Három gyerek, egy férj, ki tudja hány megélt és képzelt szerelem. Ez vagyok én. Hatvanegy éves, barna, csinosnak mondott, de semmi extra. Egy társkeresőben ilyesmit sorolnék fel magamról, ha valaki az adatokat kérne. Középmagas, átlagos és érzelmeket rég elfelejtő, tenném hozzá. Azokat, amelyekre azt mondják, a szerelemből vagy -től jönnek, mindegy. Ebben a korban már lehet játszani nagyasszonyt, aki éli az életét, mert van pénze, de lehetek szimplán nagymama is, akinek lánya elfelejti, hogy nem ingyenes gyerekvigyázó szolgálatot működtetek, de akár boldogtalan hülye is, aki a múlton kesereg. Ezek közül egyik se vagyok, de kicsit mind a három. Élek, telnek a napok és ha nem is vágom a centit, tudom, hogy két évem van a nyugdíjig. (Be kell szereznem pár kockás szatyrot, egy jól guruló banyatankot, és ki kell gondolnom, mikor a legidegesítőbb buszra szállni és a piacon tölteni az időt.) Ez van, látom Marika néninél, a szomszédnál, aki heti háromszor is kilátogat a nagybanira, pedig semmi dolga nem lenne ott. Élvezi a semmit, és telik az ideje. Én még nem érek rá ennyire, de azért nem panaszkodom arról, hogy lemaradok a sorozatokról.
A nevemet elfelejtettem mondani. Nóra vagyok, egyeseknek Nóri, anya és mamika is, de hivatalosan Nóra Blanka. Anyám tudta, mitől döglik a légy, ezért úgy döntött, legyen hangzatos nevem, ha már a Fehér vezetéknév nem annyira ütős, mint ahogy szerette volna. Apám, János sajnos csak ezzel rendelkezett, bár anya szerette volna felvenni az Aradit, a tulaja nem hajlott rá. Mást vett el anyám nagy bánatára, így jött a képbe a kedves és jámbor Fehér János, akinek egy-két vonását magam is örököltem. Ő szerette a rátarti Ellát, aki úgy viselkedett, mintha kincs lenne, és ajándékot adna neki azzal, hogy elveheti. Ezt nem ő mesélte, hanem anyám barátnője, aki szeretett a múltról elmélkedni. Ma már nem él sem ő, sem anyám, és apa sincs húsz éve.
Ellenben itt vagyok én, és hazudni kényszerülök. Azzal kábítok mindenkit, hogy nyelvtanfolyamra járok, és mellette szőni tanulok. Ha a lányom kicsit is ismerne, azonnal rájönne, hogy spanyolomra semmi szükség, és a casa meg a nada szavakat sorozatokból tanultam. Így azonban rám hagyja, hadd szórakozzon a nyanya, addig se kell vele foglalkozni, és tőle cigánykereket is hányhatnék, ha ráérek akkor, amikor ő nem.
Pár kiló lement rólam, ez is árulkodó lehetne, de a ruháim nem mutatják szerencsére. Neki nem, én látom, és meg is rémiszt a dolog. Hatvanegy nem az új negyven, ezzel ne csapjunk be senkit. Vannak szarkalábaim, a kezemen nem feszül a bőr, és a szám melletti ránc is elmélyült, de szerelmes vagyok. Igen, az vagyok. Utoljára ebben az életben és most már jól akarom csinálni. Ez szépen hangzik, de azt se tudom, mit jelent. A szerelmet nem lehet csinálni, van, érzem és szeretem érezni. A Szerelem neve Gergely, fiatalabb nálam. Jaj, nem estem bele a ma divatos hóbortba, vagyis szó sincs tíz vagy tizenöt évről. Épp csak néggyel, és én kellek neki. Nem a bomba negyvenes, harmincas, hanem én, aki öregebb nála. Viszont mindketten azonos problémával küzdünk: szó sincs gerincsérvről vagy gyomorbántalmakról, eszébe se jusson a nyájas olvasónak! Problémáink forrása a gyerek. Még véletlenül sem az, hogy nem lehet közös, azon már mi túl vagyunk, és azt hiszem, elég neki is az egyszem lánya, és nekem is a két fiú, egy lány. Egyelőre két unoka boldogít, de úgy hiszem, nem állnak meg ennyinél.
Tömören és egyszerűen arról van szó, hogy utódaink elkönyvelték, hogy mi remekül elvagyunk egyedül, elvégre mi bajunk lenne, és még egészségesen is rohangálunk a világba, utazunk is olykor, csak épp a szerelmet nem kalkulálták be. Mi sem. Azért nem, mert eszükbe se jutott. Egy öregedő nő és férfi ne játsszon kamaszt, mondja gyakran a lányom, ha emlegeti a munkatársait, a fiaim közül az egyik eleve nem hisz az érzelmek erejében, a másik meg informatikus. Gergely lánya pedig titkon arra vár, mennyit fog örökölni, mert még mindig nem ment férjhez, a királyfik elkerülik. Így állunk per pillanat. Gondosan hazudunk arról, hogy hová megyünk, mit csinálunk, és nem engedjük meg, hogy mások beleszóljanak a dolgainkba. Annyira nem engedjük, hogy nem mondunk semmit, sőt elbújunk a világ elől, ami jelen esetben négy szempár.
Nevezheti ezt akárki gyávaságnak, én tudom, hogy az. Attól félünk, hogy csatákat kell vívnunk, pedig semmi kedvünk hozzá. Így külön járunk moziba, de az előtérben találkozunk, külön megyünk haza, és azt állítjuk, a spanyol a legszebb nyelv a világon, a szövés meg nehézkes, de jó. Gergely különböző kurzusokra „jár” a vállalatnál, és jóval tovább bent van, mint indokolt lenne. Némiképp ő is változott a közös tíz hónapunk alatt, de a lányának annyi tűnt fel, hogy lecserélt ruházatában egy-két darabot. Gyakrabban hord farmert vagy vászonnadrágot öltöny helyett.
Adva van tehát két idióta felnőtt, aki meg akarja magának őrizni a titkot anélkül, hogy észt osztana neki valaki, vagy épp megpróbálná egymás ellen hangolni őket. Természetesen lehetne ez másképpen is, de nincs.
Gyerekeink hamar leírnak bennünket, megmosolyognak vagy épp némi hányingerrel küzdve gondolnak a szexre, amely szerintük csak a szép és fiatal emberek között létezik. Látják a filmekben! Csendben megjegyzem, hogy hatalmasat tévednek. A szex jó és felvillanyozó mindenkor. Most is, és régen is, attól függ, kivel és hogyan csinálja az ember. Hogy nem vagyunk már feszesek és rugalmasak? Jaj, ugyan! Azok vagyunk a sötétben. Szerelmem pláne, mert úszni is jár, én arra nem tudom rávenni magam, de sétálni szeretek. Sose voltam puha, így nincs gondom a térdemmel vagy a derekammal, egyelőre. Minden, ami történik velünk, köztünk, titkos és mindig hozzátesszük, hogy addig lesz jó, amíg ki nem derül. Ez a titok izgalmas.
A telefonomban is úgy van elmentve, hogy Spanyol, mert a nemlétező tanárom mögé rejtem több okból. Barna haja és bőre van a férfinak, akit szeretek, ilyen típus, és alig őszül. A dögös fajtából való, de nem vesz róla tudomást. Közli, hogy elege van a felületes kapcsolatokból, volt benne része bőven, miután elvált. Azaz húsz éve. Nem túl magas, álla közepén egy gödröcske van, és ha mosolyog, nekem remegni kezd a lábam. Igazán, megjátszás nélkül. Szóval, ha üzenet jön tőle, és a lányom netán látná és vizslaszemekkel lesné, ugyan ki írogat anyjának, azonnal azt válaszolnám neki, hogy az oktató mondta le az előadást vagy küldte el a házit. Ettől megnyugodna.
Tökéletes szerelmünk a jelenben csodásan alakul, gondolom én. Egészen addig, amíg egy napon Gergely rosszul nem lett a munkahelyén. Amikor hiába vártam rá, már tudtam, hogy baj van, ezért kocsiba pattantam. Nem kételkedtem benne, hogy ha hiába hívom, akkor az nem azért van, mert nem ér rá. Lehetne, de arra is van kódunk. Ahogy leparkoltam, megláttam a mentőt az ódon épület előtt, épp indulni készült. A szívem menten összefacsarodott, és nem akartam arra gondolni, hogy utolsó szerelmem tényleg utolsó lesz, mert elveszi tőlem a halál.
Kiszálltam, lemerevedtem, csak vártam, hogy a mentő elinduljon. Még abban se lehettem biztos, hogy miatta jött, de amikor megpillantottam a lányát, megtántorodtam.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest