A szőr a 20. század végének, és a 21. század első évtizedeinek abszolút ellensége lett.
A szőrzet az emlősökre jellemző, a testfelületet borító szőr összessége, egybefüggő rétege. Alapvető élettani funkciója az állat védelme a külső behatásokkal szemben, elsősorban testének hőszigetelése. Kevés kivételtől eltekintve valamennyi emlősfaj testfelületét összefüggő szőrzet borítja, amelynek fizikai tulajdonságai fajjellemző vagy ivari jegyek is lehetnek.
Ezt mondja a hivatalos magyarázat, de a mai kor emberét ez nemigen hatja meg. Nem kívánja a szőr jelenlétét eltekintve a fejet, azon belül a szemet és környékét. Tűzzel- vassal írtja, és ha nem sikerül tökéletes munkát végeznie, szorongani kezd.
Kezdjük a legelején, a fejjel. A haj a nők, férfiak koronája lehet, de utóbbiaknál nem tragédia az elvesztése. A legtöbb hölgy legszívesebben világgá menne, ha észreveszi, hogy hullik a haja, vagy megváltozik a hajszálainak minősége. A férfiak azonban jobb megoldás híján legyintenek, és boldogan sütkéreznek a kopaszság adta napsütés fényében.
Aztán, ahogy lefelé haladunk, következik a hónalj és a mellkas. Korosabb olvasók biztosan emlékeznek a csinos ruhák karkivágásából kikandikáló pamacsokra, amelyeket mindennek lehet nevezni, csak gusztusosnak nem. Ha kosztümös filmeket nézünk, sose jut eszünkbe, hogy a valóságban nem csupasz grófkisasszonyok sétálgatta a park fái között, hanem látványosan burjánzott rajtuk a szőr testük minden porcikáján. A mellkas szőrzete azonban csak a hímnemet illette meg, és nem is olyan régen az abszolút férfiasságot jelentette. Ma már kevesen merik hagyni, hogy göndörödjön rajtuk, mert fő a csupaszság, még akkor is, ha a gyantázás fájdalommal jár. Viszont lehet epilálni, vagy végleges szőrtelenítést kérni lézer segítségével.
Vajon mikor változott meg ennyire az ízlés? Tulajdonképpen fokozatos átváltozásban volt és van, gondoljunk csak a reneszánsz hölgyeire, amikor is a szemöldök volt eltávolításra ítélve, sőt a haj egy része is, hogy a magas homlok minél inkább láthatóvá váljék. A karok, lábak szőrtelítése egyértelműen esztétikai kívánalom. Nem tetszik már nekünk, ha valakin szőrszálak göndörödnek. A férfiak is beállnak már a sorba, és akkor még nem is említettük az intim területekről való gyökeres eltávolítást. Természetesen ki így szereti, ki úgy, de azért a bikiniből már rég nem kandikál ki oldalt egy burjánzó bokor elvadult szegélye.
Emlősök vagyunk, de nem akarunk semmi mással törődni, csak azzal, hogy a testünk megfeleljen a kor kívánalmainak. Vajon elítélendő ez? Nem valószínű, mert amióta világ a világ, mindig is a testet övező hóbortoknak élt az emberiség. Volt, amikor a gömbölyded idomok hódítottak, máskor a pipaszár férfilábak, vagy a fiús alkatú lányok diktálták a divatot, és ez pontosan így van a szőr esetében is. Már az ókorban is megpróbálták eltüntetni, aztán a középkor mindent visszarendezett, mert az volt az emberek legkisebb gondja, hogy van-e szőrük, amikor nem fürödtek, és háborúk dúlták mindennapjaikat.
Mégis nehéz feldolgoznunk annak látványát, hogy az ötvenes, hatvanas években a menő színésznők sem távolították el mindig a kellemetlen szőrszálakat. Gondoljuk csak most végig: valaha az idősödő hölgyek állán gyakran serkent szakáll a hormonok változásainak következményeként, és a környezet kibírta.
Ma már nem vagyunk ennyire toleránsak. Igyekszünk mindent bevetni, hogy ne tűnjünk ápolatlannak, igénytelennek, ha az utca embere ránk pillant. Millió krém, szerkentyű és módszer van, amely hozzásegít bennünket, hogy kígyótestűvé alakuljunk.
Hogy ez jó-e? Nem tudjuk megmondani, viszont higiénikusabbnak tűnik főleg nyaranta. Hogy lesz-e még visszatérés az abszolút természetességhez? Talán. Mindig is voltak ilyesféle kezdeményezések, de amíg világ a világ, lesznek nők, akik soha nem áldozzák fel lelküket a szőrösség oltárán.
Valljuk be, jobb lenne, ha igen?
Kép forrása: Pinterest