A NŐ dicsérete

Nőnek lenni kiváltság. A nő ragyogó, kedves, gondoskodó és figyelmes. Egyszerre anya, bombázó, feleség, barát és szerető. A nő szeszélyes, lobbanékony, harcias vagy lusta.  Olykor sárkány, anyatigris, pletykagyár és céda.

Nem lehet azt mondani, hogy tökéletes. Hogy lehetne, hiszen emberből gyúrták?! Mégis különleges ajándékkal születik. Egy másik élet hordozója lesz, ha csak teheti, és azért az életért minden körülmények között a sajátját tudja adni. Elviseli testének változásait. Kamaszlányként megküzd a külsejével, és gyakran egy életen át fogyókúrázik. Irtja a szőrt magán minden lehető helyen, közben meg fennen hirdeti, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Megtapasztalja, hogy teste képes olyan formát is felvenni, amire álmában sem gondolt. A terhesség és a szülés kínjait, ha kell ezerszer is kibírja. Vállalja újra meg újra, hogy világra hoz egy embert, aki által ő mindig anya lesz. Képes éveken át nem aludni, maradékot eszegetni és mentegetni a gyerekét akkor is, ha az maga az ördög. Senki másnak nem hisz úgy, mint annak, akit testében ringatott.

 
 
A nő jó barát. Néha irigy és féltékeny, nehezen viseli, hogy a kolléganői fogynak, vagy épp kevéssé ráncosodnak. Fél kézzel háromfogásos ebédet rittyent, máskor meg ugyanezzel a kezével tárcsázza a pizzafutárt.  Hagyja, hogy pókhálók szőjék tele a konyha sarkát, aztán meg fogkefével sikálja a fürdőszoba csempéi közt a fúgát.

A nőt nem értjük. Látjuk, hogy mosolyog olyankor is, amikor mások fetrengenének a kíntól. Van ideje céget vezetni, porszívózni, uzsonnát csomagolni és még a postással is flörtölni. Öt perceket lop magának a fürdőszobában egy sminkre, és eltakarja kialvatlan szemét egy rakás festékkel.  Hagyja, hogy gyereke lyukat beszéljen a hasába, miközben ő csak pár perc nyugalmat akar a vécén ülve. Bevásárol, takarít ész nélkül, és ha sírhatnékja van, vesz magának egy szál virágot, hátha jobb kedve lesz tőle. Eljár zumbára, miközben tangózni lenne kedve, és otthon csak annyit mond, este mirelitkaja lesz vacsorára.

Ezer fokon szeret, tombol és jajgat, mert fáj neki, ha nem veszik észre, de attól is kiakad, ha túlságosan függnek tőle. Akarva akaratlanul kezébe veszi a család irányítását és kéretlen tanácsaival látja el a szomszédokat, barátokat.

Dühöngve átkozza a mérleget még akkor is, ha csak húsz dekával mutat többet a vártnál. Új ruhát akkor vesz, ha már kapott minden gyerek és még a kutya is valamit, nem beszélve a férjről, aki nem is vágyik a nyugalmon kívül másra.

Szereti a szépet és függönyre fizetése felét képes lenne elkölteni, hát még fülbevalóra vagy táskára. A vásárlásra úgy tekint, mint szent hobbira, amelybe férfiember bele nem piszkíthat. Nem aprózza el, mert tudja, hogy a táskához cipő ját, a ruhához meg nyaklánc. Képes fél napot keseregni boltkórossága miatt, de leszokni nem igazán akar.

A nő maga a kívánság. Úgy és ott domborodik, ahol a legfeltűnőbb. Hagyja, hogy férfiszemek sóvárogjanak utána, de nem tesz semmit, hogy elérhetővé váljék. Titkon hisz a mesékben, és bármennyi éves is, reméli, hogy vannak szőke királyfik, akik olykor barnák és feketék, de eljönnek érte.

Mindenét oda adja olykor túl korán is, mert szeretetre vágyik, mélyre és erősre. Várja, hogy rajongjanak a testéért, lelkéért vagy épp mindkettőért.

Ha magányos, megerősödik, miután elsírta rossz perceit. Vízcsapot szerel, zárat cserél, és ha nagyon kell, megtanul tolatva parkolni. Beolvas mindenkinek, aki csúnyán néz rá, miközben a környék összes kóbor állatát megeteti.

Harcos és védtelen kislány egyszerre. Tud gyilkosan mosolyogni és kedvesen behódolni a férfinak, aki előzőleg megbántotta. A nő nem felejt. Tudja, ki szerette őt harminc éve egy májusi napon az iskolaudvaron. De azt is megjegyzi, aki csúful elárulta.

Hazudik, fölényeskedik, csúnya szavakat használ, majd otthon a kanapén zokog, mert senki nem veszi észre benne a szőke fürtös kislányt, aki valaha volt.

A nő csodálatos. Ember és egy olyan csoda, aki akkor teljesedik ki, ha van mellette egy férfi, aki észreveszi őt. Ha nincs, akkor piros szandálba bújik, és úgy megy végig a kutyapiszokkal tarkított járdán, hogy a fák is meghajlanak előtte.

Színes és egyszerű. Csodás és csodamentes. A nő maga az Élet.

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here