Olyan csend volt a szobában, mint máskor, mégis fojtogatta Mórt. Pedig, ha az ember egyedül él, hozzá van szokva a némasághoz, a bútorok zajához. Az utca is barátja, mert ha elfogja a kétségbeesés, kinyitja az ablakot, és bejön a világ mindenestől. Este azonban más a helyzet. Hidegebbek a fények, ahogy a levegő is így tél felé ballagva, és ami kint van, nem igyekszik szánt szándékkal befelé.
A város elpilledőben volt, de ő még mindig azt a vékony könyvecskét szorongatta, amit Zsizsi nyomott a kezébe. Mindig is gyűlölte a naplókat, nevetségesnek érezte őket. Ha valaki le akarja írni a gondolatait, tegye, de számoljon azzal, hogy mások is elolvassák. Így az őszinteség mindig megjátszott, még a nagy írók esetében is, akik persze az utókornak írtak, hiába tagadták. Ám az egyszerű ember, aki csak a hátköznapok nyűgjét vési az oldalakra, nem akar maradandót alkotni, csak kiköpi magából a szemetet, hiszen a papír elbírja. Természetesen a jót is sorokba foglalhatja, de mindenki tudja, hogy az emberi természet úgy van kitalálva, hogy a panasz mezején szívesebben kóborol.
Nem tudta rászánni magát, hogy belelapozzon, pedig nem volt vastag. Írója viszont bármit is érzett, gondolt, már örökre lehunyta a szemét. Ezért fogta, és becsúsztatta íróasztala fiókjába. Elintézett pár telefont, válaszolt az e-mailjeinek egy részére, bízva, hogy elterelődik a figyelme, ám nem ez történt. Egyre jobban sürgette valami belül, így éjfél előtt valamivel elhatározta, meg fog birkózni azzal a múlttal, aminek ő nem is volt része teljes egészében. A napló akkor indult, amikor még nem ismerték egymást, de Flóra benne volt egy szerelemben, amelyről azt hitte, a végzete. Így is nevezte. Nehéz volt a sorok között haladnia, és egyszer-egyszer rácsodálkozott volt felesége stílusára. Ezt az oldalát nem ismerte. Milyen meglepő, hogy írásban sokkalta gyakrabban használt durva kifejezéseket, mint az életben! Ezt azzal magyarázta, hogy ott nem kellett tartania senki reakciójától.
Az akkor még ismeretlen Flóra álmodozott valakiről, akiben az Igazit látta, de lassan csalódnia kellett benne, bár szexuálisan jobban vonzotta, mint bárki a világon. A másik, a meg nem nevezett, viszont nem akarta őt teljes szívéből. A szakítás után jött ő, de mégse tudtak elválni egymástól, pláne azért, mert Flóra terhes maradt. Ez még akkor volt, amikor vele épp csak elkezdett találkozgatni. Hirtelen eszébe jutott, hogy tényleg sokat gyengélkedett kapcsolatuk elején, de álmában se gondolta volna, hogy a terhesség és a későbbi abortusz miatt.
Mór szenvedett. Az a nő, akinek sorai között elmerült, számára idegen volt. Mi a francért kellett ennek a naplónak előkerülnie? Miből gondolta Zsizsi, hogy ezáltal közelebb kerülhet hozzá? Még ha ő ki is ábrándul halott felesége emlékéből, akkor se hihette, hogy a testvére a nyomdokaiba léphet…Fél három volt, mire végzett az olvasással és emlékezéssel. Amikor letette, oly módon fájdult meg a gyomra, hogy szinte kiegyenesedni se tudott. Akkor már tisztában volt vele, hogy az emlékek sokkal nagyobb és keservesebb csapást tudnak mérni az emberre, mintsem azt sejteni lehet. Kétrét görnyedve kivánszorgott a konyhába, hogy görcsoldót vegyen be, amikor erősen belenyilallt valami a vállába, majd a karjába, és nem kapott levegőt pár másodpercig. Annyi ereje volt még, hogy mentőt hívjon, és nyitva hagyja az ajtót, majd lerogyott a földre, és várta, hogy elájuljon vagy elmúljon belőle a fájdalom. Valami olyan erősen nyomta a mellkasát, hogy halálfélelem tört rá. Folyt a veríték az arcán, a nyakán, és biztosra vette, hogy nem fogja megérni a reggelt. Már bánta a naplót, és miközben a csend beterítette, az jutott eszébe, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy elmenjen. Magda sose fogja megtudni, hogy mennyire kedveli, és vágyik a társaságára.
Magda az éjszaka közepén olyan váratlanul riadt fel, mintha egy tűvel bökték volna meg. Lüktetett a feje, és nagyon rossz előérzet lett rajta úrrá. Billy hangosan ugatni kezdett, mintha ő is hasonlóképpen érezné magát, sőt nem mozdult az ágy lába mellől, és amikor abbahagyta a csaholást, morognia kezdett. Erős, vészjósló morgással, amit ki nézett volna belőle senki, hiszen kicsi volt és fiatal is.
– Mi történik most? – kérdezte Magda félhangosan, pedig választ nem várhatott.
Nem sejtette, hogy a város másik felében egy férfit éppen akkor tesznek be a mentőbe. Azt se tudhatta, hogy miközben az orvos vizsgálja, ő csak rá gondol, és nem a volt feleségére. Ha mindezekkel tisztában lett volna, talán csendesül szívének vad dübörgése. Ám a sors fonalait szövők épp félrenéztek, és sikerült nekik egy-két nagyobb csomót ejteniük, amit az egyszerű földi halandóknak nem lesz könnyű kibogozniuk.
A szürke hajnal lassan csapott át mélabús reggelbe, de Magda már nem tudott visszaaludni. Nem is bánta. Felkelt, megmosta a haját, főzött magának egy erős kávét, és miközben a kutya fejét simogatta, nagyon haragudott, amiért nem kérte el Mórtól a telefonszámát. Hiba, hatalmas hiba, morogta, miközben Billy élénk tekintettel leste minden mozdulatát.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
