Soma
Annyira sűrű volt a nap, hogy jó ideig eszembe se jutott saját dolgaimmal törődni. Ez nem újdonság, mert, ha dolgozom, akkor dolgozom, ez a szabály. Otthon sem zavarjuk egymást, pontosan tudjuk, hogy a munka első az életünkben. Nem mondhatok mást, a körülöttem lévők is így gondolkoznak, és a magánéletük a sorban elég hátul kullog. Mondjuk, akinek családja van, pontosabban gyereke, az akár rohadtul is érezheti magát. Nem sokan szenvednek emiatt, ugyanis itt mindenki halogatja a gyerekvállalást, a karrier az első, meg utazgatnak és egyéb módon kapcsolódnak ki a hajtásból.
A sorozat többi részét itt olvashatod
A munka nekem is elsődleges, mert összeszedett vagyok, sikeres akarok lenni, és ez annyit jelent, hogy nem koncentrálhatok egyébre, amíg benn vagyok. Otthon sem, de ott nehezebben megy. Néha még egy kávéra sincs időm, és csak ebédidőben veszem észre, hogy órákon át a monitort bámultam. A szemem délutánra kifolyik, de majd csepegtetek bele valami löttyöt, ígérem magamnak minden nap.
Jóval egy óra után jut először eszembe Luca. Biztos vagyok benne, hogy ő sem foglalkozott különösebben reggeli ötletével, mert nálam is céltudatosabb. Viszont már biztosan talált egy-két érdekes oldalt. Azzal tisztában vagyok, hogy az az este róla fog szólni, és szeretném bebizonyítani neki, hogy a hármas jó kis kaland, de nem több.
Kicsit túl van ez lihegve, a koleszben kipróbáltuk, nem volt nagy szám. Jó, hazudok. Élveztem, meg a két csaj is, de strapás volt. Másnap mindketten zavartan kerültek, főleg, mert láttam őket csókolózni. Nem mondtam nekik utólag, hogy ez semmiség, inkább hallgattam. Az egyik vagy két héttel később odasomfordált hozzám és kibökte, hogy bánja a dolgot. Megdöbbentem. Kérdeztem tőle, mit bán pontosan? Azt felelte, Kirát, mert nagypofájú, és nem akarja, hogy elterjessze róla, hogy leszbikus. Ezen jót mulattam, és megnyugtattam, hogy nem kell mást tennie, csak tagadnia. Szemtanú nem volt, én meg tartom a szám, és különben is Kira annyira részeg volt, hogy szerintem nem emlékszik semmire. Láttam, hogy nem nyugodott meg.
Mindenesetre nem fordult elő többé, mert akikkel jártam később, nem voltak fogékonyak az újra.
Luca bezzeg mindenben az. A teste a saját tulajdona, arra használja, amire akarja, világosított fel egyszer. Igazat adok neki, elvégre tesz is érte, hogy az a test rendben legyen. Keveset eszik, sportol, és nem engedi, hogy az idő meglátszódjon rajta. Még sose láttam nyúzottan vagy sminkben felkelni. Ezer százalék, hogy olyan pasit talál, aki el lesz ájulva tőle.
Luca nem a tulajdonom, de azért fontos a számomra. Jobban, mint azt közvetíteném felé. Amióta együtt vagyunk egyszer sem jutott eszembe mással lenni. Izgalmas, érett és ötletes az ágyban. Vele még a Káma-Szútrát is ki lehetne próbálni, nem utasítana vissza. Ezért egyeztem bele a változatosságba.
Viszont megfordul a fejemben az is, vajon egy harmadik megváltoztat-e köztünk valamit? Vajon nem kap-e vérszemet, és nem akar-e gyakrabban még valakit mellénk vagy közénk? Hogy zavar-e egy másik gondolata, aki hasonlóképpen jár el az ágyban, mint én? Zavar. Hazudhatnám nagyképűen, hogy nem, de nem teszem. És mégis belemegyek? Erre Martin azt mondaná, puha vagyok.
Martinnal egy utcában laktam, de elkerültünk egymás közeléből. Évekkel később itt találkoztunk újra a cégnél. Vele járok fallabdázni, sörözünk is olykor. Ő nagy focibuzi, én nem. Nem megyünk bele beszélgetés közben mély témákba, de azért a nőkről mindig szó esik. Tudom, hogy nem sokára nősülni akar, és azt is tudom, hogy van egy tíz évvel fiatalabb csaja, aki alig múlt húsz. Azt mondja, a friss hús mindig feldobja az embert. Főleg a mindenre éhes egyetemista lányok, akiket gyorsan meg lehet venni azzal a dumával, hogy megismerteti őket egy fejessel a cégnél. Nekik már a könyvelő is az, nemhogy a cégvezető helyettese.
Vele lehetne beszélgetni a témáról, csak ne higgye, hogy őt akarom bevonni. Nagyképű, izmos meg minden, de fura testszaga van. Luca utálná, én meg pláne. És különben is megígértük egymásnak, hogy ismerősről szó sem lehet, az bonyodalommal jár.
Miközben bekapom a nemrég rendelt szendvicsemet, végigfut az agyamon a helyzet: Luca más pasival. Luca meztelenül, barnán, ruganyosan úgy, hogy egy idegen örömöt szerez neki egyszerre velem. Tudom, hogy ez nem kellene, hogy felmerüljön bennem, hiszen eddig a lazaság és a nyitottság volt kapcsolatunk alapja, most azonban ideges leszek.
Azért is ideges vagyok, hogy miért reagálok így? Mi a jó ég bajom van? Alig fél napja egyeztem bele… Nem történt még semmi, és én elkezdek ezen filózni? Meg vagyok bolondulva? Megrázom magam és elfintorodom.
Épp akkor nyit be Martin. Lehuppan a fotelbe és megkérdi, nincs-e még egy szendvicsem, mert ő rendelni is lusta volt. Odalököm neki a másikat, és hangosan zabálunk.
– Na, mi a szitu? – kérdi, miután lenyomta három falatban a maxiburgert.
– Nem sok. Nálatok? – kérdezek vissza.
– Hát öcsém, ki fogsz bukni, de tavasszal lagzim lesz.
Nevetek.
– Azért ez nem újdonság. Már említetted.
– Azt viszont nem, hogy szeretnélek felkérni a tanúmnak.
– Cimbora, ez megtisztelő! Köszönöm!
– Akkor benne vagy?
– Persze, hogy benne. És melyiket veszed el?
– Elmész te a sunyiba – vigyorog. – Hát persze, hogy Lilit.
– És mi lesz a kislánnyal?
– Nem tudom. Attól függ, hogy reagál majd. Az is lehet, hogy megtartom.
– Jól kezded… Állat vagy – röhögök.
– Te ne dumálj! Tudtommal ti nyitott kapcsolatban éltek.
– Ez igaz, de eddig még nem nyílt ki… Azt hiszem.
– Ez meg hogy lehet? – néz rám meglepve. – Tán csak nem a szerelem az oka? Az baromság. Csak a filmekben létezik, meg a mesében.
– Gondolod? – teszem a kérdést, miközben bekapom az utolsó szem krumplit is.
– Tudom. Nehogy elmenjen az eszed és beleszeress Lucába. Öcsém, akkor fogod elveszíteni. Ő nem az a csaj, aki ettől boldog lesz. Mások elalélnának a boldogságtól, de téged lapátra tesz. Higgy nekem!
Elgondolkodom, és nem mondok semmit. Kis idő múlva kibököm.
– Igazad van. Most épp egy hármasra gyúrunk.
– Apám, te aztán tudsz élni! És milyen csajt akarsz?
– Nem csaj lesz elsőre, hanem fiú.
A szeme kikerekedik.
– Az szívás. Baromság, majd rá fogsz jönni. – Ezzel feláll és veszi a nyúlcipőt.
– Most ne húzz el, világos? Benyögöd ezt, és lépnél? Na, ki vele, mi az, amit nem tudok!
– Nem mondhatok mást, csak annyit, gondold meg! Kevesen bírják, ha a nőjüket… Érted, nem?
És már ott sincs. Kevesen bírják? Én köztük leszek? Elgondolkodom, de őszintén mondhatom, nem tudom a választ.
Folytatás szerdán
fotó: Pinterest
