Tudom, hogy mindenki azt hiszi, az ő családja idióta, de az enyém a világon a legidiótább. Van egy anyám, aki úgy tesz, mintha elfogadó lenne, közben meg magában őrlődik. Apa, aki egyáltalán nem agresszív, odamegy egy idegenhez és megüti! Mindenki megbolondult? Zsófi a csúcs, mert ő fekszik az ágyán, és a kezét dörzsölve röhög rajtunk, miközben ő a család üdvöskéje, aki még nem pasizik.
Botond orra biztosan eltörött, a szeme alatt hatalmas kék folt keletkezett, szóval úgy néz ki, mintha most szabadult volna a ringből, ahol péppé verték. Az én apám soha egy ujjal nem nyúlt hozzánk. Mi történhetett, hogy szó nélkül megütötte a barátomat? Biztosan anya keze van a dologban, mást nem tudok elképzelni.
Az ominózus eset után kocsiba ültünk, de a sürgősségin csak hümmögött az orvos, mintha nem értene hozzá. Végül eljöttünk tamponokkal Botond orrában, és felmentünk hozzá. Ezt a helyzetet meg kellett beszélni.
Ekkor mesélte el, hogy anya meghívta hozzánk ebédre. Határozott kérésem ellenére, hiszen semmiképp nem akartam és azóta se akarok családi ebédet. Nem a középkorban vagyunk, hogy apám áldását várjam.
Azt hittem, kirobban belőlem a röhögés, amikor meghallottam, hogy még lehet überelni a játsszunk cuki családot-sztorit! Botond sokáig nézegette magát a tükörben és biztos voltam benne, hogy elege lett mindenből, belőlem pláne.
– Most mondd, ha azt akarod, hogy kopjak le! – mondtam neki ingerülten. – Hidd el, senki nem hibáztatna érte.
– Majd mondom, ha ezt akarom! – szólt vissza türelmetlenül. A levegőben lógott a balhé szele. Már kezdtem érezni, hogy mindjárt robbanunk, amikor a hűtőből egy kis gint vett elő.
– Te iszol? – kérdeztem mérgesen. – Fényes nappal?
– Szerintem, most muszáj! – felelte. Tényleg úgy nézett ki, mint akinek muszáj, miközben én azt se tudtam, felhívjam-e apát, sírjak-e vagy egyszerűen menjek világgá.
– Meg se kínálsz? – faggattam.
– Jaj, te csaj! Elcsábítottalak, én a szörnyeteg, a pedofil, és most még itassalak is? Legközelebb apád pisztollyal érkezik, és szó nélkül lepuffant.
– Erre nem kerülhet sor. Biztos bánja már az egészet, de visszacsinálni nem tudja.
– Az orromat és a lüktető fejemet se. Mit mondok holnap a munkában? Nekimentem egy ajtónak?
Elnevettem magam.
– Csak az igazat ne, mert akkor véged lesz. Szekálni fognak minden percben. Mondd, hogy baleseted volt és lefejelted a kormányt.
Botond megcsóválta a fejét.
– Jól hazudsz!
– Csak ha nincs más választásom. Mit válaszoltál anyának végül?
– Tulajdonképpen semmit. Azon a napon amúgy is programunk lett volna.
Közelebb léptem hozzá és átkaroltam a nyakát. Mindig kedves és figyelmes velem, ezt már láttam. Viszont nem vette észre, hogy fogytam. Nem akarattal, egyszerűen nincs étvágyam…Tegnap például egy banánon kívül semmit se ettem.
– Mit tervezel? – búgtam a fülébe. Zsófi egy marha, ha azt hiszi, hogy én Botond korára figyelek. Fel se merül bennem.
– Gondoltam, hogy érezd a törődést, bemutatlak anyámnak.
– Te is megbolondultál? Anyád utálni fog engem. Már most utál, de ha meglátja az arcod…
– Majd kiderül! Szombaton névnapja lesz, felköszöntöm! Gyere velem, essünk túl ezeken a vacak előítéleteken.
Hallgattam. Egy pillanatra mindketten belemélyedtünk saját gondolatainkba, a családunk elvárásaiba és az elítéletek kezelésébe. Mindenkinek megvan és volt a saját véleménye, és a világot megváltoztatni sajnos nem tudjuk, de a családunk hozzáállását esetleg. Ha azt se, akkor kicsit hanyagoljuk majd őket, hogy érezzék, nem tetszik nekünk, ha ellenünk vannak.
– Szívesen elmegyek veled! – mondtam végül kedvesen.
– Jól meggondoltad?
– Nem vagyok gyerek. Ha nem sikerül, feldolgozom.
– Akkor nekem is igent kell mondanom anyádnak?
– Ez a kettő nem függ össze. Engem nem ütött meg anyukád.
Elnevettük magunkat. A helyzet abszolút lehetetlennek látszott. Adva volt egy szoba, benne egy bevert képű pasas, mellette egy lány, aki úgy érzi, lassan szerelmes lesz, és ettől nem boldog senki körülötte. Basszus mondtam magamban. Á, ez hülyeség! Ennél rondábbat mondtam.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
