Az angyal a szemközti ház teraszán üldögélt. Ott már régóta nem lakott senki, a korhadt erkély lécein imbolygott a didergős alkonyat. Órák óta várakozott. Fakó kék ruháját lágyan lebegtette a szél. Fáradt arccal bámulta a földet, ami sáros volt és hó nélküli.
Ült és még friss angyalságban is búslakodott. Alig kapta meg szárnyait, máris csúfos kudarcot vallott. Az első komoly feladatát sem tudta rendesen elvégezni. Mi lesz így vele, hiszen azért lett angyallá, mert úgy tűnt, mindenre képes, és ha nem, akkor meg nem szomorkodik már, mert az a földi emberek sajátja. Az angyalok fehér ruhában mosolyt szórnak fűre, fára, gondolja mindenki a földön, erre egy nem volt képes a legegyszerűbb tevékenységre sem. Hogyan lett volna jókedvű?
Havat kellett volna kirimánkodnia az égi kamrából, de a fényes polcokon csak köd és nyirkosság ült. Próbálkozott többször is, de semmi nem történt. A Földön csend volt és szürkeség, csak sárba ragadt cipőkön korcsolyáztak az emberek. A hópelyhek nem akartak összeállni puha lepellé, hogy betakarjanak minden szennyet, elaltassanak minden búzaföldet, hogy tavaszig még véletlenül se keljenek életre a magok. Tél volt, ideje a pihenésnek és a visszavonulásnak.
Az angyallét első szomorúsága átjárta vékony ruhájának foszlányait. Mekkorát csalódott, amikor rájött, hogy a bánat és az öröm tovább él benne. Fázni szerencsére nem fázott, de vékony lábain mégis megpendítette húrjait a szél. Egyre jobban lezuhant a sötét, ő meg semmit nem tudott kitalálni. Hogy lesz ma karácsonyi hóesés? Ezt ígérte, ha a szárnya növekedni kezd. És abban nem volt hiba, mert a háta közepén egy kis csonk kezdett napról napra formálódni. Ez annak a jele volt, hogy nem sokára igazi angyal lesz belőle, nem bánatos, nem vidám, hanem olyan, aki megnyugtató jelenlétével, láthatatlan karjaival jó útra tereli az a földi embert, akit rábíztak. Még abban sem volt biztos, képes lesz-e ilyen feladat elvégzésére, de már túl régóta várt a lehetőségre. Nem hagyhatta ki, amikor a főangyal megkérdezte, vállalja-e. Mosolyogva bólogatott, nem sejtette, hogy a feladat cseppet sem egyszerű.
Jó ideje egy kisfiú figyelte őt. Megborzongott, amikor látta, hogy a szél két kézzel tépi az ágakat, és nem akarja beengedni a meleget a házba. A homályos ablaküvegen át megbűvölve leste az ismeretlent. Mennyire reszketett! A lába kéklett az utcai lámpa hűvösében. Nem sejtette, hogy ez így természetes.
A friss angyal nem vette észre kukkolóját. El volt foglalva gondolataival, vagy a lusta hófelhőkön mérgelődött, nem lehetett tudni. Talán az bántotta, mennyire csúnya lesz a táj, ha ő nem teljesíti a feladatát.
A kisfiú szemlélte még egy ideig, majd eszébe jutott valami. Beszaladt a szobájába és kihozta fehér plüsstakaróját. Anyja reggel óta dagasztott, gyúrt, sült a kalács, amihez nem volt szabad nyúlnia. Már a kakaós és a diós készen volt, a fahéjas és mákos várakozott a sorára. Rá senki nem figyelt. Közeledett a karácsony, talán valahol egy kis csengő megszólalt a csillagok közt.
Egy rojtos szélű konyharuhába becsomagolt három diósat. Felnyalábolta a takarót meg a csomagot és kiosont. A szél végigkarmolt arcán. Csapkodta az üres ház spalettáit, de ez mégsem riasztotta meg az angyalt. Talán nem is volt ijesztő, csak a fiú érezte annak.
– Neked hoztam – mondta a kis kék ruhásnak, amikor váratlanul elé lépett. Nem lehetett tudni, hogy a kalácsra vagy épp a takaróra gondolt-e.
Az angyal felnézett. Valaki látja őt, lepődött meg. Azt mondták neki, hogy ők emberi szemmel nem érzékelhetők. Ezért mert ott ülni, bosszankodni és remélni, hogy havat tud bűvölni a makacs felhők öleléséből. Szája sarkába lehuppant egy mosoly, ahogy pillantása a földön lógó takaró sarkára esett.
Ekkor egy csillag élesen pislantott az égen. Az angyal felemelte a takarót, hogy magára terítse. Nem fázott, hisz nem fázhatott. De ez mind nem számított. Egy hópihe pontosan ebben a másodpercben elindult földi útjára. A többiek sebesen nyomába szegődtek. A szél elcsitult, és fejet hajtott az égi áldás előtt.
– Szép karácsonyt! – mondta a kisfiú és elmosolyodott a váratlan boldogság láttán.
– Neked is! – suttogta hálásan a kék ruhás.
fotó: Pinterest
