Nem akarsz róla beszélni, mert még magadnak sem mered bevallani. Ha pedig kitudódik, neked annyi.
Ráadásul normális esetben a bűntudat egy percre sem hagy békén. Bizony, a házasságon kívüli szerelem olyan, mint egy hetekig eltűnni nem akaró pattanás. Állandóan ott van rajtad, rohadtul zavar, de próbálod kizárni – sikertelenül.
Csak míg a pattanás mindenki számára látható, addig ezt el tudod temetni, olyan mélyre, hogy te se találd meg. Ez jó taktikának tűnhet, még akár be is válhat, hiszen előfordulhat, hogy a láng nem tart tovább két hétnél – ez a szerencsésebb változat. Viszont mégiscsak jobb, ha van valakid, akinek elmondhatod – legyen az a barátnőd, édesanyád vagy a szomszéd néni, mindegy, csak ne járjon el a szája. Az ilyesféle szaftos pletyka ugyanis gyorsan terjed. Rosszabb esetben már olyan verziókat fogsz visszahallani, hogy műszak után a főnököd irodájában „túlóráztatok”.
És persze nehogy azt hidd, hogy te vagy az első, akivel ez előfordult. Tetszik vagy sem, könnyen lehet, hogy a párod is átesett már ugyanezen a nehéz időszakon. Az, hogy egy ilyen kellemetlen szituáció mennyire lehet köztetek beszéd tárgya, függ a harmadik személyhez fűződő érzelmektől is. Nem lehet egy kalap alá venni a hetek óta tartó rózsaszín ködöt és a „lecsekkolom a paskolnivaló hátsóját”. Ha Gábor a szomszéd irodából csak szimpatikus és vicces, nincs miért aggódnod. Viszont ha titokban róla ábrándozol, és óhatatlanul is bekúszik minden gondolatod közé, na, akkor van mitől tartani.
Mert nyilván kinek lenne kedve otthagyni egy öt, tíz vagy húsz éve jól működő, olajozott kapcsolatot egy fellángolásért cserébe? És itt rontják el nagyon sokan: megtartják a régit, de belekóstolnak az újba is. Még zsenge 20 éves koromban egy 40 éves szaktársam azt mondta: nem az a lényeg, hogy mit csinált este titokban a párod, hanem az, hogy kihez megy haza. Nos, én ezzel nem tudok egyetérteni.
Már csak azért sem, mert nincs az a férfi vagy nő, akinek a megcsalás ne fájna. Persze amiről nem tud a másik, az nem fáj – de komolyan ennyi tisztelet sem jár a párodnak, vagy a többéves kapcsolatotoknak? Különben is, ha valaki hetek, hónapok óta elvette az eszed, akkor lehet, hogy már semmi keresnivalód egy réges-rég kihűlt kapcsolatban. Tetszik vagy sem, egy lopott csók már döntésnek számít, senki sem kényszerítette bele a nyelved a másik szájába. Kicsit olyan, mintha összetörnéd a párod szívét, leköpnéd, majd kidobnád a kukába, mint valami kacatot.
Tudom, otthagyni valami biztosat fájdalmas és ijesztő. Az ilyet kétszer is meg kell gondolni – de ötször, tízszer már nem szabad rajta rágódni, mert csak megragadsz valamiben, ami már nem működik – ráadásul be is fogsz csavarodni. És még mindig jobb valamit korrekt módon lezárni, mint haragban, megszégyenülve elválni.
Természetesen a másik véglet sem jobb, nem tilthatod meg a párodnak, hogy rajtad és az anyukáján kívül bárki más nőnemű lénnyel találkozzon. A világ nem így működik, mindig is lesznek miniszoknyák, túl csinos kolléganők és feltűnően kedves lányok is. Azonban minél jobban bekorlátozod a párod, annál inkább vágyni fogja a tiltott gyümölcsöt. Különben is, milyen alapon szabod meg, hogy kivel, hol és mit tehet? Nem az anyja vagy. És hadd áruljak el egy titkot: ha meg akar csalni, úgyis meg fog.
Ti tudjátok, meddig mehettek a kapcsolatotokban, és persze ami az egyiknek megengedett, azt szabad a másiknak is. A szemednek úgysem tudsz parancsolni, és igen, sajnos az érzelmeidnek sem. De a döntéseidet, cselekedeteidet már te szabod meg – légy felnőtt, és vállalj felelősséget értük!
