Hű, de utálom! Hamis, vigyorog és szándékosan torzít. Próbálok kedveskedni, de hát mégiscsak egy tárgy. Hízelegnék is neki, ha lehetne, de kora reggel még süket is. Az is lehet, hogy minden tükör mögött egy irigy banya lapul, aki alig várja, hogy bemutasson egyet. Megnézem a fejem, de csak úgy fél szemmel. Egy mosolyt is kipréselek. A hajam lapos, a szemem alatti táskában elférne a hajszárító. Még ráncom is született éjjel. A szempilláim is tapossák egymást. Elfeledtem a betonba öntött szabályt: sminket este lemosni! Ezért most és gyakran, zöld vagyok, fekete csíkokkal keresztezve a táskákat. Nem kell nagyon igyekeznem, hogy a reggeli fényben zombitekintettel ijesszem el az ablakba tévedt kismadarat.
Ideje lenne bekapnom egy bevonzodajót-bogyót. Ragyogni kell, fülig mosolyt ragasztani. Nézni jobbra, nézni balra és a képem elfeledni. Aztán csak megkérdezni:
Tükröm, tükröm, mondd meg bátran, ki a legszebb a…. fürdőszobában?
Jó reggelt! 😊
