„Egyedül anyám nem érti, miért nem nősülök már meg. Most mondjam neki, hogy a házasság nem nekem való? Inkább azt hazudom, hogy keresem még a nőt, aki illene hozzám. Ebbe könnyebben belenyugszik.”
A sorozat többi részét itt olvashatod
Azok a nők, akik fizetnek értem, mind gazdagok, hatalomra és elismerésre éhesek. Kivétel nélkül. Csak egyik-másikban több az intelligencia vagy a humor, de jellemben nagyon is megegyeznek.
Már az első pillanatban tudom, hogy melyik mit vár el tőlem. Vannak olyanok, akik valóban jól akarják érezni magukat, de akad, aki gyenge nőnek szeretné érezni magát végre valahára, és elvárja, hogy uralkodjak felette. Persze csak azon az estén vagy napon, mert belegebedne, ha kiengedné kezéből az irányítást. Aztán van az a típus, amelyik játszik. Úgy teszi ezt, mintha igaznak hinné a hazugságot. Ez rövid ideig szórakoztató is, de hosszútávon kiborító lenne. Viszont nekem nem tisztem ítélkezni.
Előfordult már, hogy valaki megpróbált megalázni. Egy fogadás kellős közepén beszólogatott nekem, mintha a barátja lettem volna, csakhogy érezzem, a kezében van a döntés. Félrehívtam, és megmondtam neki, hogy ez nem szerepel a kettőnk közti szerződésben. Ezért fizetni sem tudna eleget. Amikor tovább fölényeskedett, egyszerűen faképnél hagytam. Ezen valószínűleg kibukott, de másnap elnézést kért, és kérés nélkül átutalta a megbeszélt összeget. Megköszöntem és soha többé nem válaszoltam neki.
Lehet, hogy gigolo vagyok, lehet, hogy fizetnek a szolgáltatásért, de ezzel együtt ember és férfi vagyok. Olyan, akinek van önérzete és büszkesége. A munkát munkának tekintetem és nem viszek bele érzelmeket. Soha, egyszer sem. Nem fordulhat elő, hogy ne lennék felkészülve egy helyzetre. Még a kezdet kezdetén néha megbántódtam, vagy rosszul esett egy-két dolog, de ez már rég nincs így. Szolgáltatást nyújtok, amelyért fizetnek és ennyi. Se több, se kevesebb.
Mindenkinek, aki ismer az az első kérdése, hogy lefekszem-e a nőkkel, akiket kísérek. Előfordult már, de nem jellemző. Inkább a helyzet adja, de nem ez a fő cél. Ha nőre vágyom, találok magamnak, nem kell olyan, aki fizetne egy kalandért. Természetesen megesett már, hogy kiestem a szerepemből és valakinek az ágyában kötöttem ki, de azt önszántamból tettem, nem a pénz motivált. Ajándékot viszont elfogadok, mert ez nem ellenkezik az elveimmel.
Eszter szereti, ha pontos vagyok, ahogy én is. Ezért pontban nyolckor megállok hűvösvölgyi villája előtt és üzenetben jelzem, hogy megjöttem. Azonnal, mondja, és tíz perccel később meg is jelenik. Közben nyílik a garázsajtó és már nyújtja is felém a kulcsot. Fekete Lexusa van, igazi mestermunka. Élvezet vezetni.
Parfümjének édeskés illata beteríti a kocsit. Egész úton beszél és kéri, hogy az estélyen ne mozduljak mellőle. Lesz ott valaki, akit féltékennyé szeretne tenni és ehhez kellek én. Az újabb férjjelölt nem ismer engem, ezért csak azt látja, hogy jóképű vagyok és ragaszkodom Eszterhez. Ez elég lesz neki ahhoz, hogy ne sokáig tétovázzon és megtegye az első lépést.
A pezsgőszínű, test vonalát követő estélyiben Eszter valóban jól néz ki. A sminkes és a fodrász is kitett magáért, mert éveket fiatalodott. Kifejezetten szép lenne, ha néha kedvesebben mosolyogna.
A közeli parkolóházban teszem le a kocsit és odasétálunk, ami nem több száz méternél. Már látom előre, hogy mindenki csillog-villog és pezsgőt iszik, ha szereti, ha nem. Igaz, hogy jóféle konyakok és whiskyk is sorakoznak az asztalon, de a sikk a pezsgő. Majd később, amikor nem hat eléggé, akkor nyúlnak máshoz.
Bevonulunk, és Eszter azonnal meglát egy ismerőst. Tudja, hogy be kell mutatnia, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe. Így már előre kitaláltunk egy nevet, amin szólít, és nem jön zavarba. No, meg én sem.
Egy ilyen helyen mindig szétnézek, vajon ismerek-e valakit, és nem kis meglepetéssel tapasztalom, hogy két olyan nőt is látok, akikkel az elmúlt években megfordultam különböző eseményeken. Az egyikkel csak egyszer Füreden, a másikkal viszont Sopron környékén voltam egy hétvégét. Még egyik sem vett észre, de ez nem is fontos, nem vagyunk ismerősök, sem barátok, hogy üdvözöljük egymást.
Eszter jókedvű és bezsebeli a bókokat, amiket minden nő megkap egy ilyen helyen. Nincs mögöttük tartalom, csak üres frázisok, de a nők értékelik, vagy úgy tesznek. A bók az bók mindig, mindenkor. Tudni kell elfogadni és nyugtázni. Még akkor is, ha hamisak. A zenekar változatos zenét játszik. Egyelőre nem táncol senki, mert mindenki iszik vagy csipeget az asztalokról.
Egyszer csak megjelenik Albert, Eszter választottja. Még nem is látom, de tudom, hogy a nő igen, mert szorosabban simul hozzám. Rafináltnak hiszi magát, a férfiak bedőlnek az ilyesminek, így igazat adok neki. A féltékenység soha nem megy ki a divatból.
Albert válófélben van, csak lassan halad vele. Szerintem ő mindig válófélben van, mert a nőknek kényelmes ezt hinni róla. De nem ismeri a rám tapadó ragadozót. Elfogyasztott már két férjet, akiket gondosan titkolna, ez persze lehetetlen. Mindenesetre nagy melléfogásnak hívja a két házasságot. Az egyik a barom, a másik a béna. Így nevezi a volt férjeit. A barom sorra kötötte a rossz üzleteket, így egyre lejjebb csúszott, a béna pedig merevedési problémákkal küzdött. Egyszóval mindkettő mehetett a süllyesztőbe. A válás után jelentős összeggel gyarapodott Eszter bankszámlája, de nem annyival, ami fedezte volna különleges igényeit. Ezért kell az újabb áldozat. Nem beszélve a szexről, amit ettől az Alberttől vár.
A férfi ötven körüli, sportos, majdnem két méter magas. Még nem őszül, de néhány ránc karakteressé teszi az arcát. Látszik rajta, hogy elhízna, ha nem figyelne magára. Észrevesz bennünket, nem mozdul. Csak végigmér, arcáról semmit nem lehet leolvasni.
– Táncoljunk! – mondja Eszter.
– Még senki nem táncol – vetem oda, de már teszem le a pezsgőspoharat. Finoman végig simítom a derekát közben, hogy a másik észrevegye, ha figyel bennünket. Ha nem, akkor majd a táncon megteszi.
– Épp azért – mondja a nő, és belém karol.
A hatalmas, osztott ablakokkal díszített terem fényben úszik. Az előbbi Stevie Wonder szám után Sosztakovics keringője furcsán hat. Nagyon szeretem a keringőt. Lágy, lendületes, és szexis. Nem úgy érzéki, mint a tangó, hanem, mint egy kellemes szeretkezés egy nyári délutánon a hűvös ágyneműk közt. Amikor elkezdünk forogni, mások is csatlakoznak. Pillanatok alatt megtelik a parketta, így nem látom, Albert figyel-e bennünket. Én mindenesetre beleadok mindent. Eszter remekül táncol, hagyja magát vezetni. Gondolom, ez az egyetlen hely, ahol igen. A magával ragadó dallam alatt hirtelen megpillantok valakit. Egy olyan szempár mered rám, aminek tulajdonosát nem láttam több, mint húsz éve.
Lilláé, akibe úgymond szerelmes voltam. Na, jó, nem, de nagyon tetszett. Soha nem közeledtem felé, nem is volt szokásom az ilyesmi, ugyanis a lányok mindig megelőztek. Lilla most vörös hajú és smaragdzöld, mélyen dekoltált ruhát visel. Amikor összeakad a tekintetünk, elgondolkodik. Tudom, hogy megismer, csak eljátssza, hogy nem. Felhúzza a szemöldökét, és enyhén felém biccent. Gyönyörű. Szebb, mint fiatal lányként. Érett, gömbölyű és kívánatos.
Eszter erősen hozzám simul, ami jelzi nekem, hogy dolgozom, figyelnem kell rá. Mielőtt azonban bármit is tehetnék, odalép hozzánk Albert.
– Megengedi, hogy elraboljam a hölgyet? – kérdi, de nem vár választ. Eszter úgy tesz, mintha az engedélyemet kérné, mire én komoly arccal csak annyit mondok:
– Nem szívesen, de parancsoljon!
Erre a férfi arcára diadalmas vigyor ül ki. Mintha megnyerte volna a lottót. Eszter azonnal a karjaiba veti magát. Én félreállok, ők pedig beolvadnak a táncolók közé. Egy biztos, Albert nem a tánctudásával fogja elvarázsolni.
Tekintetemmel megkeresem Lillát, aki továbbra is engem néz. Aztán valamit súg a mellette álló nőnek és elindul a terasz felé. Én meg utána.
Következő rész:
fotó: Pinterest
