A csúnya férfi 5. rész – Zsuzsa, a kígyó

"– Elkísérnél? – fordult Tibihez. – Ugye, nem bánod? – kérdezte Pannit. – Még nem vagyok otthon ilyen körökben, kell valaki elirányít… Panni felhúzta a szemöldökét, de bólintott. Tibi természetesen lovagiasan nem utasította vissza a kérést."

A barátok többek között arra vannak, hogy megmondják, ha hülyeséget csinálsz. Persze segítenek is, ha a béka feneke alatt vagy meg a shoppingolásban, de őszinteség nélkül semmitmondó egy barátság. Én nem az vagyok, aki elhallgatom a véleményem. Még akkor sem, ha vérig sértődik az áldozatom. Nem kegyetlenségből teszem, vagy tapintatlanságból. Ma a legtöbb ember nem bírja el az igazságot, mondván, érzékeny. A világ azonban nincs tekintettel a fenemód érzékeny emberekre. Beléjük rúg, aztán átlép rajtuk.

Panni esze elment nyaralni, ez egészen biztos, mert különben nem lenne együtt Tibivel. Amikor két ember ennyire különbözik egymástól, akkor csak hazudni lehet a meghittséget. Én nem bírom az álságos játszmákat, ezért eldöntöttem, hogy bebizonyítom a barátnőnknek, hogy kedvese olyan, mint a többi, csak rosszabb kivitelben. Ádám legalább jó pasi volt. Ha megjelent vele, minden szem rájuk szegeződött. Most is így van, csak ellentétes előjellel. A bombázó és a selejt, ez lehetne a közös képük címe.

 
 

Mivel Juli mimóza, keresnem kellett mást az akcióra. Nem bírom feldolgozni, hogy neki tetszik ez a jelentéktelen figura. Talán azért, mert Juli mindig önbizalomhiánnyal küzdött. No, de azért ez tényleg ciki…

Viszont az unokatesóm, Orsi, nem szent. Annyi pasija volt már, mint égen a csillag. Nem zavarja, állítja, hogy az élet arról szól, hogy ne mondjunk nemet semmire, ami jó lehet. Esküszöm, ragadnak is rá. Pedig nem különösebben szép, de kihívó és mutatós. Mindig jókedvű, sose láttam még keseregni. Ahol megjelenik, ott mindig felfigyelnek rá. Most erre van szükség. Nem, nem akarom elcseszni a kiállítás megnyitóját, csak tudatosítani akarom Panniban, hogy rosszul választott. Egyszer majd hálás lesz nekem érte.

Amikor felhívtam Orsit, azonnal tűzbe jött. Nem mozog ilyen körökben, mondta, de a kedvemért mindent. Emellett élvezi is a játékot, tehát nem kellett nagyon rábeszélnem.

Amikor érte mentem, és kilépett a kapun, még én is meglepődtem, pedig láttam már pár furcsaságot tőle életemben. Szőke hajába rózsaszín tincsek vegyültek, műszempillája a mellét sepregette, mégis jól nézett ki. Testhezálló ruhája nem rejtette tökéletes alakját. Ha van nő, akit mindenki meg fog bámulni, az ő lesz, garantálom. Útközben elmagyaráztam neki, mi lesz a feladata, és kértem, hogy ne játssza túl, de azért hagyja, hogy Tibi bezsongjon tőle. Nekem meg az lesz a dolgom, hogy Pannit eltávolítsam a pasija közeléből. Erre is volt már tervem.

A belvárosban, az Astoria mögött egy kis utcában volt a buli. Persze a környéken két kilométeres körzetben nem volt parkolóhely. Már azt hittem, vissza kell fordulnunk, mire végre megpillantottunk egyet. Amikor leparkoltam és kiszálltam, kis híján kutyaszarba sikerült, ami gáz lett volna, de szerencsére megúsztam.

Ha nem tudtam volna, hol van pontosan a hely,  akkor is azonnal megtaláltam volna, mert egész kis tömeg verődött össze a bejárat előtt. Csupa sznob. A nők között le merem fogadni, kettőt se érdekeltek a képek.  A felhozatal miatt jöttek. Vegyes társaság volt, húsztól hatvanévesig, igazi menő banda, legalábbis külsőleg.

Próbáltam megtalálni Julit, de a tömeg még elrejtette. Panni azonban már ott volt, és nem mosolygott. Szeme idegesen vibrált. Por került a gépezetbe, kérdeztem magamtól, hisz még közbe se léptem. Orsira néztem, és intettem neki, hogy nyugi, még tartsa féken magát. Ekkor vettem észre Tibit, aki nem a szokásos ronda nadrágjában, hanem egy jó szabású és színű farmerben volt. Még a pólója is tisztességesnek tűnt,  semmi ócska felirat. Mi üthetett belé? Talán előkerült a sosem volt ízlése? És mi baja lehet Panninak, hogy harapdálja a száját? Ideje volt kideríteni!

Hozzájuk léptünk és bemutattam Orsit, pontosabban Tibinek. Orsi elmosolyodott és azonnal megjegyezte, hogy szeretne inni valamit, pedig még be se léptünk az ajtón.

– Elkísérnél? – fordult Tibihez. – Ugye, nem bánod? – kérdezte Pannit. – Még nem vagyok otthon ilyen körökben, kell valaki elirányít…

Panni felhúzta a szemöldökét, de bólintott. Tibi természetesen lovagiasan nem utasította vissza a kérést.

Ennek mi baja? – kérdezte mihelyt a pár elvonult.

– Neked mi bajod van? Véresre harapdálod a szád! Megjött?

– Miért hiszi mindenki, hogy az idegesség egyenlő a menzesszel? – hördült fel. Végignéztem rajta, és meg kellett állapítanom, hogy a kis fekete ruha, amit felvett, hibátlanul állt rajta. Csak a szeme volt fáradt.

– Szóval?

– Majd később elmondom, de furcsa dolgokra jöttem rá…Juli hol van?

– Ne később, most mondd, mert megöl a kíváncsiság!

– Tibi nem az, akinek gondoltam.

Diadalmasan lecsaptam erre a mondatra.

– Tudtam! Istenem, hogy tudtam!

– Te most örülsz ennek? – nézett rám megütközve. – Nem kéne inkább aggódnod?

– Aggódom is, jobban, mint gondolnád.

– Kicsit veszekedtünk is. Nincs jó kedvem.

– Sziasztok! – Robbant be közénk váratlanul Juli. – Mi ez édes kettes? Tibi nem tudott eljönni?

– Dehogynem! – szólalt meg Tibi, és amikor mindhárman felé fordultunk, láttuk, hogy Orsi belé karolt. Csillogó szemmel bámult ránk, nem jött zavarba akkor sem, amikor Panni arcára ráfagyott a mosoly. Majdnem megsajnáltam. De nem lehetett. Tudnia kell, hogy ez a szerencsétlen nem hozzá való. Ennek a fickónak mindegy, ki figyel rá, csak figyeljen.

– Ideje bemennünk! – mondtam gyorsan. – Alex biztosan izgul. Pár perc és kezdünk.

– Én is innék valamit – súgta oda Juli, de tudtam, hogy sose iszik, valami édes löttyöt kell keresni neki, amiben nincs alkohol.

Orsi kibújt Tibi karjából, nem kevés önhittséggel végigmérte Pannit. Érezhető volt, hogy ringbe szállt. Kezdtem megijedni. Lehet, hogy a tervem mégse annyira tökéletes, mint gondoltam?

Pannira pillantottam, akinek felcsillant a szeme, ahogy beléptünk az ajtón. A hatalmas, feketére mázolt falak között, amelyeket apró lámpák világítottak meg, a házigazda azonnal elindult felénk. Pontosabban Panni felé, egyenesen rá nézett, mi láthatatlanok maradtunk.

– Már azt hittem, nem is jössz! Jöttök – mondta gyorsan javítva magát. Mindenkinek puszit adott, Tibivel kezet fogott. A feszültséget tapintani lehetett.

– Ki nem hagytuk volna! Köszönjük a meghívást! – mondta Panni azzal a sugárzó mosollyal, ami annyira jellemző volt rá.

Pár perc múlva kezdünk, addig nézzetek szét, és majd később csatlakozom hozzátok! – mondta a művész, és kezet csókolt Panninak. Nekünk nem.

Alex a legjobb és legszélhámosabb pasi volt mind közül, akit életemben ismertem. Szürke szem, átható tekintet, kellemesen kidolgozott test, elbűvölő sztármosoly. Ez volt ő, aki nem szokta meg a nemet. Nem tudott kötődni, az is maga volt a véletlen, hogy tíz hónapig házas volt. Ennyit bírt ki barátnőnk nővérével. Mind tudtuk, hogy válás lesz a vége, csak az ifjú feleség reménykedett.

– Akkor vegyüljünk el a pórnéppel! – kiáltotta Orsi és ránézett Tibire. Az meg Pannira, majd bólintott. A pórnép nem tudta, hogy mekkora szerencséje van, hogy mi ott vagyunk, csendesen iszogatott, nevetgélt, én meg azon gondolkodtam, hogy ennek az estének botrány lesz a vége. Nagyobb és hangosabb, mint amire gondoltam.

Panni Alex után nézett, és láttam tekintetén, hogy nincs ellenére a látvány. Juli belém csípett és odasziszegte?

– Mi a büdös franc történik most?

Megrántottam a vállam és válasz nélkül hagytam.

Előző rész

A csúnya férfi 6. rész – Tibi titka

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here