Azt hiszem, túlmentünk egy határon, amikor Pannit szembesítettük választottjával. De mi mást tehettünk volna? Nem erről szól a barátság? Meg kell mondani a másiknak, hogy hülye, még akkor is, ha ez nem kellemes neki. Most azonban szemetek voltunk. Láttam Panni szemén, hogy nem utál bennünket, de rosszul esett neki minden szavunk. Nem mutatta. Én viszont Zsuzsának adok igazat, mert vannak helyzetek, amelyeket fel kell vállalni. Csúf, nem csúf, mindegy. Nem igaz, hogy Tibi annyira rettenetes lenne, de tény, hogy nem egy Adonisz, de miért mindig a jóképűekért vagyunk oda, miközben mindenki őket isteníti. Meg is van az eredménye, ugyanis elszállnak, válogatnak, és tudják, hogy bárkit megkaphatnak.
Ha Panni nem volt elég jó Ádámnak, akkor kár az erőlködésért. Tibi tényleg nem egy macsó, de ha fogyna, haskötőt vagy mi a túrót viselne, bíz’isten, nekem tetszene. Okos, szédületesen jó a humora, és nem kell mindenkinek filmsztárnak lennie. Bejön. Mihelyt ezt a mondatot kimondtam, Zsuzsa szeme felcsillant.
– Van egy tervem! – mondta, és olyan pillantást vetett rám, hogy tudtam, csak szörnyű terv lehet. Ravasz tekintete cseppet sem tetszett nekem.
Vékonyra húzta a száját és szinte csak befelé mosolygott. Megrémített.
– Igen? – kérdeztem idegesen.
– Akarsz játszani? Bebizonyíthatnánk Panninak, hogy Tibi nem az, akinek ő gondolja. Csak csapdát kellene állítanunk neki.
– Te megbolondultál? Panni a legjobb barátnőnk! Miért nem szállunk le róla?
– Jaj, Juli, ne légy már ilyen mimózalélek! Mi csak jót akarunk neki, vagy inkább jobbat!
Azzal felkacagott, esküszöm, volt benne valami sátáni. Néztem a szemét és hálát adtam a jó istennek, amiért kedvel, mert nem szeretnék az ellensége lenni.
– Szabad nekünk ilyesmit csinálni? – tettem fel a kérdést óvatosan.
– A jó cél érdekében néha piszkos eszközöket kell alkalmazni.
Ezzel a mondattal kezdte azt a tervet, amely első pillanattól durvának tűnt.
– Szóval…Azt mondtad, neked tetszik Tibi – puhított óvatosan.
– Jó, tényleg ezt mondtam, de ez nem jelent semmit. Maximum annyit, hogy nem látom annyira borzalmasnak, mint te.
– Kislányom, Julikám! – folytatta negédesen, mintha anyukám lenne, aki spenótevésre próbálna rávenni. – Környékezd meg a fickót!
Azt hittem rosszul hallok. A szemöldököm fennakadt a homlokom közepén.
– Mit csináljak? Te hülye vagy? Ugyan miért tennék ilyesmit?
– Várj, ne harapd le azonnal a fejem! Ma este, a buliban, próbálj a közelébe kerülni, és legyél elragadtatva tőle. Majd én megszabadítom Pannitól, ne aggódj! És ha egyedül lesz, te nyalogasd körbe a hiúságát. Ha lépre megy, nem érdemli meg a barátnőnket.
– Ekkora baromságot rég hallottam! Bedrótozni nem fogsz? Mit fog szólni Panni?
– Ne izgasd magad feleslegesen! Én majd elterelem a figyelmét, nem kell sok időt pazarolnod rá! Csak nevetgélj, rázd a hajad és adandó alkalommal csempészd a kezébe vagy a zsebébe a telefonszámod.
Elakadt a szavam. Ez lenne a nagy terv? Ez lenne az a szenzációs ötlet, amelytől Panni szeme kinyílik?
– Nem! – mondtam nagy sokára. – Én erre nem vagyok képes. Ez nem sülhet jól el. Ha meg kudarcot vallunk, rámehet a barátságunk.
Zsuzsa megrántotta a vállát. Táskája után nyúlt, és kifogástalan sminkjét megnézte egy pillanatra aprócska tükrében. Drága táskája volt, jól ment férjhez, az biztos. Egyikünknek sem volt Prada cucca. Igaz, hogy sose hivalkodott vele, akkor is szemet szúrt.
– Kár, hogy ilyen gyáva vagy! Úgy látszik, mást kell megbíznom.
Nem viccel, rémültem meg. Tényleg szét akarja robbantani a gerlepárt? Miért ennyire fontos ez neki? Jó, jó, szeretjük Pannit, de azért ennyire nem kell törnünk magunkat, hogy jó legyen neki.
– Most mennem kell – álltam fel hirtelen. – Jobban örülnék, ha ezt a témát jegelnénk.
– Te nem fogod fel, hogy csak Panni védelmében cselekszem? Nekem az a fickó gyanús! Valami nem kerek vele. Be akarom bizonyítani.
Az ajtóban még visszafordultam. Vetettem egy pillantást a tökéletes bútorokra, a drága faliszőnyegre, és az járt a fejemben, vajon Zsuzsa mikor változott meg ennyire.
–Este hánykor találkozunk? – kérdeztem.
– Ha minden jól megy, nyolc körül érted megyünk.
Hallottam, hogy a közeli templom harangja ötször megkondul.
– Zsuzsa, azért ne bolondulj meg teljesen! – szóltam még vissza, ahogy lefutottam a lépcsőn. Rossz előérzetem támadt, nagyon rossz. Mintha valaki fekete kézzel fogta volna marokra a szívem…Miért kell nekünk ez az egész? Miért nem hagyjuk békén Pannit, hogy élje a saját életét. Ahogy ezeken töprengve elindultam a kocsimhoz, messziről észrevettem Tibit. Vajon mit keres errefelé, amikor a mozi, ahol dolgozik, egészen más kerületben van, és Panni azt mondta, ő megy érte, és majd ott találkozunk mindannyian?
Hirtelen elszégyelltem magam. Nem mindegy, mit csinál? Nem vagyok én Columbo, hogy nyomozzak utána. Azonnal furdalni kezdett a lelkiismeret. Zsuzsa bogarat ültetett a fülembe, én meg hagytam, hogy csak azért, mert a srác jelentéktelen, azonnal gyanússá is váljék. Szánalmas. Elfordultam, és igyekeztem olyan szorosan menni a fal mellett, mintha bele akarnék olvadni, hátha nem lát meg. Úgy tűnt, szerencsém van.
Kép forrása: Pinterest
