Nemsokára, június végén lett volna 41 éves. Az elmúlt pár napban mindenki Suhajda Szilárdért aggódott. Sokan, sokféleképpen reagáltak. Ő az az ember volt, aki hitt az álmaiban, mert azoknak élni, és ez nem szólt sem az önzésről, sem az önzetlenségről. Arról szólt, hogy egy férfi meg akarta hódítani a hegyet, vele együtt a saját szívét, és ebbe a vállalkozásba beleadta minden hitét, akaratát és örömét. Hogy félt-e, bizonyára igen, de mind így vagyunk a nagy célok előtt. Hányunkat beszélnek le a barátok, családtagok azzal, hogy hozzá se kezdjünk terveink megvalósításához, mert csalódunk majd, a kudarcokat nem viseljük jól, és miattunk szenvednek majd mások.
Suhajda Szilárd se azért fogott bele, mert nem gondolta át. Nem tisztünk ítélkezni mások felett, de az se, hogy kimondjuk, hibázott vagy sem. Életünk során millió rossz meg jó döntést hozunk, és sokról sejtelmünk sincs, hogy majd azzá válik. Hogy lehet-e, kell-e őt sajnálni, hogy szabad-e pálcát törni felette, azt mindenki döntse el magában, de mielőtt ítélkezik, és oly könnyen dobálózik a szavakkal, meg az én biztosan nem mentem volna, nem tettem volna-kijelentésekkel, gondolja végig, hogy nem más bőrében él. Sose tudhatjuk igazán, kinek mi van ott legbelül, ott mélyen a lelkében. Azt sem, hogy az egyszerű vagy a nagy dolgok számítanak-e rajtunk kívül másoknak.
Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ez a hegymászó bátorságról és mérhetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot. Ez mindenképpen tiszteletet érdemel. A természet, a világ legmagasabb hegye azonban megálljt parancsolt. De amíg világ a világ, az emberek mindig is többet akarnak, mint amennyi elsőnek elérhetőnek tűnik. A lehetetlen mindig nagy kihívás, viszont azok nélkül, akik nem hisznek benne, és mernek tenni ellene, kevesebb lenne a világ.
Próbáljuk meg elfogadni, hogy a világ és a benne élők a maguk sokszínűségével együtt alkotnak egészet. Nincs szükség arra, hogy bántsuk egymást olyasmiért, amiről fogalmunk sincs.
A másik lelkének zugai számunkra mindig örök labirintus marad. Higgyünk abban, hogy Suhajda Szilárd már jobb helyen van, ott, ahol már mosolyogni tud, ahol lelke megnyugvásra lelt. Nekünk más dolgunk nincs, mint imádkozni érte, és hagyni, hogy emléke megnemesedjen azok szívében, akik igazán szerették őt.
Isten áldja meg útján a bátor hegymászót! Ég veled, Suhajda Szilárd!
Kép forrása: Suhajda Szilár Facebook oldala
