Just a gigolo – 1. rész – Szeretem a nőket

Márk vagyok, szeretem a nőket és ők is engem.
Ez mindig is így volt. Olyan férfi vagyok, aki tudja, mi kell nekik.

Elbűvölöm őket kiskoromtól fogva. Már anyám barátnői is odavoltak értem. Helyes srác voltam, az a göndör szőke, hatalmas, kíváncsi szemekkel, ami minden anyuka álma, aztán kap helyette, hogy kövérkés barnát, akit később még pattanások is tarkítanak. Nálam ilyenről szó sem volt. Egész eddigi harminchét évemben “szépfiú” voltam. A kiskori alap után tettem is érte, mert a sport lételemem. A futás mindennapi életem része, de eveztem is egy ideig, majd edzőterembe jártam.
Szőke hajam idővel bebarnult és a göndörségem is megszelídült, de az értem való rajongás nem csitult.

 
 

Általánosban egyszer két lány verekedett is értem. Igaz, csak tízévesek voltak, de akkor is egymásnak mentek, mindketten azt akarták, hogy mellettük üljek a buszon, amikor kirándultunk. Nevetséges volt az igyekezetük, mert nekem eszem ágában sem volt a visítozó csajok közé ülni, a hátsó sor volt a fiúk terepe, ott ment az élet. Tomi kicsente apja fiókjából kártyagyűjteményét és azt nézegettük. Meztelen nők voltak rajtuk, régiek, fekete-fehérben, de mindnek látszott a feneke vagy a melle. Nagyon fellelkesedtünk, olyannyira, hogy Giza néni hátra jött megnézni, mi az izgalom tárgya, mire mi csak annyit feleltünk, hogy focin vitatkozunk.
Az egyik nő a kártyán nagyon tetszett nekem. Túlzottan is. Amikor leszálltunk, megkérdeztem Tomit, mennyiért adná el nekem a kártyát, de ő azt mondta, nincs az a pénz. Felajánlottam kéthavi zsebpénzem, de a fejét rázta. Az apja megölné, tette hozzá sajnálkozva.

Az első adandó alkalommal elloptam tőle a kiránduláson. Elrejtettem a hátizsákom titkos rekeszébe, és reménykedtem, hogy nem veszi észre. Ha már később tűnik fel neki, akkor meg tagadni fogom, gondoltam. Idővel kapott egy míves keretet egy antik boltból. Azóta az íróasztalomon áll. A csodálatos nő, aki miatt “bűnbe” estem.  Nála szebbet sose láttam. Izgató száját félig nyitva tartva, kezével  a mellét takarja, a másikat viszont láttatni engedi. Úgy nézett a fénykép készítőjére, mint aki másra sem vágyik, mint egy állati jó szexre. Minden porcikájából sugárzik az érzékiség. 

Egyszóval a szépség és a szex együtt jár. Nem állítom, hogy minden nőnek esete vagyok, de tízből kilenc nem tud ellenállni nekem. Nem feltétlenül a mosolyom miatt. Lehet velem beszélgetni, jó hallgatóság vagyok és még humorom is van. Mindig sokat olvastam, mert tudtam, hogy bármilyen hihetetlen, a könyvek előre visznek. Ezt talán apámtól örököltem, aki mindig a könyvek közé vagy épp mögé bújt, amikor valami keserűség vagy kudarc érte. Abból viszont jutott neki bőven, így jó mintát szolgáltatott nekem.
Sok dologra megtanított, mindenekelőtt arra, hogy tisztelnünk kell másokat. Első körben önmagunkat, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a világ tele van furcsa, sekélyes, önmagát túlbecsülő nőkkel és férfiakkal. Velük kíméletesen kell bánni, mert annyira szánalmasak, hogy még a sajnálatunkat is félreértenék. Így lassan rájöttem arra, hogy a szavaknak hatalmas ereje van.

A szomszéd néninek mindig udvariasan köszöntem, és sose adtam tudtára, hogy förtelmes izzadságszagától hányingerem van. Ennek az lett az ára, hogy éveken át titokban cigarettázhattam nála. Anyám legjobb barátnője pedig mindig sütött nekem valami finomat, ha jött hozzánk, mert olyan cuki fiú vagyok, ahogy ő mondta.

Egyszóval nem volt és ma sincs gondom a nőkkel. Mindig könnyen jöttek és könnyen mentek. Még soha  nem voltam szomorú egy miatt sem hosszan. A kamaszszerelmeken úgy estem át, mint a bárányhimlőn: gyorsan és nyomtalanul. Egy-két lány néha bedurvult emiatt, de aztán ők is túltették magukat rajtam. Úgy hiszem.

A főiskola alatt jöttem rá, hogy azt a képességemet, hogy a nők kedvence vagyok, kamatoztatni is lehet. Méghozzá nem olcsó módon.
Első alkalommal nem pénzért tettem, sőt még az elején jó párszor nem.

Az egyik csoporttársam elpanaszolta, hogy az anyja a fülét rágja hetek óta, mert esküvőre menne, de nincs, aki elkísérje, pedig jó nő, alig múlt negyven. Viccből odalöktem neki, hogy én bírom az esküvőket. Erre felkapta a fejét és elgondolkodott. Másnap megkeresett. Megkérdezte, volna-e kedvem egy jót enni és táncolni. Anyja depije már nagyon kiakasztja, és nagy szívességet tennék neki. Cserébe megírja két házi dolgozatom. Azokban ő van otthon.

Nem válaszoltam azonnal, hiszen ilyet még sose tettem. Kérdeztem, hogy mi lenne a feladatom. Csak enni és táncolni, ennyi. Az anyja majd úgy mutat be mindenkinek, mint az unokaöccsét, aki elkísérte, hogy ne unatkozzon. Furának tűnt a helyzet, de az első alkalom semmiben nem tűnik tökéletesnek.

Elgondolkodtam. Mi van, ha bányarém? Kinek van kedve egy elhízott, negyvenes, öregedő nőt pesztrálni két házi dolgozatért? Ekkor Flóra előkapta a telefonját, és megmutatta az anyját. Csinos volt. Apró, vékony és szemtelen mosolyú. Beleegyeztem. Megbeszéltük a részleteket. Ő cserébe tizenhat oldalt ír majd nekem egy majdnem huszonnégy órás szolgálatért.

A premierem tökéletesen sikerült. A nő, vagy most már nevezzük néven, Emma valóban olyan volt, mint a képen. Kedves, elbűvölő és nagyszájú. Sokat nevettünk. Még többet táncoltunk. A tangónál olyan erotikusan simult hozzám, hogy kicsit elgondolkodtam, vajon a vendégsereg nem találja-e furcsának. Mégse akartam zavarba hozni azzal, hogy figyelmeztetem, majd ő megválaszolja a kényes kérdéseket, ha akarja. Úgyse látom többé.

Az egyik dolgozatra ötöst kaptam, a másikra alig négyest. Nem érdekelt. Megvolt és nekem nem kellett velük foglalkoznom. Flóra megköszönte, és elmondta a bűvös mondatot: anyja odáig volt értem, egy úriember vagyok és remek táncos. Kell ennél több?
Akkor még nem tudtam, hogy ezek a szavak indítanak el azon az úton, amelyen hosszú évek óta járok. Jól élek, jól nézek ki, és azt teszem, amihez kedvem van. Már nem tudom, hány nővel volt dolgom. Kezdetben listát vezettem róluk, de meguntam. Nagy ez a város, szerencsém van, hogy csak olykor-olykor futok össze egy-egy klienssel. Ők is tartják a szájukat, én is. Ugyan kinek lenne jó elmondani, hogy fizetett szolgáltatást nyújtok nekik?

Igen, gigoló vagyok, de nem akármilyen.
Ennek azonban ára van. Sokat törődöm a külsőmmel, de a belsőmmel is. Ez nem jelenti, hogy naponta félórákat fekszem a szoláriumban és olajozom a hajam. Közel sem. Az a dolgom, hogy a testem remek formában legyen. Minden percben képesnek kell lennem mosolyra, hízelgésre és bókokra. Nem húzhatom a szám, ha valaki túlmegy a határon, ha fizet. Viszont nagyon sokat kell fizetnie, hogy elvállaljak valamit, amihez nincs kedvem.
Ritkán fordul elő. Az is, hogy olyan nő kísérője leszek, aki nem csinos. A maga módján mind az, csak nem tudja, vagy elnyomja magában az érzést. Néhányan belesavanyodtak a házasságba és megcsalták őket fiatalabb fruskákkal, ahogy az már törvényszerű. Hiába a pénz, a vagyon, a férjek előnyben vannak, a pénzük a korukkal együtt csak szaporodik. A nők viszont tehetnek bármit, a bőrük ereszkedik, ráncosodik és ezt a legtöbb férfi nem kedveli. Pedig még tele vannak szenvedéllyel és erővel. Én megadom nekik a lehetőséget, hogy felélesszék magukban a házi macska felnőtt változatát: párducok lehetnek, ha jól megfizetnek. És higgyétek el, nem sajnálják a pénzt.

Még két órám van, pontban nyolcra Eszterért kell mennem. Alig idősebb nálam, de már kétszer elvált. Most épp a harmadik férjére vadászik. Átlagos külsejű, de a számok világában zseni. Vérbeli üzletasszony, könyörtelen és kétségbeesett. Ez utóbbit remekül titkolja tolakodó modorával. Nem ő a kedvenc ügyfelem. Viszont a borravaló tekintetében messze az.

A tisztítóból megérkezett az öltönyöm és az ingeimet és precízen kivasalták. A szekrényemben legalább száz ing sorakozik. Mind elegáns, mindnek stílusa van. Ma egy zárt összejövetelre megyünk a Duna-palotába. Legszívesebben meghagynám a borostám, de inkább lemondok róla a tökéletes összhang érdekében.

Aztán a fürdőben meggondolom magam. Megszemlélem a fejem és megállapítom, hogy eddigi munkám csak előnyömre vált. Jól nézek ki. Egyedül anyám nem érti, miért nem nősülök már meg. Most mondjam neki, hogy a házasság nem nekem való? Inkább azt hazudom, hogy keresem még a nőt, aki illene hozzám. Ebbe könnyebben belenyugszik.

Következő rész:

Just a gigolo – 2. rész – Férjvadászat mesterfokon

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here