Anyák kimenője

“Nekem három gyerekem van. Nincs időm sminkelni.”

– dobta be a jolly joker mondatot Erika, megmagyarázva, hogy miért néz ki ma este is olyan kis khmm… szolidan, natúran. Ezzel pikk-pakk agyon is csapta a kedvemet. A gyermektelen szekció – mert persze akad pár szingli barátnő, aki szeret minket annyira, hogy hajlandó végighallgatni a kaka-pisi-hiszti sztorikat – szemlesütve várta, hogy befejeződjön ez a gyermekvállalástól kedvüket elvevő szólam… a gyermekes-csinosak pedig magukba fojtva indulataikat várták, hogy Erika találjon magának valami más mentséget.

 
 

Ez az, amire totálisan háklis vagyok. Amikor csak azért, mert valaki anyaként merészel sminkelni, edzeni, vagy új hobbyba kezdeni, már biztos, hogy szar anya, mert időt és pénzt vesz el a gyerekétől.

Bezzeg ő, a jó anya nem tesz ilyet. Ő a szülés, sőt, a fogantatás pillanatától anya, szent és mártír. Mindenkor és mindennel a gyermekeit szolgálja. Hát, lófütty… hogy úrinőként fejezzem ki magam. Egy áldozatként élő, keserű, befordult anya nem lehet áldás a családnak. Persze, mindig otthon van, minden fillért a gyerekekre fordít. De egy hárpia. Egy irigy sárkány, aki még szapulja is azokat, akik nem úgy élnek, ahogy ő.

“Na, ebből elég!”

– magasodtam a színes, nőcis piákkal megrakott asztal fölé. Nem hagyhatom, hogy ezt az estét elrontsa az ítélkezés és a felsőbbrendűség, gondoltam magamban, és felkaptam a cuki kis táskámat (de jó, hogy a pelenkázós bőröndke helyett ma ezt vehettem a vállamra). “Gyere, Erika, kisminkellek!” – rikkantottam el magam, a többiek pedig fellélegezve kacagtak.

A női mosdóban kifestettem Erikát, aki annyira be volt fordulva, hogy még egy fél óra múlva sem értett az egészből semmit.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here