Egy reggel majd arra ébredsz, hogy megértél a változtatásra. Elérkezett a pillanat, amikor már tudod, hogy elég a fájdalomból, keserűségből.
Abban a pillanatban megérted, hogy csak a félelem tartott vissza, de mára az is elszállt. Eleget sírtál, eleget reménykedtél, semmi nem változott, mert te nem változtál belül.
De azon a reggelen egyszer csak megfényesedik minden. Kitisztul a kép és már elnéző mosollyal tudod szemlélni a régi éned.
Bocsáss meg magadnak, amiért halogattad a döntést! Nem voltál képes mást tenni, mert még nem érett meg benned a lehetőség. Parázslott a szikra, mégse gyulladt meg a parázs.
Aztán kinézve az ablakon, látva egy vándor felhőt, ki tudja miért, megtaláltad a választ. És ez pontosan így van jól!
