Nagy az Isten állatkertje! – szoktuk mondani, leginkább olyan emberekre, akiknek nincs kint a négy kereke. De szó szerint is érthetjük a dolgot: valóban, Isten fantasztikusan sokszínűre, elmésre és szépségesre alkotta meg az állatokat. Vannak azonban olyan állatok, akiknél mintha kifogyott volna az ötletből, vagy belealudt volna a tervezésbe… kicsit furára, csúnyára, vagy butuskára sikerültek.
Itt van például a koala. A legtöbb növényevő állat, aki egész álló nap zöldet legelészik, veszít a fogai épségéből. Ez ellen úgy védekeznek, ahogy csak tudnak: a patkányok meg a hörcsögök foga egész életében növekszik, a lovaké meg olyan hosszú, hogy sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy lekopjon. Na, de itt vannak ezek a szerencsétlen koalák. Olyan apró az agyuk, hogy képtelenek komplex feladatokat elvégezni, mást sem csinálnak egész nap, mint a mérgező és tápanyagban szegény eukaliptusz leveleket rágcsálják, ráadásul azt is valami kis csenevész, csorba fogsorral teszik. Előfordul, hogy a masszív, rostos eukaliptuszlevelek elkoptatják a koala fogát – egészen az ínyig. Mivel az ínyükkel képtelenek elrágni a leveleket, de nem hajlandóak mást megkóstolni, csak az eukaliptuszt – szép csendben éhen vesznek.
A naphal azok közé az állatok közé tartozik, amelyeknek semmi, de semmi céljuk nincs ezen a világon. Furán néznek ki nagy szemeikkel, és a szájukkal, amelyet nem tudnak becsukni furán nagy fogaik miatt. A közel 4 és fél méteres szörny alga- és planktondiétán sínylődik. Ezeknek olyan minimális tápanyagtartalmuk van, hogy a naphalat kábé egy káposztával teszi egyenértékűvé. Akkor mégis hogyan maradhat életben ez az “céltalan faj”? Hát úgy, hogy nem aprózza el: egyszerre 300 millió ikrát tesz le egy hím példány köré, remélve, hogy az néhányat megtermékenyít közülük.
A gepárd az az állat, amire mindenki azt mondja: egy pompás, félelmetes, gyors ragadozó. Erős és mindig készen áll, hogy megszerezze magának a zsákmányt. Azt hinnénk, ez az állat biztosan nem fél semmitől, hiszen a halál ott csillog a szemében. Elárulunk egy titkot: ez egy tévedés. A gepárdok ugyanis iszonyatosan tudnak szorongani. Főleg állatkerti körülmények között fordulnak be, de annyira, hogy sem szocializálódni, sem szaporodni nem képesek. Ezért az állatkertek világszerte elkezdtek alkalmazni egy aranyos kis praktikát: a gepárdok mellé támogató kutyát rendelnek, aki folyamatosan kísérgeti a ragadozót és oldja a benne felhalmozódott feszültséget. Szerencsére ezt a szerepet a kutyák is jól hozzák, és eszük ágában sincs összeakasztani a bajuszt “kliensükkel”.
