Pár napja múlt 81 éves. Jellegzetes mosolyát, orgánumát senkiével nem lehetett összetéveszteni. Tegnap este ment el, messze jár már, és valószínűleg köszöntötte őt Törppapa az égi társulatban, Megérkezett Hókuszpók is. Már csak ott kergeti a kis kék törpöket, idelenn megmarad az emléke.
A kétszeres Kossuth-díjas, Nemzet Színésze magával vitte utánozhatatlan humorát, mimikáját, és hiába reménykedtünk a gyógyulásában a Balaton partján, ahová visszavonult. A magyar színjátszás egy darabja is vele ment, hisz a régi nagyok mellett az ő nevét is emlegetni szoktunk. Bizonyosan eszünkbe jut gyakran az egyik legközkedveltebb magyar film nyitójelenete, az Indul a bakterházé, amelyben oly remekül hozza a Patás szerepét, és siratja Sanyit, a lovat, amit azért csak meg kellene nyúzni, mert a lóbőr sokat ér. Biztosan üdvözli odafenn Bendegúzt is, és együtt nevetnek valami jó kis poénon, mert az mindig van a tarsolyukban.
Haumann Péter a tévéjátékok, kabaréjelenetek fénykorában csillogtathatta meg tehetségét, és ha becsukjuk a szemünk, a Három nővér szamováros jelenete menten beugrik. Csodálatos tehetség volt, aki mély és felszínesebb darabokban is remekelni tudott. Hangján szólalt meg sokszor Luis de Funés vagy Anthony Hopkins. Talán még láthattuk volna ezerféle szerepben, ha a rendezők jobban kihasználják sokszínűségét. Második feleségével csodálatos harmóniában élte életét, három gyerekéből kettő a színészmesterséget választotta. Nem mindennapi ember volt.
Mi, akik itt maradunk, hirtelen ráébredünk, megint elveszítettünk valakit, aki életünk puzzle-jában, ha nem is szerepelt folyamatosan, de ha bekapcsoltuk a tévét, vele nevettünk, vele sírtunk. Kevés ma már az ilyen nagyformátumú színész, akik ismeri a mesterség csínját-bínját!
Isten áldja, Haumann Pétert! Nevetése ébressze ma reggel a föntieket, mi pedig emlékeinkben tartjuk, és megőrizzük.
Kép forrása: Pinterest
