Jó hír karácsonyi zabáláshoz: Évezredekig senkinek sem kellettek a mai vékony lányok

Állandóan vékonynak lenni? Két esetben lehetséges. Vagy így születtél, vagy a fél életedet az edzőteremben töltöd.

 
 

Persze szó sincs arról, hogy akkor hajrá, zabálj össze mindent, aztán 50 évesen megkapod az első szívrohamodat. Azt sem tartom túl jó ötletnek, ha valaki annyira elhízik, hogy a tokájától nem tudja lehajtani a fejét. Ez viszont már nagyon messze van attól az 5 kiló „feleslegtől”, ami miatt nagyon-nagyon sokan rosszul érzik magukat a bőrükben.

Ha másért nem, hát ezért hozd fel a spájzból a régi középsulis törikönyvedet, és vess egy pillantást a régi szobrokra és festményekre. A történelem előtti időkben példának okáért a minél nagyobb, annál jobb elve érvényesült. Akkoriban, amikor az emberek csak ritkán élték meg a 35. születésnapjukat, létfontosságú volt, hogy a nőkön minél több hús legyen. Ha belegondolsz, a vékony barátnőd fél óra után szédül, ha nem jut valami ételhez.

Az ókori Egyiptomban már a maihoz inkább hasonló ideál létezett. A vékonyabb alkatot részesítették előnyben, kis vállakkal, darázsderékkal. Nem voltak különösebben szégyenlősek: vidámak kiléptek az utcára fedetlen mellekkel, a ruházatuk (és persze az időjárás) ezt megengedte.

Menjünk előre az időben még pár száz évet. Az ókori görögöknél (majd később a rómaiaknál is, hiszen ők mindent másoltak) már inkább a teltebb idomok hódítottak. A női testet tulajdonképpen a férfi test kissé elcseszett verziójának tartották. Hát, köszönjük. Mindenesetre éppen ezért a férfiaknak sokkal komolyabb figyelmet kellett fordítaniuk a külsejükre. A fehér bőr és szőke haj természetesen különlegességnek számított a mediterrán vidéken. Ami inkább érthetetlen, hogy a nők kamuszőrszálakat ragasztottak a szemöldökeik közé, hogy úgy tűnjön, mintha összenőttek volna.

A középkor (legalább is Európában) nem igazán foglalkozott a szépséggel. Mivel minden, szexualitást sugalló ruházat vagy akár gondolat tiltólistásnak számított, férfiak-nők egyaránt nyakig be voltak öltözve. Ez a nagyjából ezer éves időszak egyébként is inkább az életben maradásról szólt.

A reneszánsz idején végre ismét lehetett pucér férfiakat és nőket festeni, egy pap sem állt a művészek mögött, hogy kiverje az ecsetet a kezükből. Szerencsére. Keress rá nyugodtan a Vénusz születése című festményre, és egyből megérted, hogyan lehet egy nem 50 kg mínuszos nő is szép. Ráadásul úgy, hogy cserébe nem kell pornós méretű melleket növeszteni. A szőke haj- kék szem természetesen még mindig hódított. Valószínűleg akkoriban rég csődbe mentek volna a szoláriumok.

A soványság a következő évszázadokban sem jött divatba, a darázsderék viszont már igen. Mivel a kettő üti egymást, a 18-19. században sajnos előkerült a fűző. Ez a csodás ruhadarab gyerekméretű csípőt varázsolt minden viselőjének, a melleket pedig felpolcolta az egekig – valószínű 3 percenként kellett lepillantani, hogy ne essenek ki teljesen. A teltebb idomok még mindig előnyt élveztek, a szép nő inkább volt formás plusz 5-10 kilóval, mint vékony.

Igazi változásra egészen az 1920-as évekig kellett várni. A nők elhagyhatták a fűzőt, vágathattak rövid hajat, 10 évvel később pedig már a nadrág is rendeszeresen feltűnt. Cserébe úgy kellett kinézni, mintha egy bot lennél, zéró mellekkel, csípő nélkül.  Visszatértek az ókorból az erős sminkek, fejdíszek, és évezredes késéssel a nők válla ismét kilátszódhatott.

A ’60-as évekig bezárólag a divattervezők rájöttek, hogy a nőknek mégis van formájuk, ismét lehetett mindenkinek melle és csípője. A rövid haj ettől függetlenül megmaradt, a szoknyák rövidültek, nagyjából a ’30-as ’40-es évektől kezdve lehetett ismét mindent kipakolni a kirakatba. A ’60-as években visszatért a soványság kultusza, aztán megint lehettél husis, majd megint nem, a ’90-es évektől kezdve.

Az utolsó, „a vékony az ideális” hullám mostanság tűnik el – de innen is látszik, mennyire a médiától és az aktuális korszaktól függ, mikor mi számít szépnek. Persze az alakodnak megfelelően öltözni jó ötlet, de 5 kiló plusz vagy mínusz miatt idegeskedni felesleges.  Mi lenne, ha inkább nyitnál egy csomag popcornt, és nevetnél azokon, akik még mindig ezen stresszelnek?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here