ha ideadta, arra költöm, amire akarom, különben is a szaros ezres nem lenne elég semmire, nem tudom, hol él.
Tudom, hogy apáról se száll le, hallottam, ahogy neki panaszkodik, de tudhatná, hogy hiába, még én is tudom, hogy az egyik fülén be, a másikon ki.
Szinte sose vagyok éhes, és ami a legjobb, pár régi cuccom feljön rám. A menzeszem is kimaradt párszor, de legalább nem kell vele foglalkoznom. Az én testem, az én életem, miért hiszi mindenki, hogy jobban tudja nálam, mit akarok kezdeni vele?! Majd, ha elég vékony leszek, akkor abbahagyom a fogyást, különben se szeretek enni. A húsnak, ami ott rohad a gyomromban, dögszaga van, a csoki túl édes, a gyümölcsök közül meg semmit se szeretek, csak a banánt és a körtét. Mindkettő tele van cukorral, marad az alma, az íztelen vacak, de legalább nem hizlal. Olvastam valahol, hogy egy nő is csak azt és tojást evett a terhessége alatt, és semmi baja nem lett. Én csak öt vagy hat hónapja nem vagyok hajlandó degeszre enni magam, miért olyan nehéz ezt elfogadni? Egyedül a szédülést nem szeretem. Hajnalban, amikor felülök, szinte forog az ágy alattam. Szerencsére elmúlik. Kicsit megijeszt, de az is lehet, hogy nem attól van, hogy anya szerint alig eszem. Lehet más bajom is.
Mostanában nem találkozom Daniékkal, Balut is csak kétszer láttam a múlt héten. Szeretném tudni, észrevették-e, hogy változtam. Talán nem, mert nem látványos. Jól vagyok, jó lenne, ha mindenki békén hagyna.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
