Ahogy a férfi eltűnt a lassan ébredő délelőtti forgatagban, Magda azonnal megbánta, hogy visszautasította. Legszívesebben jól megrázta volna magát, hiszen szíve és akarata ellen cselekedett, mégpedig azért, mert hitt valakinek, aki rosszat mondott Móricról. Miféle ostobaság volt a részéről, hogy nem gondolkozott? Miért nem hagyatkozott a megérzéseire, ahogy máskor? Érezte, hogy közel áll ahhoz, hogy felrobbanjon a méregtől. Csalódott magában. Abban biztos volt, hogy a férfi soha többé nem jön be hozzá, hiszen van benne annyi tartás, hogy nem alázza meg magát. Van még bőven virágbolt a városban, és bizonyára ott is lehet kapni friss rózsákat, ahogy nála. Te, idióta, mondta magában, de úgy látszott, nem halkan, mert Rena is meghallotta, aki akkor lépett be az ajtón.
– No, úgy hallom, ketten vagyunk érdemesek erre a jelzőre – mondta leverten.
– Nocsak! Veled mi történt? Te ne utasítottad vissza azt az embert, aki szeretett volna megismerni, miközben te is épp erre vágytál, nem?
Rena ledobta vékony bomberdzsekijét az ócska hokedlire, ami üresen árválkodott, mert még nem rendezték át az üzletet, ahogy havonta szokták, csak leszedték az elfáradt virágokat, és azok egyelőre a földön várakoztak.
– Nem, á, dehogy! Engem megcsaltak és elhitették velem, hogy a szexpartner nem fontos, abból lehet több is valaki életében.
– Ne hülyéskedj! Nem azt mondtad, hogy Máriusz amolyan művészféle, vagy valami tudós típus? Ez nekem nem fér össze a macsó szereppel.
– Nekem se, de neki nem okozott gondot. Az a genyó több vasat tartott a tűzben, és ha én nem értem rá, akkor hívta a szőke ribancot, aki készségesen kielégítette…
Magda felsóhajtott. Fiatalnak lenni se könnyű, morfondírozott magában. Ő legalább talált magának valakit, aki szerette, és akiben megbízott. Ez a kis nyikhaj azonban két csajt ugráltatott, és közben jól érezte magát…Szemét kapcsolatok ezek, nyugtázta, majd felvette Rena kabátját, mert Billy hirtelen úgy érezte, jó lesz fészeknek, vagy épp vizelőhelynek. Nagyon úgy fészkelődött. Persze, mert reggel nem vitte ki annyira kapkodott. A kutya vakkantott párat, majd bájosan a gazdájára nézett, azzal a nem versz át-tekintettel, és odapisilt a bolt kellős közepére.
– Még egy pasi, akivel csak a gond van! – jelentette ki a lány.
– Biztosan ketten voltatok? Nem te találod ezt ki? – hangzott az értetlenkedő kérdés, de a lány megrázta a fejét. – Bevallotta. De olyan részletesen, hogy szólnom kellett neki, hogy köszönöm, nincs szükségem a csaj bugyiméretére.
– Ez a Máriusz egy barom…Mit képzelt?
– Valószínűleg kikívánkozott belőle, aztán nem volt senki, aki meghallgatta volna. De hagyjuk. Nálad mi a helyzet? Várhatjuk a királyfit, hogy idelovagoljon érted?
A nő elnevette magát, mert elképzelte Móricot lovon, és azonnal tudta, hogy a világ legrosszabb lovasa lenne. Igaz, a királyfik között ilyen nem szokott lenni, de a mese az mese, a valóságban azonban a nemesi származékok is csúfak vagy betegesek voltak. Az ő királyfija azonban nemhogy ellovagolt, hanem valószínűleg átkozva emlegeti őt, mert felültette.
– Én leráztam. Szerencsétlen! Ha láttad volna döbbent arcát. Nem értette, mi a fene üthetett belém, hiszen gond nélkül elmentem vele a kiállításra. De az a nő, az a Zsizsi, mindent elrontott. Tudod, Rena, az a baj, hogy félek én már a férfiaktól meg a kalandoktól…
– Nem vagy hatvanéves. Ha annyi lennél is lenne esélyed egy jó kapcsolatra. Ne légy már ennyire gyáva, főnök! Én úgy láttam, ez az idegen hozzád való. Miért nem hiszel magadban?
– Gondolod? – csóválta meg a fejét Magda, és hátra ment vödörért meg a felmosóért. – Így jár, aki nem figyel a jószágra, amit rábíztak az égiek – mondta, és lassú mozdulattal megnyitotta a csapot, hogy langyos vizet eresszen a vödörbe. Billy ezalatt úgy leste minden mozdulatát, mintha azt várta volna, hogy jutalomfalatkát kap, mert sikerült a bolt közepére végeznie a dolgát. Majd gondolt egyet és hízelegve gazdája lábához dörgölőzött, és ráemelte vidám kis szemeit, hogy cserébe kapjon egy mosolyt, de a mosoly most elmaradt.
– És most szakítasz vele? – kiáltott ki. – Vagy?
– Még nem tudom! Megvárom, hogy kijöjjön a kórházból, aztán sarokba szorítom. Szerinted a szőke tud rólam?
– Nem hinném. Lehet, hogy két kapura játszott, de nem hinném, hogy volt mersze bevallani neki.
– Igazad lehet…A legrosszabb, hogy nem is vagyok oda ezért a hülyéért, mégis bánt. Hülyének néztem, erre kiderült, hogy sokkal okosabb, mint én.
– Talán ez volt a baj. Félt tőled.
– Már mindegy, de…– Mielőtt azonban folytathatta volna, ketten léptek be a boltba egyszerre, és mindkét asszony koszorút akart. Az egyik fehér rózsásat, a másik pirosat. Mindkettő egyforma méretűt kért és a szalagra csak annyit szerettek volna, hogy A viszontlátásig. Magda Renára nézett és igyekezett komoly maradni. Szívesen megkérdezte volna tőlük, kinek szól, de nem merte. Ennél diszkrétebb volt, és semmi köze nem volt a két nő ügyeihez. Ehelyett annyit mondott, hogy előleget kér, és várja őket vissza három óra múlva.
– Addig tart megcsinálni két koszorút? – fortyant fel az egyik. Fekete ruhájának szélén lógott a leszakadt csipke, nem vette észre, hogy valahová beleakadt menet közben.
– Nem, hölgyem, csak addig még van munkánk – felelte udvariasan, és gondosan palástolva az érzelmeit, a számlatömbért nyúlt a fiókba.
– De ugye szép lesz? – hangzott a következő felesleges kérdés, mire Rena elvigyorodott, és már nyitotta is a száját, ám Magda megelőzte.
– Higgyék el, minden tőlünk telhetőt megteszünk! Kérnék most tízezret, és kérem, hogy bízzanak bennünk!
A két nő összenézett.
– Nem lehet egyik se szebb, mint a másik! – közölte a másik, aki eddig hallgatott. – Egyformának kell lenniük.
– Úgy lesz! – szólt közbe a kotnyeles alkalmazott. – Olyan egyforma lesz, hogy csak na. Egyedül a színük lesz más. Biztosan jó lesz fehér és piros rózsa? Van ám rózsaszín vagy sárga is! – Magda finoman bokán rúgta, ahogy ellépett mellőle. De a két vén varjú a fejét rázta. – Piros és fehér– mondták egyszerre. Azzal az egyik átnyújtotta a pénzt, és már fordultak is kifelé az ajtón.
– Ne mondj semmit! – kacagott Magda. – Mind a kettő a te dolgod lesz. Azt hiszem, nekem most el kell intéznem valamit, ami nem várhat.
– Ezt az elintéznivalót úgy hívják, mint a híres írót? – vigyorgott a lány. – Jól van, nem szóltam semmit, inkább megyek, és varázsolok két hajszálpontosan egyforma koszorút.
Magda felsóhajtott. Kabátja után nyúlt, és tudta, mennie kell. Azzal is tisztában volt, hogy egyetlen helyen futhat csak össze Móriccal. Ha ott nem lesz, akkor az egész elveszett.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
