Ha akkoriban, amikor ő iskolás volt, születtek volna diagnózisok, akkor bizonyára kapott volna valami “csinos” és levakarhatatlan bélyeget ő is. Kényszeres volt, perfekcionista és szorongó. A maximumot várta el saját magától, a társától, meg persze a gyerekeitől is.
Nem is csoda, hogy a férje hamar lelépett mellőle. A gyerekei is megtették volna, ha tudták volna, hogy micsoda rombolást végez a jellemükben az anyjuk. De a gyerekek már csak ilyenek: a legvégsőkig szeretik és felmentik a szüleiket. Inkább magukat vádolják, hogy nem voltak elég jók. De az anyjuk elfogadását elkötelezetten vágyják.
Amikor már nem volt kin gyakorolni a kontrollmániát és a maximalizmust, idegesítő szokásként a környékbeli boltokat és a piacot járta, és az eladók agyára ment az áruk válogatásával, bírálgatásával. Semmi sem volt neki elég jó: a hús száraz, a kenyér szikkadt, a gyümölcs meg túl drága volt.
Az évek teltek, a gyerekei nőttek, neki viszont nem lett új párja: hamar elmarta maga mellől azt a pár jelentkezőt. Végül már maga is egészen belekeseredett a saját teljesítménykényszerébe. Pedig a fia élsportoló, a lánya meg kitűnő tanuló volt… mi más is lehetett volna? Egy anyai jó szóért felforgatták volna a világot.
Végül, még mielőtt egészen elnyelte volna az érzelmi tölcsér, történt valami, ami felébresztette.
Először azt vette észre, hogy a lánya nagyon sokat fogyott. Aztán meg, hogy rengeteget görnyed a gép előtt, szinte alig alszik. Faggatta ő, de hiába. Csak a titkok, meg a falak, és a hisztis elzárkózás. Talán sosem derült volna ki az igazság, ha nem hívják be a suliba, hogy a lánya magatartásáról beszéljenek vele.
Félelmetes fellegek tornyosultak a feje fölött: az iskolai csúfolódás, megalázás, zsarolás és tettlegesség réme vette körül. A lánya fél éve ebben a rettenetben élt. És erről ő mit sem tudott… A tanára együttműködésre kérte, ő meg persze hevesen bólogatott. Bármit megtesz, csak ez a rémálom érjen végre véget, még mielőtt a suli menő arcai öngyilkosságba kergetik a gyerekét.
Alig bírt hazamenni, annyira remegett a sokktól. Sokáig ült a konyhában, mire megérkezett a lánya. Egészen átfagyott az utcákon, ahol céltalanul bolyongott.
“Tudok mindent. De ne aggódj, megoldjuk!” – mondta a beesett arcú kamasznak, de nem tudta folytatni.
Összeölelkezve zokogtak a konyha sárga fényében.
fotó: Pinterest
