Tudom, hogy nem bírja sokáig, már az is csoda, hogy két napon át magában tudja tartani. Nehéz kivárnom, de arra bőven marad időm, hogy választ találjak. Persze erre nem lehet két válaszon kívül mást mondani. Vagy igen, vagy nem, de olyan nincs, hogy egy kicsit, meg félig-meddig vagy hasonló.
Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, de véresen komolyan sem veszem. Nem fogok belepusztulni abba, hogy meglátott a lányom egy másik férfival. Tizenkilenc éves, egyetemre jár, már alig van otthon. Rajta kívül nem született több gyerekünk, ami nehéz is lett volna úgy, hogy nincs köztünk testiség. Nagyjából tíz éve nem érintjük meg egymást a férjemmel. Persze a kötelező puszik nem maradnak el, de az annyira nem jelent semmit, hogy a rúzsommal bizalmasabb a viszonyom, mint vele.
Egy-egy születésnap, karácsony vagy évforduló az, amikor számmal érintem az arcát, vagy ő az enyémet, de ezen túl semmi. Hogy mikor és miért szakadt meg az efféle kapcsolat köztünk, nem tudom pontosan. Eleinte hiányzott, de gyorsan hozzászoktam, hogy nem kell attól tartanom, hogy szexelni akar velem, amikor hullafáradt vagyok. Nagyon kellemetlen volt azt mondani, hogy semmi kedvem hozzá, pedig nem gyűlölöm, csak nem vágyom rá. Hogy ő ezt a részét hogyan oldotta meg később, sose kérdeztem. Ha volt is valakije, diszkréten csinálta, de azt is el tudom képzelni, hogy senkivel nem bújt össze. Mindig is olyan halvérű volt, talán én is, ezért egyikünk sem erőltette túlságosan ezt a szex témát. Nem volt rossz vele, mert figyelmes és kedves volt. Soha nem volt eget rengető, inkább olyan hármaska, olykor négyes alá.
De ahogy betöltöttem a negyvenötöt, valami elkezdett nyugtalanítani. Talán az a sok ostoba film, amelyben minden nő királynő, és mindegyik tud mindent a szeretkezésről. Én a húsz évünk alatt nem tanultam sokat. Sokáig nem tudtam, mi a baj, de végül rájöttem, hogy a szenvedély hiányzik belőlünk. Szerettük, sőt most is szeretjük egymást, de ez csak olyan langyos bágyadtság, semmi több.
És ebbe a lagymatag házasságba cseppent bele Barna, aki átmenetileg helyettesítette a főnököt, amíg az külföldön volt. Ez nem több, mint fél év volt, de én ezalatt többet tanultam az intimitásról, mint előtte bármikor.
Már az első héten kiszemelt. Láttam, ahogy mustrál, de nem lép. Barna kopasz és szakállas, no meg kék szemű. Világéletemben taszítottak a szakállas pasik, hát még a kopaszok. És most mégis ilyen a szeretőm, akivel a lányom megpillantott egy városszéli teniszpálya mellett. Nem lehetett félreérteni a helyzetet, mert egy asztalnál ülve várakoztam, amikor megérkezett és hosszan megcsókolt. Ezt a jelenetet látta meg Lulu. Igazi csók volt, nem puszi, nemcsak leheletnyi érintés, hanem olyan, amitől egy nő lába megremeg. Az enyémen apró hangyák futottak keresztül, és a tarkóm is belebizsergett, ahogy majdnem mindig.
Barna öt évvel idősebb nálam, határozott és ellenállhatatlan. Sok dolgot szeretek benne, főleg a humorát és intelligenciáját. De nem ezek miatt vagyok vele. Nő létemre nehéz kimondanom, mert nem így neveltek, a szex miatt, amiről egész életemben nem sokat tudtam. Anyám valószínűleg leköpne, ha tudna rólunk, ugyanis szigorú szabályai ellen vétek, és ezek a vétkek édesek számomra. Ő szent lányt szeretett volna belőlem nevelni, olyat, aki templomba jár és maximum az újságos standon lát pucér testű férfit. Mekkorát nézne, ha tudná, hogy végre sikerült megismernem a testem!
Lulu lába földbe gyökerezett, amikor megpillantott. Nem tudom, hogy mit keresett arrafelé, egy biztos, a szeme kikerekedett. Már nem gyerek, tudja, hogy az élet szenvedéllyel együtt lehet kerek, mégse hiszem, hogy rám valaha is gondolt volna ily módon. Az anyák arra vannak teremtve, hogy gondoskodjanak a családjukról. Ha lehet, akkor a főzés legyen a mindenük, és képesek legyen éjjel kettőkor is tortát sütni, ha a férjük vagy gyerekük azt kívánja. Ezen kívül, ha van szusszanásnyi idejük a konyhán túl, akkor takarítsanak, vasaljanak és egyebek. A gyerekek azt gondolják, hogy a szüleik azáltal, hogy őket a világra hívták, teljesítették a legfőbb feladatukat. És megszűntek nőnek lenni.
Ezeket majdnem elhittem. Ha nem jön Barna, talán így élem meg én is a hátralévő húsz-harminc évet. De valami isteni csoda folytán belecsöppent az életembe. Ő elvált, én nem. Ez szóba sem kerül köztünk, mert nem akarunk mást, csak együtt lenni. Úgy. Úgy is. Nem kéri, hogy váljak el, és egyszer sem kérdez a férjemről. Viszont mesél mindenről, ami érdekel: festményekről, régi korok divatjáról és szokásairól. Elkápráztat, felnézek rá.
Lulu, mint később kiderül, azért jött haza a megszokott kéthetente történő látogatásán túl, mert csak itthon tud pihenni. Azt mondta, elege van az emberekből, ki akarja aludni magát a félévi hajrá előtt.
Bólogattunk, bár nem értettük. Kicsit elszoktunk tőle. Az apja pecázni ment, én meg találkozni Barnával, aminek végén beültünk egy kávéra.
Hogy most mit gondol, nem tudom. Azt hittem, majd nehezebben viselem a tekintetét, de nem izgat. Házasságtörő vagyok, a lányom mással látott, de nem halok bele. Ő nem tud rólam semmit. Nem tudja, hogy vannak vágyaim, hogy bizsereg a testem, és nem sejti, hogy megfiatalodott a lelkem egy férfi érintésétől. Ezeket hogy mondjam meg neki? Lehet, hogy közölné, hánynia kell tőlem. El tudom képzelni, mert nyílt és szókimondó, arra neveltük, hogy ne hallgasson, ha mondandója van.
Most mégsem szól semmit. Tegyem én szóvá? Vajon mire vár? Azt hittem, lerohan, ha hazaérek, elvégre kettesben voltunk, de úgy látszik, hogy a hallgatásával büntet. Vagy önmagát.
Tizenkilenc éves és valószínűleg nem ártatlan. Ezt sose vallotta be nekem, de sejtem, hogy így van. Hiába az a fene nagy őszinteség, erről hallgat.
A harmadik nap telik el úgy, hogy nem teszi szóvá. Megfőzöm neki a kávét és a pultra teszem. Csomagol, utazik vissza Pécsre. Én csak később megyek be dolgozni. Barna már nincs a cégnél, de ez nem változtat a kettőnk közti kapcsolaton. Hetente kétszer biztosan találkozunk, és olyankor szeretkezünk is. Szédületesen jó vele, de ezt senkivel nem osztom meg. Még a barátnőim se tudják. Ez a kettőnk dolga.
– Anya, neked szeretőd van? – fordul ki a szobából váratlanul és megáll előttem. Az arcomat figyeli. Nem tudja, hogy adott időt nekem a felkészülésre. Az fut át az agyamon, hogy tényleg az igazat akarja hallani vagy kamuválaszt vár.
Állom a tekintetét. Nagylány, nem gyerek már. Barna hullámos haja a szemébe lóg. Legszívesebben odanyúlnék, hogy kisimítsam az arcából, de nem teszem.
– Igen, Lulu – válaszolom. A csészébe mézet csorgatok, ő azzal szereti. Az enyémbe jó lesz két kockacukor is meg egy csepp tej.
Hallgat. Már tudom, hogy nem az igazságot várta. Elé tolom a csészét és várom a következő kérdést. Tudom, hogy muszáj megkérdeznie, mert kézenfekvő. Erre sokkal nehezebb lesz válaszolni, mert mit mond az ember a felnőtt gyerekének, hogy az ne köpje le?
– Miért? – kérdi pontosan úgy, ahogy magamban megjósoltam.
– Erre nehéz válaszolni.
– Ne kamuzz, légyszi! – szól rám keményen. – Biztos nem nehezebb, mint apát megcsalni.
Igaza van. Nem is akartam mellébeszélni, de az ember a saját gyerekének nehezen mesél arról, hogy micsoda szenvedély lappangott eddig a testében, és most jött valaki, aki felébresztette teste vulkánját.
– Nem akarok mellébeszélni, ne hidd! Csak nem tudom, hogyan magyarázzam meg.
Felsóhajt. Látom a szemén, hogy nem készül megérteni engem.
– Hallgatlak! Hidd el, nagylány vagyok már ezekhez.
– Rendben. Akkor úgy beszélek veled!
Töltök még egy csészével és keresem a megfelelő szavakat.
– Azért, mert egy életem van. Azért, mert ebben az életben szeretni akarom a testem, lelkem.
Végigmér. Nem nőnek lát, nem embernek, csak anyának. Ez rontja a helyzetet.
– És ez jó magyarázat számodra? – kérdi ingerülten.
– Nem, de nincs jobb. Nem akarok magyarázkodni. Élni akarok, örülni annak, hogy valakinek kellek. És hidd el, nem kis dolog ez a mai világban.
– És apa? Ő is ennyire örül, hogy te élni akarsz?
– Nem tudom. De apád mellett nem vagyok nő. Feleség vagyok, takarítónő és felszolgáló. A te szemedben csak anya, aki hol rossz, hol jó, de sose tökéletes. Találtam valakit, aki meglátja bennem a pluszt.
– Válj el! – közli, és egy húzásra lehajtja a kávéját. Aztán már nem néz rám. Bőröndje után nyúl és kirángatja a kocsi feljáróhoz. Hallom, hogy közben szentségel.
fotó: Pinterest
