Csak kifelé élek

Minden reggel, amikor belehalok a tegnapba, az vigasztal, hogy ezt senki sem tudja. Olyan gördülékenyen hazudok, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy boldogtalan vagyok. Aki rám néz, irigykedik, mert két gyerek után is 58 kiló vagyok, nyúlánk és karcsú. A mellem sem ereszkedett meg, és striák sincsenek a hasamon. Nem kell botoxra gondolnom, a homlokom is sima, de még a könyököm is, ami legárulkodóbb egy nőnél.

Két kocsink van, mindkettő alig múlt egy éves. Évente kétszer nyaralunk, és akad olyan hétvége is, amikor kettesben elutazunk Ádámmal, mert a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre. Senki nem tudja, hogy Ádám évek óta nem szeret engem, itthon nem is szól hozzám. A második gyerekünk óta nem érinti meg a testem, azaz csak akkor, ha puszit ad egy-egy születés- vagy névnapon. Soha nem kiabál, nem becsmérel, egyszerűen átnéz rajtam. Néha, amikor vendégek jönnek hozzánk, megérinti a karom, vagy rám mosolyog. Így mindenki szemében álompár vagyunk.

 
 

Nagyon sokat posztolok a közösségi oldalakra. Többet is, mint átlagosan szoktak. Soha nem ennivalót meg egyéb hülyeséget, hanem azokat a pillanatokat osztom meg, amikben nincs részem. Játszom a gyerekekkel, hintázom velük, társasozunk, olykor tésztát gyúrunk. Senki sem sejti, hogy minden kép mögött kemény igyekezet van. Grétát felöltöztetem a legszebb ruhájába és megkérem, mosolyogjon a kamerába. Még az orrát is belisztezem picit, mintha valóban sütit csinálnánk. Ha kész a kép, a lányom nyivákol, csapkodja babáját a földhöz és nem akar játszani az öccsével. Ám erről nem készül kép.
Ha veszek egy drága ruhát, a tükör előtt készítek egy szelfit, vagy elterülve a kanapén kiírom a világnak, hogy Ádámtól kaptam, mert ő a legjobb férj a világon. A legjobb férj eleinte megdöbbent ezen, de aztán szó nélkül belement. Este, ha fáradtan hazaesik, elviseli, hogy úgy fotózzam le, hogy a gyerekekkel társasozik, vagy mesét olvas nekik.

Mindenki hazudik nálunk. Oly mértékben, hogy már azt sem tudjuk, mi az igazság. Nem is akarjuk tudni, mert a visszajelzések pozitívak. Mindenki dicsér bennünket és szívecskéket küld, vagy kommentben megírja, hogy számára mi mintacsalád vagyunk.

Próbáltam anyámnak egyszer elmesélni, milyen is az életünk, de annyira kiakadt, hogy visszakoztam. Azt kérdezte, hogy mire vágyom? Talán szegény szeretnék lenni egy putriban és háromévente szeretnék pár napot a Balatonon? Annyit mondtam, hogy nem erről van szó. Ádám semmibe vesz. Erre kinevetett. Minden házasságban elmúlik a rajongás, közölte. Ugye nem várom el, hogy esténként a férjem megcsodálja minden porcikám, sőt még a portalan polcokat is megdicsérje?  Örüljek neki, hogy törődik velünk, a gyerekek megkapnak mindent, amit csak akarnak. És én is, hiszen háromhavonta Bécsben vásárolhatok, és olyankor nem panaszkodom, ha két táskával, három cipővel és millió ruhával térünk haza.

Erre hogy mondhattam volna neki, hogy a férjem megvesz engem, mert hagyom. Nem ölel, nem szeretkezik velem, inkább felvásárolja nekem a Mariahilfer Strasse-t.  Én meg hagyom, mert abban reménykedem, hogy ha izmos fenekemre vadonatúj csipke bugyit húzok, vagy átlátszó bodyban ellejtek előtte, kívánni fog.

De ez nem következik be. Számára én láthatatlan vagyok. Nem igyekszik a látszatát sem elkerülni ennek. Kivétel az Insta vagy a többi. Ott nevet, összebújik a gyerekekkel, sőt engem is maga mellé enged a képen. Néha, amikor utólag nézegetem a fotókat, látom a szemében az ürességet. De csak azért, mert ismerem. Minap az egyik barátnőm is megjegyezte, hogy fantasztikusan élünk, és mennyire jó nekem. Bólogattam. Még neki sem mondom el az igazat. Senki nem tudhatja meg, mert akkor összedől a kártyavár, amit évek óta építgetek.

Tökéletes élet, tökéletes fotók, fantasztikus család. Ez vagyunk mi, miközben és már csak egy mosolygó robot vagyok, aki hazudik éjjel-nappal.

Nem derülhet ki az igazság, mert ha már a látszat se marad meg nekem, akkor valóban nem lesz értelme az életemnek. Inkább maradjon körülöttem minden hamis, minthogy egyedül legyek üresen, kiégve.

Most ragyogok, nevetek és megpuszilom a férjem arcát egy fotón, mert csodás Pandora karkötővel lepett meg a névnapomon. Belevigyorgok a kamerába és pillanatokkal később már azt lesem, hányan gratuláltak lájkolva szerelmes tekintetű férjem és engem.

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here