Olívia fürgén pattant fel a villamosra, és az járt a fejében, Márk még biztosan nincs odahaza, mert az edzésnek nincs vége. Mostanában már nem akarta, hogy érte menjen, azt mondta, azt a pár percet busszal is meg tudja tenni. Érezte, hogy ez a magyarázat sántít, de nem faggatta különösképp, hanem elment és megleste. Pontosan úgy volt , ahogy sejtette. Mosolyogva figyelte, ahogy a fia lelkesen magyaráz egy magas, vékony lánynak, akivel együtt jött ki a tornacsarnokból. Így van ez rendjén, nyugtázta.
Egy éve, ugyanebben az időszakban veszített el két embert, aki fontos volt neki. Talán egyik sem annyira, mint ahogy gondolta. Voltaképpen Brigi, a gyerekkori barátnője rég eltávolodott tőle, és nem is ismerte már igazán az új embert, akivé vált felnőtt korában. Hogy gyerekként szerették egymást, nem jelentett semmit, mert Brigi képes volt vele játszani, kihasználta az érzelmeit, Olívia nehezen, de rájött, hogy valamiért azt gondolta, hogy ő gazdag, biztosan az exe miatt. Ezért próbálta behálózni, és küldte rá Kristófot. Később az is kiderült, hogy nem ő volt az első áldozat, tudtak róla a faluban egyet s mást, de mivel Brigi szülei gazdagok és befolyásosak voltak, senki nem mert szólni.
Joggal kérdezhette bárki, mi szüksége lehet a pénzre, hisz megvan mindene, de ő rájött. Azok, akiknek nem kell keményen megdolgozniuk minden fillérért, és hozzászoktak a jóhoz, egyszerűen nem értik, mi az elég. Ha két kocsijuk van, hármat akarnak, ha három házuk van, akkor nyaralót Nizzában, ha az is megvan, akkor jöhet a jacht vagy a repülő. Pontosan ilyen volt Brigi is.
Bár szülei szerették és el is kényeztették, tudtak neki nemet mondani. Ő viszont nem fogta fel. Mindemellett unatkozott, hiszen dolgoznia sose kellett. Ehhez az egészhez találta meg a szélhámos Kristófot, akivel kialakították magunknak a hogyan csapjunk be ostoba nőket c. játékot. És szépen megkopasztották őket.
Olívia hallotta, hogy már a rendőrség is keresi őket, valaki úgy látszik nem hallgatott olyan gyáván, mint ő. Viszont a párnak nyoma veszett, ami nem csoda, nagy a világ. Viszont a pénzük nem végtelen, ezért azt pletykálták, hogy a szülők biztosan támogatják őket, még akkor is, ha becsapták mindkettőjüket. Ilyen a szülői szív, amellett kinek adhatták volna, ha nem a lányuknak? Tökéletesen ki volt ez találva.
Hogy Thaiföldön, Brazíliában vagy épp az Egyesült Államokban éltek-e, senki nem tudhatta, a rendőrség nem verte nagydobra.
Olívia szíve lassan begyógyult. Seb ide, seb oda, mindegyiken keletkezik var, majd egy idő után lepereg, és az ember óvatosabb lesz. Nehezebben mosolyodik el, ha megdicsérik, még nehezebben fogadja el a bókokat, és abban meg pláne nem akar hinni, hogy az emberek meg tudnak változni. Ezért, amikor a betörés után újra találkozott a volt férjével, meglepődött. Jó tett neki az idő, ismerte el, de valami más is megváltozott. Visszavett pökhendi modorából, és már nem volt olyan gunyoros, mint régen. Amikor meghívta őt egy kávéra, érezte, hogy valami fontosat akar neki mesélni.
Így is volt. Elmondta, hogy amióta daganatot találtak a testében, átértékelte az életét. Műteni fogják nem sokára, még nem tudják rosszindulatú-e, de akkor is megcsapta a halál szele. Ettől megijedt. Nem volt egy félős ember, de az élet, amelyből neki is csak egy volt, fontos lett számára. Olívia megdöbbent. Azon is, hogy ez vár rá, de azon még jobban, hogy képes volt ilyesmit elmondani neki. Először látta esendőnek, és ez megnyugtatta. Lám, emberből van!
Két hónappal később valóban megműtötték, és amikor kiderült, hogy nem rosszindulatú a tumor, fellélegeztek. Meglátogatta a kórházban Márkkal, aztán otthon is. Egyre többet beszélgettek, és lassan azon vették észre magukat, hogy megint elkezdtek kötődni egymáshoz.
Ha valaki ezt megjósolta volna neki egy évvel ezelőtt, biztosan bolondnak nevezte volna. Nem költöztek össze újra, nem változtattak az addigi életükön lényegesen, csak megértették, hogy fontosak egymásnak. Mindegy, hogy mennyi idő múlt el, hogy volt-e más az életükben, a parázs lassan, finoman felizzott újra.
A villamosról leszállva Olívia a sarki delikáteszbe tartott, vett sajtot, gyümölcsöt, majd a hentesnél kacsát. Úgy gondolta, legyen ez a péntek este különleges. Nem azért, mert történt valami, vagy épp ünnep van. Épp azért, mert szinte észrevétlenül lett jobb az élete, és ezért hálás volt a sorsnak.
Hogy eszébe jutott-e még Kristóf, vagy ahogy ő ismerte, Ádám? Igen, nem tagadta, bár már nem fájt a gondolata. Az se, hogy becsapta, hogy róla álmodott sokáig.
Az álmok már csak ilyenek, vigasztalta magát. Fényesek, ragyogóak, és gyakran elhomályosítják a szemünk előtt lévő valóságot. Ő most ezt nem hagyta. Befordult a sarkon, és sietősre vette lépteit, mert a novemberi este már beterítette a várost.
Kép forrása: Pinterest
