A legszorosabb kötelék, mégis konfliktusokkal teli. Hogyan segítheti egy anya leginkább a lányát, és hogyan bocsájthat meg a lány felnőttként?
Egy anyának rengeteg elvárása lehet a lánya felé. A meg nem élt vágyait is öntudatlanul ráerőszakolhatja. És akkor még nem említettük a múlt századi szerepeket: tanulj meg főzni, legyél bűbájos és házias. Nőként minden anya tudja, mi vár a lánygyerekre, a veszélyek közül pedig még az a legkevesebb, hogy egy fiú összetöri a szívét. Csoda, ha egy anya szabályok és tiltások végtelen sorával próbálja megvédeni a lányt?
Kisebb kilengéseket leszámítva elmondható, hogy anya-lánya kapcsolat egészen a serdülőkorig meglepően harmonikus is lehet. A tinédzserkorszak azért problémás, mert ilyenkor alakulnak ki azok a személyiségjegyek, amelyek már egy életre velünk maradnak. Sok szülő nem tud mit kezdeni 10-12 év után az újonnan kialakult helyzettel, számukra egy 10 éves és egy 13 éves lány közt nincs nagy különbség.
Sokkal könnyebb, ha a bajt még a gyerekkorban megelőzik az anyák, azaz: érdemi kommunikációt folytatnak a gyermekkel. Egy olyan serdülő, akivel gyerekkorában is foglalkoztak, kevésbé lesz lázadó. Logikus, mégis sok anya rosszul reagálja le a kialakult helyzetet: ha komolyan leülnek a 13-14 éves lánnyal beszélni, akkor lehet, hogy nem fog „majd én megmutatom” hozzáállással cigizni a hátsó kertben.
Mivel a 40-es 50-es korosztály még kapott rendesen a poroszos nevelésből, a „szeretetteljes” és a „figyelmes hallgatás” jelzők egyszerűen idegennek csengnek sok anya fülében. Emiatt rengeteg sérült felnőtt nő nem tud mit kezdeni a kialakult düh érzésével, 
ráadásul bűntudata is van, hiszen milyen dolog egy anyára hosszú ideig haragudni? Mit tehet az a felnőtt lány, aki tele van emiatt feszültséggel és frusztrációval?
Először is fel kell ismerni, hogy neked is bőven vannak elvárásaid édesanyád felé, legfeljebb eddig nem tudtál róla. Csak egyszer gondolj rá egy átlagos nőként, és mindjárt másképp fogod látni, mit miért tett édesanyád. Ő is csak egy ember, nem egy szuperhős.
Legyen meg fejben, hogy azért te is rég felnőttél már. Egy érett nőnek is szüksége van az édesanyjára, de nem olyan szinten, mint egy ötévesnek. Sőt, fiatal felnőttként inkább te tudsz segíteni neki, semmint fordítva.
Mondd el őszintén a sérelmeidet. Az anyák úgyis mindig tudni akarják, mi jár a lányuk fejében. Valószínűleg benne meg sem fordult, hogy mennyire megbánthatott téged egy-egy megjegyzésével, különben nem mondta volna. Hallgasd meg az ő álláspontját is. Ha semmiféleképp sem tudtok közös nevezőre jutni, felesleges túl sokáig „besértődni”. Ő az édesanyád: a génjeidbe van kódolva, hogy szeresd.
A megbékélés azért is fontos, mert már tudományosan is bebizonyították, hogy az anya-lánya kötelék túlontúl különleges ahhoz, hogy megengedhessük a rossz viszonyt. A The Journal of Neuroscience hasábjain megjelent cikk 35 család kapcsolatrendeszét vizsgálta; arra voltak kíváncsiak, hogy az egyes lelki panaszok miért inkább anyáról-lányára öröklődnek. Az MRI vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az édesanyák és lányaik érzelmeket irányító agyterülete meglepően hasonlóan épül fel. Egy anya-fia vagy egy apa-lánya kapcsolatnál már jóval kevesebb hasonlóságot találtak. Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy az anya-lánya érzelmi kötelék erősebb, kifinomultabb, mint a többi kapcsolat.
Nehogy azt higgyük, hogy más anya-lánya kapcsolat problémamentes, mindenkinek megvolt a saját harca a saját édesanyjával. A lényeg sokkal inkább az, hogy a különbségek ellenére ez egy elválaszthatatlan, meg nem ismételhető kapocs, amit ápolni kell.
