Azt álmodtam, csak te meg én vagyunk. Meg a tenger.
A giccses naplemente, a parti homok. A szél felkavarta a hullámokat és a sziklák feljajdultak minden egyes találkozáskor.
Amikor felébredtem, csak gyűrött ágynemű és a te-illat volt mellettem. A félelem görcsöt kötött a gyomromra.
Ekkor meghallottam, hogy a zuhanyzóban dúdolászol. A kávéfőző izgatottan duruzsolt, miközben kinyújtottam álmos karjaim. Beléptél, félig vizesen, törülközővel a derekadon. Ennyi elég volt, hogy szívembe visszaköltözzön az öröm. Mert valóban csak te és én voltunk, meg a kávé, melynek illata átjárta apró hálószobánkat.
Csak egy szokásos reggel, de én tudtam, éppen ez a boldogság.
fotó: Pinterest
