A Hofi

Lemaradtam róla. Sosem láttam élőben. 2002 áprilisában napokig halogattam a jegyvásárlást hol ezért, hol azért. Aztán jött a hír, hogy Hofi Géza álmában távozott az élők közül.  Megrendített.

Rá igazán nem lehetett mondani, hogy megosztotta az országot. Aki nem kedvelte, az is elismerte tehetségét. Kevés ember él Magyarországon, aki nem találkozott aranyköpéseivel, jellegzetes hangjával és dalokkal, amelyektől vidámabb lett a nap. Az embereket letaglózta váratlan halála.  65 éves volt. Tavasz volt, éppen virágozni kezdtek a fák.  Hát micsoda dolog így távozni, itt hagyni minket, akik szerettük? Döbbenten hallgattunk.

 
 

A magyar kabaréműfajban egyedi stílusával megismételhetetlenné tette személyiségét. Előadásainak szövegét saját maga írta és igyekezett mindig időszerű lenni. Az Élelem bére c. előadása 1500-nál többször szerepelt a színházakban országszerte. Ahol megjelent, az emberek mosolyogtak, mert szarkasztikus humora, közvetlen előadásmódja mindenkit magával ragadott. A rendszerváltás előtti Magyarország népe ki volt éhezve a rendszer kritikájára. És jött valaki, aki ki merte mondani ezeket, aki mert gúnyt űzni a politikusokból. Ennél nagyobb bátorság kevesekben rejlett. Mondjon utólag bárki bármit, hogy engedélyezték neki meg hasonlókat, a tehetséget és a kivételes előadásmódot nem lehet tagadni.

Jellegzetes hangjával, mondataival és lehengerlő humorával zárta az évet a Rádiókabaré sok éven át. Az utolsó 15 perc az övé volt. Hofi Géza örök. Mondanivalója, viccei nem avultak el. Meglátásaiban benne van a kor, de az ember kritikája is.

A családjáról szinte soha nem beszélt. Csak anyósát emlegette finom iróniával. A feleségét a magánéletben „vörös dögnek” hívta. Pályatársak és követők vallják, hogy nélküle a mai stand up nem alakult volna ki. Természetes stílusa, közönséghez való kifordulása páratlanná tette az előadásait.

Hofi Géza elment. Hogy mi maradt utána? Nem a szobor a Nagymező utcában, nem a síremléke a Farkasréti temetőben. Ő maradt itt teljes valójában. A felvételeken, amelyeken megszólít bennünket, ahol a lelkes közönség a nevetéstől könnyezve tapsol. A viccei, a paródiái, a Macskaduett a kiváló Koós Jánossal.

Lehet, hogy nem láthattam élőben, de ha nevetni akarok, csak keresek tőle valamit a neten, és már potyog a könnyem a hangos nevetéstől a Rózsa Sándoron, meg a nyuszin, akinek füstszűrős és nem füstszűrős cigarettája is volt. Csak sapkája nem.

Isten éltesse az utolérhetetlen Hofi Gézát! Ma lenne 84 éves. A lila írisszel, a kedvencével emlékezzünk rá!

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here