Amit most elmondok, azért nem fogtok szeretni. Ti, nők azt hiszitek bonyolultak és titokzatosak vagytok, bezzeg mi férfiak egyszerűek, mint a faék. Szeretném tudtotokra adni, hogy nem vagytok ti mások, mint egyszerű szeretetkoldusok. Azért, hogy elfogadjunk benneteket, hogy rátok mosolyogjunk, a fél karotokat odaadnátok. Nem kell nekünk praktika, hogy le tudjunk venni titeket a lábatokról, mert ti nem is álltok a lábatokon. Ha kedvesek vagyunk, netán bókolunk, azonnal elolvadtok. Elképzelitek, hogy ez csak nektek szól, hogy végre jött valaki, aki észrevette, hogy új a frizurátok vagy a cipőtök. Ugyan már! Egyik se érdekel bennünket, teszünk a táskátokra és sminketekre, ha akarunk benneteket, akkor kinyújtjuk a kezünket, és el is érünk.
Nem, ti hiszékeny nők, semmi másra nem vágytok, csak arra, hogy végre valaki különlegesnek lásson benneteket. Mind azt gondoljátok, hogy egy díva bújt meg bennetek, vagy egy riadt őzike, esetleg egy szenvedélyes párduc, akit le kell vadászni, vagy épp meg kell menteni. Pedig önként sétáltok a csapdába, hajtjátok fejeteket a tőkére, utána meg sírtok-rítok. Hát mennyi idő és lehetőség kell nektek, hogy kiismerjetek bennünket, férfiakat? Nem találkoztatok már eléggel életetek során? Tényleg abban reménykedtek, hogy vannak királyfik? Persze, hogyne lennének, de azok nem járnak errefelé, és nem is akarnának másokat, mint királylányokat, max. hercegkisasszonyokat.
Nektek csak annyi is elég, hogy valaki három másodpercnél tovább rajtatok felejtse a tekintetét. Ha ez megvan, akkor egy mosollyal meg lehet fejelni, és azonnal tovább gondoljátok a történéseket. Pár pillanattal később ti a közös lakásnál tartotok, míg mi még mindig arra gondolunk, szép formájú a szátok, és szívesen beleharapnánk. Tudom, jó lenne mást hinni, mert ugye nem minden férfi ilyen, meg vannak olyanok is, akik hűségesek és megbízhatók. Valljátok be, kellenek ők nektek? Dehogyis. A rosszfiú imázs jön be, mg akkor is, ha szidjátok.
De ha nem igaz, mondjátok, hogy válogattok! Talán…Olykor…Százból egy. A többi ül a húspiacon, és arra vár, hátha az arra járók közül valaki felkiált: Istenem, csak rád vártam. Ilyen persze nincs. Ti meg álmodoztok, aszalódtok a napon, áztok az esőben és nem veszitek észre, hogy milyen könnyű játékszerré váltatok az utóbbi években. Könnyű kalandok lettetek, amolyan gyors időtöltés, mert vagytok, jöttök, de nem győzelem veletek az élet. Inkább unaloműzés. Higgyétek el, néha már az is fárasztó, hogy nem kell értetek tennünk semmit! Tegyetek már próbára bennünket! Ne adjátok ennyire alább! Tudom, ronda pofázás ez tőlem, mert tényleg kihasználunk minden lehetőséget, de titkon reménykedünk valami különlegesben. Persze közben múlik az idő, gyűlnek a trófeák, és a legcukibb feleséget is be lehet hálózni, ha nem kap otthon figyelmet. Márpedig nem kap, ezt minden vadász tudja. Azt is, hogy a beetetés a legkönnyebb része a vadászatnak. Ti pedig ráharaptok a kevésbé ízletes falatokra is, még a romlott csalit se vetitek meg, mert csábítóan más, mint amit megszoktatok.
Úgy érzitek, nincs igazam? Nézzetek szét! Hány meg hány szerencsétlen flótásnak van bombázó nője, és nem biztos, hogy huszonéves. Csak azért, mert ti édes, kedves nők szomjúhozzátok a szép szavakat, a dicséreteket és hinni akartok abban, hogy pontosan ti kelletek. Ez így is van. Ti. Akkor, abban a pillanatban, de ez a pillanat gyorsan elszáll, és érdekes alig marad később valaki. Mi, pasik meg lépünk egyet, szétnézünk, és megint meglátjuk a következő zsákmányt, aki bár riadt, vagy épp gőgös, és felemelt fejjel jár az utcán, belül egy megtiport kislány, és mint mondottam, másra se vágyik, mint szeretetre, kedvességre.
Mi az utóbbit adjuk. Érdekből. Ti az előbbit akarjátok, és ebbe beletoljátok a szívetek, pedig senki nem kérte. Így megint csalódunk, ti és mi is. Mindenki mást vár, mint amit remélt. Higgyétek el, jó lenne már olyanokkal találkozni, akik nem adják magukat tálcán kínálva. Persze, ha lusták vagyunk, az ilyenekért ki se nyújtjuk a kezünket. Márpedig ez sokszor előfordul, hiszen elérhető egy rakás másik nő, mit törnénk magunkat egy elérhetetlenért.
Ej, ti hiszékeny nők! Néha sajnállak benneteket! Persze, haragudjatok rám most, kiabáljatok kígyót-békát, de ha belegondoltok, de úgy igazán, tagadjátok, hogy igazam lenne?
Egy őszinte férfi
Kép forrása: Pinterest
