Hát, több családban “lesz nemulass”, az biztos! Hogy éppen apák napján robban a bomba, és derül ki, hogy mégsem a családfő nemzette az utódot? Lelkük rajta, a cég a bevételre hajt, kérem szépen, nem a családi békére! Szóval, apák napján sokan fognak apásodni vagy éppen apátlanodni…
Na, de félre a tréfával. Apának lenni több, mint genetika. Több, mint egy kaland vagy pár évre szóló elköteleződés. Több mint egy hobbi vagy egy kipipálandó feladat.
Apának lenni egy élethosszig tartó szerep, egy felelősségteljes pozíció, egy teremtő, személyiségformáló státusz. A lányok életében az apa az első férfiideál, önértékelésük megalapozója, a fiúkéban az első irányadó minta a munkához való hozzáállásra, a nőkkel való bánásmódra, a bántalmazó vagy épp ellenkezőleg: gondoskodó attitűdre. Egy apa örök nyom a gyermeke életében: nemcsak genetikailag határozza meg utódját, de viselkedésével és szavaival több utána következő generáció útját is egyengeti – rossz vagy jó irányba.
Egy férfit nem a belőle kiáramló sejtek tesznek apává. Apává az apai szív: a keménység és szeretetteliség között való okos mérlegelés, a holtig tartó kitartás és felelősségvállalás tesz.
Ma kevés jó apa van. Vannak karizmatikus vezetők, remek sportolók, kiváló orvosok és tanárok, szorgalmas pékek és asztalosok, igazán gazdag vagy hatalmat birtokló emberek. Mind nagyszerű dolog! De az igazi érdem az, ha valakiről a gyermeke azt mondja: az én apám egy jó apa.
Legyen hát inkább ez a cél! Bármit is hoz a DNS vizsgálat eredménye – arról nem a gyermek tehet. Ő csak egy apára vágyik. Egy jó apára.
