A három férfi a városon kívül egy út menti jól eldugott parkolóban találkozott. Kemény kézfogással és egy apró biccentéssel üdvözölték egymást. Már régen nem beszéltek, pedig mindhárman várták e pillanatot. A pillanatot, hogy újra felbukkanjon az az ember, amelyik mindhármuk életét tönkretette. A vállalkozó. Egy régi társ, egy régi barát, egy…
Ők hárman leülték a büntetést, amit az ő szabadságáért kaptak. Eladta őket. A fájó seb, az évek során egy kicsit sem varasodott, ugyanolyan friss volt, mint akkor. De a ma este az övék volt.
Mindhárman egyforma fekete ruhában voltak, amit csak erre az alkalomra vettek, hogy utána elégethessék. Csak alkatuk alapján lehetett megkülönböztetni őket. Egyikük egy fejjel magasabb volt a másik kettőnél. Ő szólalt meg először:
– Hogy találtál rá?
Szavait a legerősebb testalkatúhoz intézte, akinek vastag nyaka, kemény izmai a sötét ruha alatt is jól mutatták, hogy testét folyamatosan edzi, kínozza.
– Teljesen véletlenül. Egy traffipax fotón ismerte fel a közlekedésieknél egy kapcsolatom. Az új barátnője nevén van a kocsi – válaszolt a köpcös.
– Szereti a sebességet a köcsög – szólalt meg a harmadik férfi, aki vékony testalkatával, szemüvegével kilógott a sorból.
– Akkor induljunk – szólalt meg ismét a magas és beült a frissen lopott fekete A8-asba.
A köpcös kivett autójából egy teli sporttáskát, amiből baseballütők nyele lógott ki és betette az Audiba. Hátraült a szemüveges mellé és elindultak. Útközben vágni lehetett a csendet az autóban, mindegyikük az elrabolt éveire gondolt.
Tíz perc sem telt el, megérkeztek a városon kívül fekvő településhez, melyet az utóbbi időben jómódú vállalkozók népesítettek be. Gyönyörű villa előtt parkolták le az Audit és
csendben kiszálltak. A házat körülvevő falból több helyen vezetékek lógtak ki, melyek a hozzáértő számára jelezték, itt igen komoly védelmi rendszert akar kiépíteni a ház tulajdonosa. De most még szabad prédája volt a rá vadászóknak.
A három férfi átmászott a falon, magukkal víve a sporttáskát. Csendesen lopakodtak az
úszómedencére néző hosszú üvegablakok felé, melyek mögött ott ült a ház tulajdonosa a nappaliban és tévét nézett. A szobában még ketten voltak. Egy gyönyörű nő és egy nyolc év körüli kisfiú.
Nyolc év. Ennyit raboltak el tőlük. Megálltak és kinyitották a sporttáskát. 3 símaszkot vettek elő és a fejükre húzták, majd a köpcös kezébe vette az egyik baseballütőt, mig a másik kettő egy-egy félautomata fegyvert ragadott. Az üvegajtóhoz léptek és tudták, hogy most már nincs visszaút. A köpcös egyetlen csapással zúzta apró szilánkokká az ajtót borító üvegtáblát és belépett a nappaliba. A másik kettő felhúzta fegyverét és követte őt.
– Maradj ahol vagy – szólalt meg a magas, amikor látta, hogy a vállalkozó fel akar állni a drága bőrfotelből. A nő és a gyerek remegve állt a bárpultnál, mint két levágásra váró
marha.
– Ha csendben maradtok és nem mozdultok, akkor nem esik bajotok – szólt hozzájuk a szemüveges. Heves bólogatás volt a válasz.
A magas odalépett a fotelban ülő férfihoz és annyit kérdezett:
– Ugye tudod, hogy miért jöttünk?
– Tudom – hallatszott a férfi torkából suttogva. Majd megköszörülte a torkát és megismételte:
– Tudom.
– Állj fel-szólt a magas és elővett egy bilincset.
A férfi szótlanul felállt és hagyta, hogy megbilincseljék. A köpcös mellé lépett és egy csuklyát húzott a férfi fejére.
– Indulhatunk – szólalt meg a magas és bilincsénél fogva kivezette a vállalkozót a nappaliból az üvegszilánkok között. A szemüveges rászólt a Nőre:
– Nyisd ki a kaput!
A Nő megpróbált válaszolni, de nem jött ki hang a torkán, ezért rámutatott a dohányzóasztalon lévő kulcscsomóra, melyen egy távirányító volt. A férfi felkapta a kulcscsomót és intett a köpcösnek:
– Gyere. Mehetünk.
– A nőt nem visszük egy kicsit játszani? – kérdezett az vissza.
– NEM! – hangzott a tömör válasz és elindultak mindketten a kert felé.
A szemüveges látta a szeme sarkából, ahogy a nő felkapja a bárpulton lévő telefont, de ez már nem számított. A magas már a kapuban várta őket foglyával. A szemüveges megnyomta a távirányító gombját és a lassan kinyíló kovácsoltvas kapun kiléptek. A köpcös visszadobta a csomagtartóba a táskát, ezalatt a magas beültette a vállalkozót a hátsó ülés közepére.
– Most te vezetsz – szólt a szemüvegeshez.
Az beült a volánhoz, a köpcös meg a vállalkozó másik oldalán foglalt helyet.
– No, akkor autókázzunk egy kicsit – szólalt meg a szemüveges.
Negyedóra elteltével az autóval lekanyarodott egy földútra, mely egy erdőbe vezetett. Az esőtől áztatta saras úton, most jó szolgálatot tett a quattro A8-as.
Újabb 10 perc elteltével megszólalt:
– A fuvarnak itt VÉGE!
A köpcös kiszállt és ismét elővette a táskát a csomagtartóból. A magas kirángatta a férfit a kocsiból és egy tisztásra vezette.
– Ülj le! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
A férfi leült és a három fekete alak fölé tornyosult.
Fejéről a magas lehúzta a csuklyát.
A vállalkozó szeme sarkából a tisztást mérte fel, menekülési útvonalat keresve, de hamar belátta, hogy elrablói értik a dolgukat, innen nincs kiút.
– Mennyit akartok? – kérdezte végső elkeseredésében, bár előre tudta a
választ.
– Nincs annyi pénz… – mondták azok szinte egyszerre.
– De ha elfogadható magyarázatot adsz, akkor elmehetsz – szólalt meg a magas.
Hosszú csend volt a válasz, majd a vállalkozó mégis megpróbálta a
lehetetlent:
– Nem bírtam a bezártságot – nyögte ki halkan.
Ekkor érte az első ütés. A köpcös szinte mértani pontossággal találta el azt a pontot, ahol a legnagyobb kárt tudta okozni. A vállalkozó hamarabb hallotta saját állkapcsának iszonyú reccsenését, mintsem érezte volna az apró szilánkok befúródását arcának ápolt
bőrébe.
– Ez nem magyarázat – szólalt meg a magas.
– Mást nem tudsz felhozni? – folytatta.
Fájdalmas arccal ingatta fejét a vállalkozó. Ekkor érte a második ütés. A köpcös értette a dolgát, a maradék ép csontok, mint gyenge üvegszilánkok zúzódtak porrá ütése nyomán.
A szemüveges a sporttáskához lépett és elővett belőle egy tábori ásót.
– Ha nem rólad lenne szó, akkor a gödröd is magad ásnád! – vetette oda a férfinak, akinek mellkasán már hatalmas folt jelezte, hogy orrából ömlik a vér.
– Sajnáljuk, de Te döntöttél így 8 évvel ezelőtt – szólalt meg a magas.
A szemüveges ismét a táskába nyúlt és két baseball ütőt vett ki, melyeket társainak nyújtott. Ezután hátat fordított a többieknek és elkezdte ásni a gödröt.
Tizenöt percen keresztül hallotta, ahogy a csontok megadják magukat a záporozó ütések alatt, majd csend lett. Hátranézett és Őt is meglepte annak a véres hústömegnek a látványa, ami nemsokkal ezelőtt még egy életerős férfi teste volt. Erőt vett hányingerén és segített társainak a vállalkozó földi maradványait a gödörbe helyezni. A kiásott földdel már a köpcös borította be az élettelen testet.
Körbeállták, mondtak egy miatyánkot majd az eszközöket visszatették a sporttáskába és beültek az Audiba. Hamar visszaértek autóikhoz, ahol átöltöztek, fekete ruháikat beszórták a lopott kocsiba a sporttáska mellé, majd a benzinnel lelocsolt járművet felgyújtották.
Egymás után hagyták el autóikkal a helyszínt, semmi nyomot nem hagyva maguk mögött.
Tavasszal egy kiránduló társaság vizslája ásta ki azt, ami a tetemből maradt.
A halottkém az eltűnt személyek adataival összevetve tudta csak azonosítani a férfit.
A temetésen csendben szemerkélt az eső és a vállalkozó koporsója mellett 3 férfi állt. Egy magas, egy köpcös, és egy vézna szemüveges. Lehajtott fejjel hallgatták a pap hozzájuk intézett szavait:
– Nehéz helyzetben lehettek fiúk, hiszen nem könnyű három testvérnek,
legidősebb bátyjuktól így búcsút venni… …az Atya, a Fiú,
…Ámen.
A férfiak egy koszorút helyeztek el a szertartás végén a síron a következő felirattal:
„Öcséidtől, akik sosem árulnának el… Örökké szeretni fogunk…”
