Egyedül is erős vagyok

Hosszú évek óta egyedül vagyok. Kislányként nem erről álmodtam, mert erről nem álmodik senki. Így csak alakul. Amikor házasságban éltem, akkor is egyedül voltam benne. Nem jó szó, hogy magányosan, mert az a lélekre vonatkozik. Egyedül pedig legjobban a mindennapi teendőkben lehet.

Egy ideig talán nem is feltűnő, hogy annyi mindent meg kell oldanod. Ám egyszer csak azt veszed észre, hogy bevásárolni is egyedül jársz, mert a férjed nem ér rá, fontosabb dolga is van. Aztán befizeted a számlákat, lenyírod a füvet, gazolod a kertet, természetesen főzöl és vasalsz is. Tanulsz a gyerekkel és este olvasol is neki, mert örömmel hallgatja. Zárat is cserélsz, felszögeled a falra a kedvenc képeidet, lefested a kerítést, mert rozsda már félig megette. Mindezt önállóan. Azon veszed észre magad, hogy a tetőtér beépítésénél te tárgyalsz a kőművessel, a vízszerelővel, a gipszkartonossal, egyszóval mindenkivel. Kávét főzöl nekik, mosolyogsz, kedveskedsz és reménykedsz, hogy nem szúrják el. Mindeközben házasságban élsz, ahol a másik fél eljár dolgozni és úgy hiszi, ennyi pontosan elég, mert többet keres, mint te. Nagy tanulás ez.

 
 

Később, amikor valóban egyedül maradsz, mármint férj nélkül, hirtelen rájössz, nem is olyan rossz így.

Kifested az előszobát, az eldugult mosogató alatt simán szétkapod a csöveket. Már csináltad. Minden munka hirtelen könnyebb lesz. Magadért teszed, magadnak varázsolod szebbé a nappalit. Ha kedved van, felmosol, ha nincs akkor a kávéfolt másnap is ott lehet, senkire nem kiabál vissza.

Tiéd a távirányító, amely a sportcsatornákat hírből sem ismeri. A focit meg egyenesen rühelli. Annyi virágot ültetsz, amennyi az Amazonas menti dzsungeleknek is díszére válna. És nem hallgatod a felesleges kérdést: mi a jó égnek ennyi gaz?

Vásárolhatsz kedvedre. Az új farmert nem kell becsempészned és elhazudnod, hogy á, ezt nem most vettem, de a 38. cipőt sem, mert megdolgozol érte.

Természetesen lesznek lehetetlen feladatok, mert a mosógépet nem tudod megjavítani, a tévé is vacakol olykor. Aztán az internet csatlakozást is elintézted egy lendülettel porszívózás közben. Volt, nincs. Ám ezekre van szakember, hívod, nem jönnek, megint hívod, kiimádkozod őket a helyszínre és megérkeznek. Kedveskedsz, elbájolóan csevegsz, így legközelebb is felveszik a telefont, ha keresed őket.

Megtanultad az évek során, hogy dicsérni kell. Nőt és férfit egyaránt. Nem hamisan, nem átlátszóan. Csak meg kell mondani, ha valami jó és szép. Tudtára kell adni mindenkinek, hogy elégedett vagy a munkájával, hozzáállásával. Vagy nem.

Az sem utolsó dolog, hogy megtanulsz rendesen parkolni, tolatva beállni, a járdaszegélyt nem tarolni le. Mert helyetted ezt senki nem teszi. Nem is szól rád, nem irányít és becsmérel, mert csak egy nő vagy, és a nők köztudomású, hogy gyatrán vezetnek.

Már nem panaszkodsz folyton folyvást. Meghallgatod a barátnőidet, bólogatsz és nyugtázod, hogy mennyire jó, hogy nincsenek hasonló férj-gondjaid.

Erősebb lettél, kitartóbb, önállóbb. Nem roppantál bele a feladatokba, és minden probléma mögött kihívást látsz.

Így alakult, így van jól. Ezután nehéz a lécet alacsonyan hagyni.  Okos legyen, rátermett. Persze a humor sem mellékes. Hogy ilyenek hol vannak? Bízol benne, hogy nem csak a mozivásznon.

Kevés sétál az utcádban.

Megváltoztál. Megváltoztatott az egyedüllét. És erre büszke vagy. Köszönd meg, hogy erre megtanított a sors! Sorsodban önmagad tanítója lehettél.  Nem kis dolog ez.

Ideje lenne pezsgőt bontani, ünnepelni.

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here