Valljuk be, lassan kimegy divatból a szerelem. Beszélünk még róla, készítenek olykor még filmeket is, de azért az a szép szerelem, amiért küzdeni kell, ami értékes, és betölti a testet-lelket, nincs már divatban. Már a nagymama szekrényében lelhetünk csak rá egy-egy bájos szerelmeslevélre, fotóra, vagy préselt virágra, ami egy emlékkönyv lapjai közt lapul. Hogy hiányzik-e, abban biztosak lehetünk, mert ha titokban is, pironkodva, de képesek vagyunk századszorra is megnézni a Szerelmünk lapjait, vagy elámulunk egy-egy évtizedeken átívelő szerelemi történeten, ami beteljesedik.
A szerelem jó érzés. Még akkor is, ha nem tartós. Azt a fajta izgalmat és lebegést, amit kivált, soha semmilyen virtuális tér, üzenet és emoji nem fogja pótolni. Mondhatjuk, hogy sajnos ma már nincs rá idő, de egy frászt, mi öltük meg a kapkodásunkkal, a belemagyarázásainkkal vagy pusztán azzal, hogy elébe mentünk a dolgoknak. Nem hibáztathatjuk sem a nőket, sem a férfiakat külön, mert elrontani közösen tudtuk csak. Utálunk várakozni, tolakodva követeljük az érzelmeket, és nőként állíthatom, hogy meggyilkoljuk a romantikát, miközben sírunk utána.
Ma a lányok, nők, nem képesek kivárni, hogy észrevegyék őket, ezért azonmód felkínálják magukat, aztán tisztelet a kivételnek, de követelőznek, és azt hiszik, azáltal, hogy valakinek tálcán nyújtották testüket, meg is oldódott ez a szerelem-mizéria. A férfiak csak kapkodják a fejüket, mert nem értik, hogy miért nem ér már semmit a kedvességük, vagy a széptevésük (istenem, ilyen szó már nincs is!), csak az számít, sikeresek-e, van-e elég önbizalmuk és mennyi pénzük van. A nők egy része nem pénzhajhász, de nem tudja bizonyítani, mert van egy erős réteg, amelyik igen. Ezek a lányok becsmérelnek, beszólogatnak, és így minden valamirevaló jelölt meghátrál, ha nem rendelkezik megfelelő háttérrel.
A férfiember egyre bizonytalanabbá válik. Régen a fiúknak volt idejük megérni, ma nincs. Valaha együtt alakultunk, változtunk azzal, aki megtetszett nekünk. Együtt tanultuk meg, milyen jó érzés várni a másikra, mennyire jó moziba menni vele, és csókolózni, ahol csak lehet. Ma már csókolózó párokat is alig látni, mert egyre kevesebben merik nyíltan felvállalni az érzelmeiket. Küldenek helyette egy ostoba szívecskét. Vagy százat. Milyen szomorú mindez!
Pár évtizeddel ezelőtt még hasonlókorúakkal akartunk ismerkedni, és természetes volt, hogy nincs pénzük valamire, vagy menő kocsijuk, de volt jó humoruk, vagy díjaztuk az esetlenségüket, terveiket. Ugyanis volt nekik. Kamaszként hittek abban, hogy a világ jobbá lehet, ha tesznek érte. Ma már a lányok fanyalogva közlik, hogy a hozzájuk illők, (értsd: idősebb 2-3 évvel) éretlenek, gyerekesek és persze nincsenek jól eleresztve. Ugyanez vonatkozik a későbbi generációkra, csak visszafelé.
Egy negyvenes pasi nem akar negyvenes nőt, mert neki jár egy harmincas. Egy ötvenes, aki mondjuk sportol is, megkaphat egy nála 15-20 évvel fiatalabbat, is bolond lenne lemondani róla. Így senki nincs a helyén igazán, és nem mer valódi szerelmet érezni. A nőket továbbra is sújtja a kettős mérce, mert nekik nem jár a fiatalabb srác, mert vén tyúkok, azt viszont mindenki rendben találja, hogy a filmvásznon egy negyvenes sztár egy húszéves lánnyal hempereg.
Ma ki akarna már hosszú időn át ostromolni egy nőt? Inkább legyint, keres tíz másikat. Mindezt képes egy hónap leforgása alatt, hiszen a kínálat óriási. Merje csak valaki azt mondani, hogy ő nem olyan lány, aki azonnal odaadja magát… Örülhet, ha csak szemébe nevetnek. Kinek lenne kedve ma hosszú leveleket írni kézírással? Lufit venni, és szerelmes üzenetet csempészni a másik zsebébe? Talán annak a generációnak, aki még látott hasonlót, és elérzékenyült tőle. A versírást meg se merem említeni. Gázos…
Kiment a divatból a szerelem…Fáj, nem fáj, sajnos egyre inkább így van.
Hogy lehet-e másképpen? Talán! De jó is lenne újra feküdni az ágyon és ábrándozni a másik szeme színéről, visszaidézni egy-egy mondatát és beleborzongani érintésének emlékébe! Ha meg mindez vágyálom marad, akkor örüljünk, ha részünk lehetett benne. Ha másért nem, ezért biztosan érdemes élni, nevetni és emlékezni!
Kép forrása: Pinterest
