“Lehet, hogy nem volt jó csere!” – morogta maga elé félhangosan, és lehuppant a székbe. Ő érkezett elsőként a levegőtlen, aprócska irodába. Ma reggel sem köszönt vissza senki a folyosón, de megpróbálta a hétfővel magyarázni, és azzal, hogy végül is még csak két hónapja dolgozik itt.
Főnöke egy szótlan fickó, kolléganői jóval fiatalabbak nála, alig találnak közös témát. Így hamarosan össze is foglalta, miért van itt: a munkát szereti, a többit meg kibírja. A jó célért dobogott a szíve, mindig is arra vágyott, hogy ezen az ügyön dolgozhasson.
Kinyitotta az ódon ablakot, bekapcsolta a gépet, amely hangos búgással hálálta meg az újraélesztést. Egészen a gondolataiba merült, amikor kivágódott az ajtó, és egy óriási férfi hörgött be rajta. A főnök irodáját kereste. Hebegett neki valamit, mire a férfi ugyanolyan lendületesen távozott.
Nem a stílus döbbentette meg, bár az sem volt mindennapi. Nem is azon lepődött meg, hogy a férfi hatalmas volt, csapzott és büdös. A férfi a “főnöke fejét viselte”, csak még nem volt annyira ráncos.
Még mindig földbe gyökerezett lábbal állt, amikor kolléganője belépett az irodába.
– Jó reggelt, hát, neked meg mi bajod? – kérdezte tőle elkerekedett szemekkel.
– Hát, azt mondtátok, hogy a főnöknek két lánya van. Pedig az előbb olyan volt, mintha a fia nyitott volna be az irodába! – válaszolta összeszedetten, kicsit meg is könnyebbülve.
– Ja, van egy fia is, igen, csak nem állnak szóba egymással. Pont úgy néz ki, mint ő. A lányai úgy élnek, ahogy ő szeretné, a fia viszont nem, ezért elzavarta otthonról. Nem volt hajlandó jogra menni. Csak egy matematikus.
– Ahhha, ééértem. – nyögte oda a kolléganőjének, de nem ez volt a teljes igazság.
A valóság az volt, hogy felnyílt a szeme. Megértette, miért idegenkedik mindentől, miért nem érzi magát a helyén. A rettegésben tartott fiatal kolléganők, a kietlen iroda, a nem túl magas fizetés, a rideg folyosók mind-mind egyetlen ember személyiségének “rohadt gyümölcse”. És hiába tűzi zászlajára a jó célt, ha körülötte minden mást és mindenki mást megmérgez.
– Főzök egy kávét! – ajánlotta fel a kolléganőjének, majd egy sms-ben lemondta az esti találkát: önéletrajzot kell írnia.
fotó: Pinterest
