Bence és Anna – Lapok egy házaspár naplójából – 2. rész

Bence

Másfél hónap… Rohadt hosszú idő. Egyre többször előfordul, hogy Annával beszélgetek, ami az utóbbi időre nem volt nálunk jellemző. Valamelyik nap a politika is szóba került. Eddig egyszerűen nem vettem észre, milyen határozott véleménye van. Okosan érvel. Meggyőzött egy válságkezeléssel kapcsolatos vitánkban is. Igazán jóízű vita volt. Nem női, pattogós, hanem okos, józan és megfontolt. Meglepődtem.

Az előző részt itt olvashatod

Eddig nem törődtem vele, de most látom, hogy a rendszeres futástól izmosabb lett a lába, no és a feneke is. Este, amikor mosogatott, közben meg halkan dudorászott, belemarkoltam. Kemény volt. Rám nézett és hirtelen a régi-Anna szemében láttam meg magam.

 
 

A gyerekek már aludtak, így eszméletlenül jó szexben volt részünk. Talán kicsit hangosabbak is voltunk a kelleténél. Emma mindenesetre reggel nem nézett undorodva rám. Ebből gondolom, hogy talán mégsem zavartuk meg Őméltósága álmát! Márk meg olyan mélyen alszik, hogy eszembe sem jutna vele törődni.

Nem gondoltam reggel sem Szilvire, de követelőző üzeneteket írogatott. Először kislányosan nyafogott, majd hisztizett. Még jó, hogy lehalkítottam a telót, így Anna ébredése előtt lerázhattam. Finoman.

Azt mondtam neki, nagyon fáj a torkom, lázam is van. Erre azonnal átment anya-üzemmódba és különböző gyógymódokat javasolt. Nem küldtem el a fenébe, jót akart, de az anyáskodása bosszantó. Van anyám, ha még egy kellene, szólnék.

Miután leráztam, arra gondoltam, meglepem magunkat egy méregerős kávéval. Így megfőztem és tálcán bevittem. Pár szem kekszet is találtam a szekrényben. Feleségem felemelte kócos fejét és olyan édes babamosoly terült el rajta, hogy hirtelen melegem lett. Gyönyörű volt. Gesztenyebarna haja szétfolyt a párnán. Lágy, hullámos. Régen is tetszett. No meg a zöld szeme. A szája sarkában ül két apró ránc, de nem zavaró. Inkább éretté teszi a mosolyát.

Ez az este valamit megváltoztatott bennem. Kinyílt a szemem. Látni kezdtem a mellettem élő nőt. Meghallottam vicces beszólásait. A gyerekeket is pár alkalmat leszámítva jól kezeli. Olykor Emmával is szót ért. Nekem ez egyre kevésbé sikerül. Kerül is engem. A saját lányom! Nem esik jól, mert alig pár éve én voltam számára az isten. Most meg mintha lefikázna minden nézésével.

Szilvi viszont megnehezíti a helyzetem naponta többször is. Azzal fenyegetőzik, hogy felhív, pedig tudja, hogy mi a megállapodás köztünk. Soha, semmikor. Megegyeztünk, elfogadta.

Nem akarok vele találkozni. Rájöttem, hogy unom.

Anna viszont egyre gyakrabban lep meg. Egy új projektbe kezdett. A cége azonnal lecsapott rá és többször berendelték prezentációt tartani. Teljes siker. Büszke vagyok rá.

Még két hét és én is kezdhetek. Tele vagyok energiával. Hiába fallabdázom Lalival, nem fáradok el. Egyik délután, mikor hazaértem, hallottam, hogy Anna valakivel sutyorog telefonon. Halkabb lett, ahogy meghallotta, hogy keresem.  Furamód, mintha titkolózott volna. Ezt az oldalát nem ismerem.

Vacsora után, a szokásosan mosogatás közben, megkérdezte, volna-e kedvem valami újításhoz? Hogy a fenébe ne lett volna? Vigyorogtam. Nem a konyhaszekrényre gondolt.

Felvett egy állati piros combfixet meg egy olyan bugyit, amilyet biztosan nem tartott eddig itthon. Az állam leesett. A feleségemet kicserélték! Nem érdekelt miért és hogyan történt. Tetszett. A rohadt életbe, azt hiszem, kezdem elveszíteni a fejem.

Anna

A férfiak egyszerűen nem tudják felfogni, hogy a láthatatlan szenzoraink jeleznek. Amikor elment, sírtam egyet a fürdőszobában, úgy, hogy a gyerekek ne lássák. Nem a kétségbeesés vagy a megalázottság miatt kellett bőgnöm, inkább a láthatatlan hazugság miatt. Néztem magam a tükörben és megállapítottam, hogy nem vagyok se szép, se csúnya. Pontosan olyan vagyok, mint a legtöbb feleség. Unalmas és megszokott.

A szerető nem attól különleges, hogy szebb vagy jobb. Bár ez is lehet. Csak más, mint én. Barna a hajam, lágy, hullámos. Az a nő biztosan szőke vagy fekete. Valószínűleg sportos. Biztosan nincs gyereke, és nem sok mosatlan várja minden nap, mert egyedül él. Egyedül, de levadászta Bencét. Vagy Bence őt. Mindegy. A lényegen nem változtat. Hárman vagyunk a kettő helyett.

Nem akarok jelenetet. Ez talán birkaság, mégsincs szükségem rá. Amikor ma hazajött izzadtan a fallabdázásból, feldobódva rám nézett és közölte, jó napja van. Elmosolyodtam. Nem is sejti, hogy tudom. Este az ágyban, amikor a szívem kicsit sajgott, a stratégián töprengtem. Visszaszerezni vagy elengedni? A mit rontottam el kérdések is persze azonnal rohamot indítottak a fejemben. Mindent vagy épp semmit. Az tény, hogy a szex ellaposodott köztünk. Talán mert sosem voltam túl laza. Így 40 felé ideje lenne nyitnom a világra. Arra a világra.

Reggelre megszületett a döntés. Nem versenyzem egy másik nővel, de bebizonyítom, hogy többet érek. Mielőtt rágörcsöltem volna az ötletre, Bence talált a fiókjában egy régi képet kettőnkről. Nagyon nevettünk a frizuránkon, no meg a farmeron, amiben parádéztam. Eszünkbe jutott a Rám-szakadékos kirándulás, amit kificamodott bokával is végigcsináltam. Aztán meg Bence anyja került szóba, aki biciklivel belecsúszott a vizesárokba, de olyan szerencsésen, hogy semmi baja nem lett. Szépen visszaült és hazakerekezett. Apósom a fészerben szerelt valamit, felnézett, és csak ennyit mondott:

– Megfürödtél?

A nevetés visszavitt bennünket a közös tegnapba. Néztem a férjem világító zöld szemét és megkívántam. Elmosogattam, majd megkérdeztem tőle, van-e kedve este valami újdonsághoz. Rám nézett. Azzal az elfeledett nézéssel, amit már rég láttam. Mielőtt válaszolt volna, üzenete jött. A pillantásból tudtam, Szilvitől. A szája megrándult idegességében.

Vártam, hogy majd hazudik valamit. Olyasmit, hogy most el kell mennie, mert a haverja keresztanyjának az unokaöccse bajba került, de semmi ilyesmit nem talált ki. Mosolygott és huncutul kijelentett, hogy a gyerekeket elvihetnénk péntek lévén a szüleihez. Tízpontos ötlet volt.

Ahogy közeledik az este, egyre jobban izgulok. Verseny, nem verseny, akkor is jobbnak kell lennem, mint az a nő, akit ma délután lerázott az én hazudós, megcsalós férjem.

Vége??? 😊

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here