Halomban áll a szennyes. El kell menni anyuhoz az öregek otthonába. Már megint valami piszlicsáré dolgon hisztizik a gyerek. Tényleg ezek a legnagyobb problémák a világon?
Rendben, elismerem, nem lehet egész nap mosolyogva nyelni – Isten őrizz, ilyenre senki sem kért! Azzal sem vitatkozom, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor a hétköznapok szűkölködnek a boldog pillanatokban. Nyilván senki sem kéri, hogy légy hálás az utolsó kis borsószemért a tányérodon, ha mondjuk épp egy váláson mész keresztül.
Mindig rájövök, hogy csak egy kis szeletét látjuk a világnak. Az pedig, aki egész életét ugyanabban a faluban vagy városban töltötte, pláne torz képet kap arról, hol, hogyan élnek emberek. És általában rosszabbul élnek, mint mi…
Amikor ezt a cikket írom, már felrobbant az a bizonyos raktár Bejrútban, Libanon fővárosában. Olvasom a számokat, de nem jut el az agyamig. 100 halott, 4000 sebesült, 300.000 hajléktalanná vált ember. Akárhogy is erőlködöm, nem látom az arcukat, hiszen nem ismerem őket. Tudom, hogy borzasztó, ami történt, én is egymilliószor megnéztem már a robbanásról készült felvételeket. Mintha egy rossz akciófilm képkockái lennének.
Aztán elképzelem, hogy az a rengeteg ammónium-nitrát mondjuk Budapesten, a Lánchíd tövében robbant volna.
Hogy itt is százak halnak meg, hogy megtelnek a kórházak sokkos állapotba került sebesültekkel, akik el sem tudják érni a szeretteiket, mert a vonalak sem működnek (egyes források szerint, persze manapság már minden hírt fenntartással kell közölni). És áram sincs. Magad előtt látod a városodat véresen rohangáló emberekkel? Én igen. És örülök, hogy ez itthon jó eséllyel nem történhet meg.
Bejrútban most teljes a káosz, a fejetlenség, bár gyanítom, az egész országban ez a helyzet, hiszen egy állam irányításához nem árt, ha nincs ledózerolva a főváros.
Nekem meg kis túlzással az a legnagyobb gondom, hogy kéne tisztítanom a laptopom billentyűzetét. Vagy hogy megint ízetlen dinnyét sikerült kifogni a sarki árusnál. De élek, jól vagyok, a családomat bármikor el tudom érni. Senki sem nélkülözik, senki sem nyomorog. Bármikor biztonságban elutazhatunk egymáshoz, mert nem egy háborús övezetben élünk. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy útközben felrobban mellettünk egy kocsi.
Talán nem a te városod a legjobb hely a világon. Talán nem laksz palotában. De van tető a fejed felett, télen befűtheted a lakásodat, ahol a szeretteiddel biztonságban együtt lehetsz. Én egyre jobban értékelem ezeket az “apróságokat”.
