“A pénz szeretete minden bűn kezdete!” – idézte fel magában a mamája egyik kedves bibliai versét, amit annyiszor hallott tőle kislánykorában. Úgy tűnik, nem csak bort ivott és vizet prédikált: ő tényleg úgy élt, hogy a pénzt használta, az embereket meg szerette, és nem fordítva.
Nem volt sok cucca, és ennek ő most, hogy el kellett adnia az örökül ráhagyott kis lakást, nagyon örült. A ruhákat adományboltba vitte, a könyveket antikváriumba – persze, a mama kedvenc kötött sálját, a türelemmel készített szőtteseit és hímzéseit, meg persze a rongyosra olvasott Bibliát megtartotta emlékbe. Egy hétvége elég volt arra, hogy kiürítse a kis hajlékot.
Aztán hazament, és lenyomott egy zúzós hetet a munkahelyén. Péntek este a fotelbe rogyva észrevette, hogy az a néhány kedves tárgy szinte fáklyaként világít kicsit hektikusan berendezett lakásában. Lustán a szőttes után nyúlt, amit a mamája még akkoriban készített, amikor ő főiskolára járt. Sose felejti: hetente rácsodálkozott, milyen lassan és türelmesen dolgozik az idős asszony egy kis darab textilen.
Fel nem foghatta, kinek van ennyi ideje és türelme egy darab tárgy elkészítésére. Meg amúgy is, miért nem vesz egy falvédőt vagy egy szőnyeget a boltban, ha szüksége van rá?
Nem tudta, hogy a fáradtság, a pohárnyi bor, vagy a még mindig lüktető gyász dolgozott-e benne olyan erősen, de hirtelen kezdte megérteni a mamáját. A szerénységét, a türelmét, a gonddal és szeretettel készített szőtteseit. Egy teljesen más lelkiállapotba kellett hozzá kerülnie – ahol más a fontos, mint a boltban vett cuccok, a felesleges kütyüzéssel töltött, elpocsékolt idő…
Kezdte érteni, miért világítottak ezek az “idegen” tárgyak az ő zsúfolt kis életterében. Tanítani akartak valamit.
Másnap – ha már úgyis lendületben volt – átrendezte a lakását. A felesleges dolgokat elajándékozta, a sosem használt cuccokat feltette a marketplace-re. Egy hét is kevés volt arra, amit a mamájánál két nap alatt elintézett. Végül aztán szinte rá sem lehetett ismerni lecsupaszított lakására… és lelkére.
Hitte: a mamája még odaátról is tanítani akarja – egy szőttessel meg egy szamárfüles Bibliával – a jóra, az alázatra és arra, hogy sosem késő átgondolni, mi is a fontos az életben…
fotó: Pinterest
