A szerelemnek múlnia kell

Vannak dolgok, érzések, folyamatok, amelyeknél nem hisszük el, hogy befejeződhetnek. Ilyen az élet, a barátságok, a házasságok és a szerelmek. A szenvedések is. Persze józan paraszti ésszel mindenki tudja, felfogja, hogy, aminek kezdete van, annak egyszer vége is lesz, de nem nálunk. Nem a mi esetünkben. Az ilyesmik csak mással történnek meg, csak olvasunk, vagy nem olvasunk róla, mert a homokba dugjuk a fejünket. Ez a tagadás szakasza. Ebben jók vagyunk.

Vegyük az egyik leggyakoribb példát, ami fájdalommal és szenvedéssel jár: a szerelem. Legtöbb esetben szivárvánnyal indul. Kezdetben olyan, mint egy bűbájos tündér. Port hint a szemünkre, hogy ne lássuk a jövőt, a gondolatainkat pedig homályosítja. Szerelmesnek lenni más tudatállapot. Repülés, bizsergés. Olyan energiák szabadulnak fel, amelyeknek létezéséről még olvasni is ritkán olvastunk. Együtt lenni a másikkal, inni minden szavát, belélegezni azt a levegőt, amit ő, vágyni az érintésére, felvillanyozódni a mosolya láttán, maga a paradicsom. Minden rezdülés egy ígéret. Annak a csalfa látszata, hogy megélhetjük, amit eddig nem, átbizserget bennünket. Ez valami földön túli öröm… Ilyenkor a szívünkben apró dallamok járnak táncot… Látni őt, érinteni azt a földi teremtményt, aki belőlünk ilyen érzéseket váltott ki, egyszerűen leírhatatlan. Hogy miért szeretjük? Hogy miért szerelmesedünk bele ekkor olyan nagyon, nem lehet megválaszolni. De ettől a válasz nélküli állapottól lesz még különlegesebb minden.

 
 

Figyelmet adunk és kapunk. Építjük a másikat szerelemből faragott dísztéglákból. Felfelé visszük. Magasba, amit csak ez az érzés képes elérni.  Úgy érezzük, hogy nincs olyan porcikánk, amely ne érte lenne. A lelkünk minden darabkáját felkínáljuk kéretlenül is. Ha nagy szerencsénk van, akkor ebben a földi csodában a másik fél is hasonlóképpen érez.

De a szerelemnek múlnia kell… Felfoghatatlan, hogy mennyire nem tartós. Nem tehetjük a hűtőbe, nem raktározhatjuk el nehezebb időkre. Épp a szerelem fogja később a nehezebb időket hozni, pontosabban annak hiánya.

Hogyan hal meg a szerelem egy idő után?

Sokáig képes haldokolni. A legelején nem vesszük észre, hogy a másik nem tökéletes. Sokáig nem látjuk, mert a jelenben vagyunk, gondtalanul, önfeledten, de egyszer csak elkezdünk felébredni, gondolkodni. Nem jó ez az ébredés….Szeretnénk még visszacsukni a szemünk, lebegni, szállni a mámorban. Ez ideig-óráig sikerülhet.  Vajon mi kell ahhoz, hogy a lassú haldoklás helyett a szerelem megmaradjon vagy átalakuljon? Hogyhogy léteznek párok, akik nem élnek gyűlölködve, fásultan? Mert léteznek és ez nem olyan városi legenda meg Hollywood. Csak elvétve…

Hol és mikor törik el a szerelem cserepeiből összeforrasztott vázánk? Miért nem tudunk érdekesek maradni, miért nem adunk vagy kapunk figyelmet a végtelenségig? Miért tolakszik be a megszokás a hétköznapjainkba? Kicsinyke vázánk sokszor leesik. Először még talán össze lehet forrasztani, mert csak két-három darabra tört, de később a törés szilánkos.

Hogyan válik idegenné, akinek az érintésétől majd megvesztünk? Miért nem isszuk már a szavait az idő múlásával? Melyik az a pillanat, amikor elveszítjük a csodálatát, tekintetének simogatását? Vannak-e egyáltalán ilyen pillanatok? Mire jó a szerelem egyáltalán?

Mi öljük meg a pillanatot az elvárásainkkal, a szeszélyeinkkel. Lassan már nem építjük a másikat, nem érzi odaadásunk.  Mekkora színjáték, hogy ezt zsákbamacskaként árulja Ámor!

El lehet kerülni a szerelmet? Vajon a megszokást felválthatja az öröm, hogy valakié vagyok és valaki az enyém? Á, ez megint a birtoklás…A szerelem okvetlenül halálra van ítélve? Vagy csak mindig más formában kel életre, és mi nem látjuk meg, mert álruhájában bujkál?

Ezer kérdés, kevés válasz…

fotó: Pinterest

 

 

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here