A megcsalt nő meséje

Megcsaltak.
Az első sokk után nem robbantam. Néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, beálltam a hasonló nők végtelenül hosszú sorába. Hát bekövetkezett nálunk is. Alig három évvel a házasságunk után. Az első kérdés normális esetben a miért? Aztán majd jön a kivel.

Megcsaltak, pedig nem voltam kövér, öreg, ápolatlan.
Friss anyaként nagyon sokat törődtem a picivel, kevesebbet a férjemmel. Ez nem jelenti, hogy nem főztem, takarítottam vagy nem volt vasalt ing. Minden működött, a gyerekünk napról napra okosabb és szebb lett. Visszafogytam, de anya maradtam. Nem igazán jutott eszembe a szex, legfeljebb ímmel-ámmal. És elkövettem a legnagyobb hibát: elfelejtettem rajongani a férjemért. Nem ajnároztam már úgy, mint régen, nem hízelegtem a hiúságának. A gyerek lefoglalt. A szívemet betöltötte valami ismeretlen ragyogás, ha a kislányunkra néztem.

 
 

És jött valaki, aki ezt az űrt betöltötte.
Azonnal hibáztatni kezdtem magam, így szocializáltak. Megértettem, hogy nem jól végeztem a feladatomat.  Ezért anya üzemmódból átváltottam feleségbe. Próbáltam minden módon kedveskedni, de ezzel csak hazudtam magamnak. Az új nő nem vált be, és a férjem visszatáncolt. Nem voltam karakán, aki elküldte volna a francba. Dehogyis, hiszen megtépáztak a nőiességemben. Szembesítettek a lecserélhetőség lehetőségével. Én meg bizonyítani akartam és nem új életet kezdeni egy aprócska gyerekkel.

Persze a séma szerint működtem.
Csinosabban kezdtem öltözni, új frizurát csináltattam, hogy legalább kívül új nő legyek. Tetszeni akartam, mert még mindig nem értettem a lényeget. Ittam a férjem szavait, mégsem volt olyan pillanat, amikor ne jutott volna eszembe, hogy simán otthagyott engem a gyerekünkkel 5 hétre. Odaköltözött az új nőhöz. Csak úgy ripsz-ropsz.

Elmúlt fél év, mire lassan összeszedtem magam. Újra mertem mosolyogni a tükörképemre és meggyőztem magam egyszerű hazugsággal: ilyen mindenhol előfordul. Mindenki megbotolhat, de a hiba kijavítva, az élet megy tovább.

Megcsaltak újra.
Egy munkahelyi bulin. Szilveszterkor. Egy fiatal lánnyal, aki tudta, hogy létezem. Nem hibáztattam. Kellett a férjem is a játékhoz. Ekkor már nehezebben értettem a dolgot. Hát nem dicsértem eleget? Nem jól figyeltem? Mi az ördögöt csináltam rosszul? Hiszen a szex sem hiányzott már a hétköznapokból.

Ezután már nem voltam képes szeretni a gyerekem apját. De nem léptem, mert gyáva és érzelmileg szétforgácsolt nő voltam.

És a lavina elindult.
Mint egy rossz történetben. A második megcsalás is véget ért. De jöttek érdekes sms-ek, nyitva felejtett emailek. A végén már tanulmányt írhattam volna a nőkről. Hogy milyenek voltak? Szebbek, csinosabbak, okosabbak, mint én? Vagy fiatalabbak? Legtöbbször a válasz határozott NEM volt. Akkor miért? Egyszerűen csak azért, mert egyik sem olyan volt, mint én, aki otthon várta. Lehettem bármilyen, kedves, aranyos, szexis és lelkes, nem számított, mert nem kellett levadászni. Az elejtett vadat már kizsigerelik, ahogy engem is. Nincs benne semmi figyelemfelkeltő.

Az új nő mindig rajong, minden viccen nevet és minden történeten úgy ájul el, ahogy a feleség már megjátszva sem tud.

A férfi megkapja az ámulat csillagporát, amit a fejére szórnak. Lelkendeznek tudásán, szellemességén, udvariasságán. Ha netán ezek hiányoznának, akkor is van valami, bármi, amin a zsákmány elalél.

Hogy mikor ér véget a vadászszezon? Senki nem tudja. Van, aki nagypapaként is fiatal csajokra kacsingat. Mások megértik, hogy mennyit ér egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Nincs recept, nincs jó megoldás. Amíg van vadász, addig lesz vadászat is.

fotó: Pinterest

 

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nem szeretném felmenteni a férfiakat, de nincs könnyű dolguk. Óriási a kísértés napjainkban sok a könnyen kapható nő.
    Én 20 év házasság után kerültem parkolópályára egy szerető miatt. Több, mint két éve keresem a választ a miértre, de valószínű, hogy sohasem fogom megkapni.
    Írtam a szeretőnek egy levelet, amit soha sem fogok elküldeni neki. Amennyiben közlésre méltónak találjátok, és garantájátok az anonim megjelenést, elküldöm szívesen.

    • Az exférjem folyton „megbotlott”. Hol a körülmények voltak a hibásak, hol a nő mászott rá, ő nem is akarta, de higgyem el, őt szinte megerőszakolták. Nem is érti, hogy történhetett. Én barom el is hittem ezeket a meséket, és a nőket gyűlöltem, a férjem meg nyálfolyós idiótaként kezeltem, aki nem bír ellenállni a romlott ribancok kísértésének. Ha-ha-ha, mekkora idióta voltam!

      A döntést minden esetben a férjem hozta meg, akinek eközben egyszer sem tartottak pisztolyt a fejéhez. Legtöbbször nem is Mata Harit szedte össze, hanem szerencsétlen, szeretetéhes nyomorultakat, akik ki voltak éhezve a hazugságaira, és könnyen elhitték az ilyenkor bevett szöveget (nem működik a házasságom/már csak a gyerekek miatt/szörnyeteg a feleségem ésatöbbi…) Olyan tehetségesen, hogy volt olyan szeretője, aki valósággal meggyűlölt, hogy ezzel a csodaférfival hogy lehetek ilyen gonosz, nem ezt érdemli…

      Nagy játékos volt. A házasságunk egyáltalán nem félt kockáztatni, a másik szerencsétlent meg nem tisztelte annyira, hogy őszinte legyen. És vígan manipulálhatta eközben mind a két kifacsart nőt.

      Annyit szeretnék ezzel mondani, hogy semmi dolgod a szeretővel. Nála nem vagy pozícióban és úgyis a férjednek hisz. Felejtsd el ezt a dolgot a csábításról. Azzal kell szembenéznünk, hogy le vagyunk értékelve. Ha ez a férjnél mintázat, leszoktatni erről soha nem fogod. Vagy elfogadod így, és nem gyötrődsz, vagy te hozol egy döntést, mielőtt minden méltóságod elveszíted, és még ki is dobnak. Tudom, nehéz felindultság és düh nélkül, de ezt csak higgadtan érdemes végiggondolni.

    • Engem 30 év házasság után cseréltek le 69-ről 96-ra (27 évvel fiatalabbra, férjemnél 34 évvel) és szintén 2 éve keresem a miértekre a választ. Ez hatalmas törést okozott az életemben. Mivel ezzel a problémámmal egyedül maradtam én is csak kiírni tudtam magamból a bánatot.
      Minden érintettnek van egy levelem. A ribanc akkori és mostani barátjának, szüleinek. Mert ez az eset elhozta a váltást az ő esetében is. Egyszerre három vasat tartott a tűzbe amiből nyugodtan kihagyhatott volna egy családos embert. A lebukás mikéntje meg sokak számára tanulságos lenne.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here