Robi
Az egész este merő időpocsékolás volt. Már bánom, hogy ekkora baromság eszembe jutott. Még hogy kedvesnek és figyelmesnek kell lenni a nőkkel! Kiakasztó mind! Mennyivel egyszerűbb egy férfival beszélni! Ha azt mondom neki fehér, akkor fehéret is lát, és azt is gondol. A nőket, beleértve a feleségemet és a barátnőket meg az összeset, aki a világmindenségben létezik, nem lehet kiismerni. Náluk olyan nincs, hogy fehér. Szerintem, az ő olvasatukban Hófehérke is Törtfehérke lett volna, ha nő jegyzi le a mesét.
Sára eljátszotta, hogy megbízik bennem, aztán mosolyogva a nyakamra küldte Beát. Bea rossz színésznőként adta be, hogy véletlenül botlott belénk. Lilla meg késett, aztán a világ legjobb csaja játékban lépdelt előre addig, amíg kedve tartotta. Fel nem fogta volna, mit mondok, és egy pillanatig se érdekelte, mit akarok. Neki aztán nem számított volna sem az én jóllétem, sem a családomé.
Ő csak hódítani akart és szemérmetlen módon olyan helyzeteket teremtett, hogy ne tudjak ellenállni neki. Nem akarok káromkodni, de ki tudna ellenállni a földkerekségen egy gyönyörű testnek? A francba a lélekkel, amikor a vágyak erősebbek. Amikor megláttam, kis híján elvesztem. Nem volt szó itt akaromról, meg nem akaromról. A nadrágom úgy feszült, hogy azt hittem, tényleg azonnal magamévá teszem, és nem érdekel, se isten, se ember.
Nehezen, de sikerült lehiggadnom. Amikor Bea megjelent, már mindegy volt. Abban a pillanatban nem is voltam magamnál. Kész voltam.
És a legvégén, amikor megcsókolt, én, aki nem vagyok egy csókolózós fajta, azt hittem, padlót fogok. Hiába mondtam bármit, a testem reagált, és ezt iszonyú kellemetlen volt feldolgozni. Nem esett jól, ahogy átlátott rajtam, ahogy beszólogatott, mert igaza volt. Abszolút igaza. Gyarló férfi vagyok, akit egy ilyen könnyűvérű, fiatal csaj pillanatok alatt behálózhat. A csetelés semmi nem volt a találkozáshoz képest. Hogy mennyi erőmbe telt nemet mondani és eljönni, nem részletezem.
Ahogy kiléptem a kávézó ajtaján, megpillantottam Bea kocsiját. Nem bírtam ki, hogy ne menjek oda hozzá.
A telefonját nyomkodta, ahogy mindig.
– Minden rendben? – kérdeztem.
Meglepődött és elpirult. Még a félhomályos parkolóban is feltűnt.
– Igen. Nálad?
Gyorsan összeszedte magát, nem késlekedett a válasszal.
– Leadtad a drótot Sárának? – szegeztem neki a kérdést.
– Milyen drótot? Te miről beszélsz? – adta az ártatlant. Basszus, de rosszul csinálta!
– Remélem, nem hazudtál. Nem csaltam meg a feleségem, nem is szándékoztam, és remélem, nem kavartál be, mert nagyon nem szeretném, ha Sára rosszul érezné magát a bőrében.
– Ez mind nagyon szép és jó. Ha ennyire rendes vagy, minek találkozgatsz ilyen ribancokkal?
Szép támadás volt, elismerem.
– Pontosan azért, hogy az ilyen lányok, akik szerinted ribancok, ne kavarjanak be!
– Már feltalálták a telefont!
– Bea! Nem szeretnék most vitatkozni veled, pláne, hogy semmi közöd hozzá, mit miért teszek. Mégis, ha lehet, arra kérlek, ne mondj semmit Sárának, mert tévesen következtetsz, aztán elhisz mindent. Én szeretem a feleségem, nem akarom elveszíteni.
Láttam, hogy meglepődik. Talán ennyit soha nem beszéltem vele. Azonnal meghátrált. Nevethetnékem támadt!
Beszálltam a kocsiba és hátra se nézve elhúztam haza. Tudtam, annyira tudtam, hogy nem úszom meg szárazon az estét, de, hogy Sára a sötétben gubbaszt mártírt játszva, feldühített. Tényleg nem történt semmi. Azt a nyüves csókot sem akartam, csak elszenvedtem. Jó, ez, enyhe túlzás, mert még a gondolata is felizgatott. De megmondtam Lillának, hogy nem akarok tőle semmit.
A dacot és a műbalhét rühellem. Pedig nem maradhat el, a nők soha nem hagynák ki, hogy éljenek vele.
Amikor pedig Sára rákérdezett, hogy sikerült-e rendezni, tudtam, mondhatok bármit, nem hisz nekem. Ő már elkönyvelte, hogy a házasságunknak vége. Piszkosul unom a női hisztit, meg hogy elvárják, mi férfiak örökösen bizonygassuk, hogy sose kell nekünk más nő. Nem is. Sokszor nem. De van, amikor igen. Ezt a nyomorult monogámiát biztos, hogy egy kasztrált idióta találta ki…
Haragos voltam és nem akartam már semmit ezen az estén. Nyugalomra vágytam. A lelkizésből elég volt egy életre. A gyomrom is korgott, de eszem ágában sem volt hagyni, hogy Sára mártírkodjon, inkább megmelegítettem magamnak és kész. Amikor betettem a mikróba, éreztem, hogy a zsebemben rezegni kezd a telefon. Csak röviden. Üzenet jött.
Óvatosan előkapartam, és próbáltam úgy megnézni, hogy Sára meg ne lássa. Persze, hogy Lilla írt, ki más? És persze, hogy bevetette a nagyágyút.
– Iszonyúan kívánlak! – ennyi volt és egy kép, amelyen Lilla melle volt látható átlátszó felsőben.
Elvigyorodtam és zsebre vágtam a telót. A rakott krumpli ott gőzölgött előttem, és alig vártam, hogy belapátoljam. Kár, hogy nem volt tejföl a hűtőben, de a kenyér legalább friss volt a zacskóban.
Kép forrása: Pinterest
