Detox – Mit is eszünk valójában?

Csendes kis reggeli magányomban nézegetem az egyik magazint a kávé mellett a kanapén összevackolva kedvenc takaróm alatt. A macska lustán nyalogatja a száját mellettem, tekintetében még mindig ott ül a megvetés és a sértődöttség, a kedvenc kajája helyett most csak a száraz ropogtatni valót kapta. Bocsi, nem volt időm elmenni vásárolni.
Úristen, már a macskától is elnézést kérek!
A gyerek még a szobájában alszik, engem már kivetett az ágy, bármennyire is terveztem, hogy most legalább délig alszom. A belső vekker ezt nem engedi.
Nézem a magazint, figyelem a cikkeket, és a melléjük pakolt hirdetéseket, amik pöpecül összeillenek kereslet – kínálat kontextusban.
A cikkben elolvasom, hogy nemcsak a testem, de még az arcom bőre is képes a méreganyagokat tárolni, így jó lesz elgondolkodni azon, hogyan szabaduljak meg tőle! Egyet lapozok, és már ott is a megoldás, detoxikáló arcradír. Gondolkodom, hogy ez pontosan hogy is lehetséges, de nem csigáz fel annyira hogy nagyon sok agysejtem belehaljon a megoldás kieszelésébe, így már lapozok is tovább.
Sokáig nem jutok, amikor újabb cikk penderedik elém a narancsbőrről, ami így a nyár közeledtével számos hölgy sokkoló takargatni valója. Na de ide is van megoldás, detoxikáló tea!
Hűhaa, most már tényleg el kell gondolkodjak ezen a detoxikáláson, mert úgy látszik ez lassan a fürdést is felválthatja.
Elolvasom hogy a teától pár hét alatt az összes mérgedtől megszabadulsz (gondolom a sárga csekkek nem vonatkoznak ide ) csak idd reggel és délben, eddz, vacsira meg ne egyél semmi mást csak egy fej salátát, azt is maximum egy kis vízzel öblítsd le, nehogy még több vegyszert vigyél be és akkor megint detoxikálhatsz. Ördögi kör!
Nézem a tea összetételét, nagyjából a hashajtó és a gyulladáscsökkentő növények kombinációját látom, így is lehet detoxikálni csak sajnálnám azt a bruttó 3 órát, amit valószínűleg egy nap a vécén töltenék. De mindegy, engem nem zavar, ha más a rötyin ül naphosszat, egészségére, így már haladok is tovább az olvasnivalóban.
Nem jutok megint sokáig a magazinban anélkül, hogy ne kapjak frászt, jön a cikk az ételintoleranciáról, és mindenfajta érzékenységekről. Laktóz, glutén, fehérje, szénhidrát, és még sorolhatnám. Olvasom, hogy mire kell odafigyelni, ha érzékeny vagy, de már igazából akkor is ha nem vagy, mert lehetsz! Éveken vagy akár hónapokon belül!
Szóval kezdj el azon gondolkodni hogy nem eszel húst, tejterméket, glutén, szénhidrát tartalmú ételeket…
Szemeim előtt kezd újra bekúszni a fejes saláta… Végigolvasom, hogy az sem mindegy, hogyan főzöd azt, amit még ezek után nem vágtál ki a kukába, nehogy belehalj a következő 3 évben, és itt már fojtogat is a pánik. Ne süss, olajban pláne, az már maga az istenkáromlás, ne főzz, ne füstölj, maximum párolj, de ha nyersen meg tudod enni az a legjobb. Már látom ahogy a gyerek tányérjára ráültetek egy csirkét, hogy jó étvágyat kisfiam.
Ja nem, húst nem szabad, majd elfelejtettem. Amúgy is az állatvédők százszor megmondták már, hogy kegyetlenség, ami ott történik a húsevők világában, mindenkinek ocsúdni kellene és áttérni a vega életre.
Erről pont eszembe jut a riport, amit hallottam a rádióban, hogy miután betiltották az állatokat a cirkuszokban, az állatvédők nyomásának eleget téve, az állatokat folyamatosan ölik le, mivel nem tudják hova tenni őket. A törvény kijött, büntetik nem kevés pénzzel a még mindig vadállatot tartó cirkuszosokat, és ha nincs állatkerti engedélyed, akkor bizony meg kell szabadulni tőlük. És ez a legegyszerűbb módja mivel az állatkertek sem tudják befogadni a szerencsétleneket. De nyertünk, nincs vadállat a cirkuszban!
De vissza a húshoz meg az allergénekhez, teljes pánikban vagyok, hogy az eltervezett tejfölös csirkepaprikásom és hozzá a nokedli plusz a nutellás palacsinta mennyire fogja lesokkolni a szervezetemet, hogy rohanhassak detoxikálni.
Nyitom a hűtőt, nagyjából minden van benne ami a cikk szerint totális méreg, gondolkodom is, hogy anyu és apu hogy vannak még életben! A házvezetést és a főzést tőlük tanultam, de ezek szerint kész biológiai csoda, hogy még megvagyunk, és láss csodát egészségesen!
Nem merem tovább olvasni a magazint, mert félek, hogy mire a végére érek, már ön és közveszélyes leszek a pánikban és a rettegésben, hogy mindjárt elhalálozom. A gyermekem épp slattyog lefele a lépcsőn, mosolyog és átölel,” szia anya”.
Nem kell nekem semmi detoxikálós cucc, ettől az öleléstől minden ideg és méreg kiszáll belőlem. Mondom, hogy mindjárt kész a reggeli, lehet választani: répa, paradicsom, van még egy fél káposzta és egy kis sótlan mogyoró. Néz rám, látom, hogy nem érti pontosan ezeket miért is soroltam fel, odalép a hűtőhöz, benyúl és egy szál füstölt kolbásszal a szájában mondja: Igyál még egy kávét anya, rád fér!

Hát jó, én megpróbáltam. Eszem húst, néha a családom körében összeülve sütünk-főzünk. Van, hogy anyuékkal elsétálunk a sarki cukrászdába fagyizni és sütizni. Nyáron együtt szemezgetjük a cseresznyét a tálból, és uram atyám, van hogy chipszet is. Néha felpattanunk a biciklire és tekerünk egyet a Velencei tó partján, és van, hogy autóban ülve egy mekis menüt majszolunk a Duna parton miközben beszélgetünk. Számomra a boldogság és az egészség az egyensúly. És nemcsak a testemben, de legfőképp a lelkemben. Csak egy kicsit többet foglalkoznánk a lelkünkkel és a gondolatainkkal, és hagynánk fel ezzel a rémisztgetésekkel, sokkolással, és bűntudatkeltéssel. Akkor talán nem lennénk allergiások az életre, akarom mondani az ételre…, és a detoxikálót is meghagynánk Zacher doktornak.
De nem filozofálok itt napestig, vár a csirkepöri meg a palacsinta. Bocsi.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here