Hogy bele lehet-e szokni az egyedüllétbe, nem tudom, a nálam bölcsebbek is vegyes válaszokat adnak erre. Viszont ezer jó dolog szól mellette. Kelhetek hajnali ötkor, ha kedvem tartja, vagy este nyolckor is ehetek tejszínes pennét anélkül, hogy valaki rosszallóan nézne rám.
Persze a kényelmes alvás sem utolsó dolog, mert elterülni egy nagy ágyban, takaróért nem vívni csatát, nem utolsó dolog. A horkolást nem említem, mert nem szoktam, és nincs, aki ennek ellent mondjon. Az apró vaddisznó horkantásokat sem említem, puszta tévedés lehet mindegyik.
De amikor az ember legjobb barátnője eldönti, hogy ez így nincs jól, akkor beindul a lavina. Kezdetben csak finoman küldözgeti az internetes okosságokat, meg közli, hogy a való életben is kiderülhet, hogy előkerülhetnek gimnáziumi szerelmek, no meg Richard Gere is hetvenen túl találta meg a szerelmet. Szerintem, ő megtalálta előbb is, csak más nézőpontból láttuk azt.
A gimnáziumról meg annyit, hogy én abban a korszakban voltam kinézetem mélypontján. Ó, nem a kilók szempontjából, az menő lett volna. Épp dauerolt fejem volt, mert az egyik barátnőm fodrásznak készült és mi csendes belenyugvással tűrtük, hogy kísérletezgessen rajtunk. A dauervíz erőssége azonban gyilkos volt, tehát az igazmondó juhász fekete báránya hozzám képest sima szőrű tacskónak nézett ki. Mindehhez társult a pattanások oly mértékű elszaporodása, amelyhez a himlő elleni oltás is kevés lett volna. Egyszóval jelentéktelen voltam, de belül nem. Ó, belül csodaszép ábrándjaim voltak sok-sok fiúról, akik üveglapnak láttak. Így nem sok esélyem van arra, hogy majd megtalál egy, akinek eszébe jut csodás, szemüveges arcformám vagy szédületes humorom, amellyel palástolni akartam egyéb hiányosságaim.
De az internet világa csábító és kecsegtető. Persze van, aki ott talált magának párt, tudom, hogy egy kolléganőm a leandereit permeteztette meg újdonsült netes ismerősével, mások viszont három hónapos ismeretség után teherbe estek, és azóta is együtt vannak.
Ahhoz a nyelvhez azonban még senki nem készített szótárt. Kezdjük a bemutatkozással: a nőknél feltüntetett arányosan telt, férfiban azt jelenti kövér, dagi vagy mérhetetlenül elhízott. Ha azt olvastam, hogy mackós, akkor tudtam, hogy nem a kihalófélben lévő, éhező jegesmedvére gondol az illető, hanem a grizzlyre, amit jól tartottak hallal. Apropó, hal.
Azt azonnal megfogadtam, hogy olyan férfira nem reagálok, akik kifogott halat tart a kezében. Nem értem, hogy van-e nő, aki erre azt mondja, tyűha! A hal büdös, nyálas és mindegy mekkora, én biztosan nem értékelem a zsákmányt. Egy másik barátnőm közölte, hogy a hal mutogatása nem más, mint a pénisz nagyságának elfogadott közzététele. Ha ez igaz, a helyzet még riasztóbb, mint gondoltam.
Aztán van az a férfi, aki közli, hogy nem szeret kirándulni és szeret enni. Ez lefordítva annyit tesz, hogy szakácsra vágyik ingyen és bérmentve, meg persze mackós, amit ő kellemesen gömbölyűnek ír le.
Aztán jön a divatosan kevés hajú, magyarán kopasz, mint a barack, csak neki előre nőtt a haja, azaz hosszú szakálla van. Hosszú és ősz. Azaz nem más, mint a télapó, de ezt nem mondhatom ki. Várom, mit talál ki, amikor ír, és nem is hoz zavarba igazán, amikor közli, hogy ő szívesen csinálja harisnyában. Nem tudom, konkrétan mire gondol, de ha önmagára, akkor nagy a baj, ha meg rám, akkor közlöm, hogy a harisnya kényelmetlen és dörzsöl. Így nem faggatom tovább, és keresgélek tovább, mert a barátnőm azt sorolja, hogy van remény, meg higgyek benne, meg nézzem meg A titok c. filmet. Ha el tudom képzelni, meg tudom valósítani. Ej, de csodásan hangzik!
Így fekszem az ágyon és elképzelem öltönyben Hugh Jackmant, amint erre jár. Úgy elugrott Ausztráliából, mert rá gondoltam. Nem gond, hogy van felesége, elképzeltem, szóval jöhet.
A következő nem H.J. közli, hogy nem szereti a vörös hajú nőket. Kérdem, miért írt, hiszen látja, hogy az vagyok. Azt feleli, remélte, hogy már átfestettem, ugyanis a képem régi. Rájött, mert van szeme az ilyesmihez. Nem régi, nem festettem át.
A medence szélén kapaszkodók még jobban elrettentenek. Vagy imád fürödni, vagy nem mer kijönni? Esetleg a víz alatti része nem megfelelő? És tényleg! A nem vagyok magas kifejezés az bővebben annyit jelent, hogy akkora, mint a kutya ülve. Már az első üzenetben támad a Napóleon-komplexusos. Reméli, hogy van bennem tartás, nem vágom át, és nem csak egy éjszakára akarom őt. Mi van? Ez amolyan női duma. Még nem is látott. Természetesen lerázom. Ez egyet jelent a külsőmre és belsőre tett negatív jelzők sorával, amelyben emlegetik szülőanyámat, sőt apám is előkerül, akinek volt némi köze a teremtésemhez, most mégsem venné jó néven, hogy valaki felemlegeti.
Marad a gimnázium továbbra is. Igaz, hogy harmincketten voltunk és abból három volt fiú az osztályban, de nem baj. Rákeresek a lehetőségekre, mondván, kikupálódtam. Pattanásaim elmúltak, nem dauerolt a hajam és életem legjobb formájában vagyok. Egy sajnos elhalálozott, egy nős és az a harmadikról nem tudom eldönteni, hogy ennyire megöregedett-e vagy az apja képe a profilképe. Marad Mr. Jackman?
Ekkor jön egy majdnem tökéletes üzenet. Vicces, kedves, nem a korom és méreteim érdeklik. Beszélgetünk. Hasonló az érdeklődésünk, tud helyesen írni és a küldött fotón nem egy Pinterestről letöltött modell van. Ujjongok. Igaza lesz a barátnőmnek. Van remény. Nem döglött meg, virágzik. Mondanom sem kell, hogy nem nős, hogy a fenében lenne az, a gyűrűt eltüntette az ujjáról. Szégyellem, hogy undok vagyok, de én ezt óvatosnak hívom.
A képen nem alacsony, nem magas, arányos, talán nem húsz éve készült, és minden klappol. A vigyorgás nem fagy le az arcomról, és kezdem lassan feladni az ágyban elfoglalt stabil helyem. Beférne mellém. Mellesleg korán kelő és imád kirándulgatni. Mi kell még?
Vasárnap van, spagettit főzök, és már tudom, hogy este nyolckor nem fogok zabálni belőle, mert jó lenne, ha nem gurulnék elé, hanem odalejtenék elé a kávézóba, hogy ájuljon csak el, hogy micsoda ötvenes nőt fogott ki.
Eltelik a délután, az este és még mindig ömlik belőlünk a szó. Másnap délutánig csak 22 óra van, és várni fog.
Elköszön, edzeni megy.
Ennek egy hete. Megnézem a híreket, egy futó sem halt meg a Margit-szigeten, de konditeremben sem. Megint vasárnap van, eltűnt a profilja, felszívódott. Eltűnt a Bermuda-háromszögben.
Mr. Tökéletes unatkozott aznap délután.
Ekkor újabb üzenet jön, amelyben csak ennyi áll: Mindig van remény.
Kezdődik… Szép csendben elküldöm barátnőmet a francba…
fotó: Pinterest
