A digitális oktatásról – Diákszemmel

Ahogy az élet minden területén, a sulikban is fenekestül felfordult az élet. Mindegy hogy gimi, szakgimi, vagy éppen általános, a digitális tanrend bevezetése legtöbbünket nem úgy ért, mintha előre hozták volna a karácsonyt (és akkor az otthonmaradó, kisgyerekes, matektanárnak felcsapott anyukákról ne is beszéljünk)...

Kétségtelen, hogy a tanárok nagy része a legjobbat hozza ki magából. Van aki jó 30 éve van a pályán, mégis olyan pengén megtanulta kezelni a Zoomot, hogy egy céges HR-es példát vehetne tőle. Meg persze vannak akik csetlenek-botlanak és percenként a férjükért kiáltanak, hogy segítsenek a mikrofonnal (miközben mi halljuk őket, csak ők nem minket)… A lényeg, hogy mindannyian érezzük: egy hajóban evezünk.

 
 

Az órák nagy része sima videókonferencia, de sokan csak a vázlatot küldik át Messengeren vagy e-mailben. Nem csoda, hogy az “egyszerűbb” megoldást választják, hiszen nem múlik el úgy videós óra, hogy

2 percenként ne kelljen lecsekkolni, hogy mindenki hall-e mindenkit,

a lány, akit folyton ledob miért nincs itt, vagy hogy a srácok fele épp nem egy játékot nyom-e a háttérben.

A házikat is ügyesen meg lehet oldani vagy feltölteni Google Classroom-on, e-mailen, Facebook csoportokon keresztül. Általában egy rövid kis Word-dokumentum bőven elég. Szerencsére a tanárok kesztyűs kézzel bánnak ezzel is, hiszen nem sok energiájuk marad javítani.

Ami vicckategória, azok a számonkérések. A felelést még csak-csak meg lehet oldani, bár az ügyesebbek elég kreatívan ki tudják tapétázni laptopjuk képernyőjét post-it-ekkel. A dolgozatokra azonban hiába állít be a tanár időlimitet, hiába keveri össze a sorszámokat vagy esetleg ad külön feladatokat, lehetetlen a becsületességet ellenőrizni.

Az igazi kérdés azonban a hatékonyság. Minden tanár vagy diák, aki eddig panaszkodott az órák mennyiségéről, most kétszer annyira elégedetlenkedik. Bizony, mi is rájöttünk, hogy

a gép előtt sokkal húzósabb az a napi 6-7 óra, mint a suliban,

élőben. Mindkét félnek nehéz bírni idegileg, a különböző felületek közötti káosz pedig csak növeli a feszültséget.

És hát ugye ott a nagy kérdés, hogy mi lesz az érettségivel, kötelező nyelvvizsgákkal, közösségi szolgálattal… Nem szívesen lennék a döntéshozók helyében, a halasztás semmiképp sem megoldás, az év

végi jegyek teljes értékű számítása se opció…

A digitális oktatás “muszáj” megoldásnak elmegy, bár sok helyen az itt leírtaknál jóval rosszabb a helyzet. Viszont azokra a pletykákra, hogy esetleg ez maradna végleg, a legtöbb általános és középiskolás tanárnak, szülőnek és diáknak összeszorul a szíve.

Ez még nem az az idő, hogy erre készen álljunk.

képek forrás: internet

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here