Érezd jól magad, mondtam, de nem ezt gondoltam. A drágámat se tettem hozzá, sose mondok ilyet, csak magamban, de nem azért, mert amerikai filmben érzem magam. A drága nekem azt jelenti, hogy fontos vagy. Szeretlek úgy, ahogy tudlak, ahogy én szerelmet tudok adni neked. Épp neked, a rossz választásomnak. Igen, tudtam, hogy van családod, de én is azok a szemét ribancok közé tartozom, aki ezt igyekezett elfelejteni. Mekkora szemétség tudni és hagyni, hogy a szívünk máshol dobogjon.
Ma már tudom, és ha tehetném, óva inteném a hozzám hasonlókat, szeretőnek lenni nyomorult érzés. Hiába hiszik sokan, hogy milliónyi előnye van. Talán addig, amíg észre nem veszed, hogy elkezded szeretni a másikat. Szeretni, elfogadni, rajongani érte és vágyni rá. Mekkora kitolás ez önmagunkkal szemben! Már tudom, és ki merem mondani, hogy nem éri meg. Egyetlen egy percéért sem. Nem jó szenvedni, még rosszabb reménykedni.
Azt mondod, elutaztok a télből a nyárba, de gondolni fogsz rám. Milyen vicces és otromba ez! Örülnöm kellene, hiszen a családod mellett rám is jut az erődből, és ez tulajdonképpen nagyszerű dolog lenne, ha még olyan naiv lennék, mint régen. Micsoda dolog az, hogy nem vagy ott egészen? Mert velem se vagy, ez biztos. Nekik eljátszod a szerető férjet, apát, aki nevet, hempereg a homokban, esténként andalog a tengerparton, de lopva egy mosdóban üzeneteket küld, hogy hiányzom neki. Ugyan már, drágám! Mindketten tudjuk, hogy ez csak a játék része. Attól vagyok izgalmas, hogy nem lehetünk együtt. Azért kellek, mert nem vagyok melletted. Valószínűleg két számla befizetése közt, amikor karfiolt vennék a piacon, már veszítenék a varázsomból.
Mondhatod nyugodtan, hogy én is akartam, és ne legyek már én az áldozat. Jogos. Tényleg belementem, mert nem tudtam, mit jelent. Nem voltam tisztában a hétköznapok keserűségeivel, azzal, hogy megbántani mást, nem egyszerű dolog. Mert nemcsak engem bántottál azzal, hogy hazamentél, hanem én is a családod azzal, hogy elvettelek téged tőlük ideig-óráig. Igaz, hogy elvenni csak azt lehet, aki hagyja, mégis. Nem hibáztatlak téged, de már önmagamat sem.
Megfizettem a tanulópénzt, amely nem kevés volt. Már örülök, hogy nem döntöttél máshogyan, mert a szíved egy darabja úgyis a régi életedben maradt volna. Nekem viszont nem kell töredék vagy morzsa. Én egészen akarok valakit, mert egészen adom magam. Nem csepegtetem pipettán az érzéseimet, hanem öntöm. Ha kell vödörrel és tonnaszámra. De az mind én vagyok.
Így most, amikor elmész, elköszönök tőled. Fel nem tudod fogni, hány meg hány nyaralásodat bőgtem végig. Néztem tökéletes fotóidat, amelyeken mindenki szereti a másikat, és persze fülig ér a szája. Minden pillanatban azt gondoltam, jól van, de visszatalálsz hozzám. Hogy minek ámítottam magam? Már nem tudom, hiszen kezdettől fogva tisztában voltam azzal, hogy én századik vagyok a sorban nálad.
Lassan és fokozatosan változtam meg, és te ennek nem fogsz örülni, mert úgy hitted, én tovább bővítem rajongóid táborát. Hosszú ideig így is volt.
Érezd jól magad, drágám, de ne gyere többé! Ne gondolj rám, ne hiányozzak, mert én nem vagyok a te kirakósod darabja. Hálát adok a jó istennek, hogy nem okoztam nagyobb bajt az életedben, nem derült ki, hogy vagyok. Most legyek csak múlt idő, végre lesz jelenem, ha már jövőm veled nem.
Jó utat, jó időt neked, de ne írj, ne keress, ne hiányozzak! Hadd lehessek az az ember, aki előtted voltam. A rendes, becsületes nő, akit talán majd szeretni fog valaki azért, aki és ami. Jólesik ezt mondanom. Mennyivel jobb, mint szeretőként vergődni!
A közös nyaralásunknak immár vége, megjött az ősz. Ölellek!
Egy nő, aki magára talált, még ha nehezen is…
Kép forrása: Pinterest
