Talán most sikerül 18. rész

"Amikor belépett az öltözőbe, azonnal megcsapta a szokásos szag, amit ismert. Az edzőcipők, a dohos falak és az izzadtság olyan keveréke, amit semmivel össze nem tévesztett volna. Tudta, hogy a srácok még nem jönnek, de volt egy délelőtti edzése is. Az egyik kollégája megkérte, hogy tartson meg párat helyette, amíg ő kórházban van. Méghozzá a női csapatnak, akiket pár éve nem vállalt, később viszont bánta. Gyorsan kinyitotta az ablakokat, nem mintha az ő dolga lett volna, de élvezte, ahogy beáramlik a friss levegő, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Bea nem tudhatja meg ezt a gyerek ügyet, határozta el. Tiszta lappal akar indulni, és esze ágában sincs elrontani az esélyeit."

Pálfi miután káromkodott egy cifrát, majd még egyet, lenyugodott. Soha életében nem bosszantották fel igazán a nők, nem akadt olyan, akivel ne tudta volna rendezni a dolgait. Ha nagy gáz volt, messze elkerülte a csajt, vagy letiltotta minden lehető helyen, de ez nagyon ritkán fordult elő vele.

Arról sem volt meggyőződve, hogy Dorina nem találta-e ki a gyereket, csakhogy legyen ürügye találkozni vele. Mindenesetre ki akarta deríteni, miközben jó lett volna Beára koncentrálnia, mert az esti események fényében, kezdte magát úgy érezni, mint egy kamasz. Nem tudta, merje-e hívni a munkahelyén, ezért inkább írt neki pár sort, de nem érkezett rá válasz öt percen belül. Ehhez nem volt hozzászokva, ezért megcsóválta a fejét. A mai világban, amikor mindenki a telóján lóg, hogy lehet, hogy ez a csaj nem? Ha másért nem, azért okvetlenül, hogy várja az ő üzenetét. Különben is, ki mondta, hogy okvetlenül neki kell jelentkeznie?

 
 

Amikor belépett az öltözőbe, azonnal megcsapta a szokásos szag, amit ismert. Az edzőcipők, a dohos falak és az izzadtság olyan keveréke, amit semmivel össze nem tévesztett volna. Tudta, hogy a srácok még nem jönnek, de volt egy délelőtti edzése is. Az egyik kollégája megkérte, hogy tartson meg párat helyette, amíg ő kórházban van. Méghozzá a női csapatnak, akiket pár éve nem vállalt, később viszont bánta. Gyorsan kinyitotta az ablakokat, nem mintha az ő dolga lett volna, de élvezte, ahogy beáramlik a friss levegő, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Bea nem tudhatja meg ezt a gyerek ügyet, határozta el. Tiszta lappal akar indulni, és esze ágában sincs elrontani az esélyeit.

Eltelt vagy tíz perc, mire megkapta a várva várt választ, amely tömör és aranyos volt, amilyen a lány is. Ez állt benne: Nagyon jó volt veled. Ismétlés, kérdezett vissza, de csak három vigyorgó fejet kapott. Érezte, hogy ez nem jelent jót, de már nem tudta visszaszívni, ezért kénytelen volt korrigálni: Szeretnélek megismerni, hogy tudjam, legközelebb túrára menjünk-e vagy plázába.

Bea hangosan röhögött a gyenge próbálkozáson, és azt felelte, másra se vágyik, mint egy kiadós plázázásra, utána megmássza az ország legmagasabb pontját is. Pálfi értette a humort. Felfogta, hogy nem lesz mindig olyan egyszerű dolga, mint előző nap este. Nem sok ideje maradt elmélkedésre, mert a lánycsapat első fecskéi úgy robbantak be, ahogy igazi focistákhoz illik: hangosak voltak és cifrán káromkodások hagyták el a szájukat. Ahogy meglátták, azonnal vigyorogni kezdtek némi bocsi, bocsi elhangzása után. Pálfi velük nevetett. Húszéves körül volt mind és nem kellett őket rendre utasítania, hiszen tudták, mi a rend, csak a gőzt ki kellett ereszteniük, ahogy a srácoknak.

 – Üdv, coach! – lépett mellé Heni és finoman megpaskolta a vállát. – Hallottuk, hogy te jössz, és örülünk is a vérfrissítésnek!

A többiek vihogtak.

 – Remélem is, de azért jó lenne, ha nem jutna Tamás bá fülébe ez a mondat! Nem segítené a gyógyulását!

 – Igaz, majd magunkban tartjuk! – jegyezte meg a lányok közül a legcsinosabb. Szőke, hullámos haját copfba fogva minden fogát kivillantva nézett Tiborra, és leplezni se tudta, tán nem is akarta, mennyire bejön neki a férfi.

 – Helyes! És ne higgyétek, hogy lazsálhattok, mert nincs itt! Gyerünk, tíz percen belül a pálya szélén akarok látni mindenkit!

 – És aki késne? – nézett rá ártatlanul a szőkeség.

 – Tíz kör pluszban a jutalma! Na, kapjátok össze magatokat! – Azzal megfordult, és már ott sem volt. Tudta, hogy flörtölni fognak vele, de nem sejtette, hogy azonnal. Fiatal lányok… Frissek, üdék és sportosak… A fene vigye el! A világ tele van jó nővel, gondolta ingerülten. Muszáj néha nemet mondania.

Még hallotta a viháncolást, de gondolatban messze járt. Ha Dorina nem akarja elvetetni a babát, vajon mihez kezd majd vele? Az apaság nem tartozott a tervei közé, azaz nem ilyen módon. Legyintett. Nem, arról szó sem lehet, hogy hirtelen más pozícióba kerüljön élete tágas színpadán.

A nap mindennel együtt hamar elszállt, és csak néha-néha jutott eszébe Bea, ahogy az este emléke is egyre távolodott. Miután elment az utolsó gyerek is, ő is hazament zuhanyozni, rendbe tenni magát, mert Pálfi hiú volt. Soha semmilyen körülmények között nem jelent volna meg csatakosan, izzadt hajjal. Fekete, menően kopott bőrkabátját a vállára vetette, és félig száraz hajjal, tele lendülettel szállt be a kocsijába, hogy találkozzon azzal a lánnyal, akit az utóbbi idők legnagyobb tévedésének tartott. Szerencsére Dorina ezt nem sejtette, amikor belépett a kávézóba és meglátta a jóképű coach-ot, aki mosolyogva állt fel, hogy üdvözölje. A lány nem volt jókedvében, de ezt nem hozta senki tudtára, ahogy még azt sem, hogy nem biztos, hogy terhes. Tesztet nem vett, de nem jött meg neki harmadik hónapja, bár ez nem először fordult elő az életében. Most azonban úgy érezte, kipróbálja, mi történne, ha valóban gyereket hordozna a szíve alatt. Elvégre igen szép fia születhetne, hiszen az apja is az. Egy lehengerlően dögös pasi.

Folytatjuk…

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here